Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928)

P - Petíció - Petőfi Sándor

Petíció 576 ban irodalompolitikai okokból kilépett. Évek óta mint képkereskedő működik. Számos verse a Népszavában jelent meg. Kötetei: Szívem (1904), Lia könyve (1905), Versek (1908), A mélységből (1909), A sátor alatt (1910), A pa­csirta énekel (1913), Háborús versek (1910), Összegyűjtött versek, két kötetben (1918), A föld énekel (1919), A sárga folt (vegyes írások, 1924), Éneklő zarándok (1925). Petíció, kérelem, panasz, amellyel az állam­polgárok a kormány vagy valamely testület elé járulhatnak. Petíció a képviselőválasztások elleni panasz, a képviselői mandátum meg­támadása, amelyről az 1925:XXVI. tc. rendel­kezik. Ezek szerint petíciót adhat be a válasz­tók 5%-a, legföljebb azonban 500 választó, a választás megtartásától számított 30 nap alatt a közigazgatási bíróságnál. A panaszban pon­tosan meg kell jelölni azokat az okokat, ame­lyek miatt a­ választást megtámadják és az ennek igazolására szolgáló bizonyítékokat föl kell sorolni. A panaszlók (peticionálók) az el­járás költségeinek előzetes fedezésére 1000 aranykoronát tartoznak letenni, amelyet a pa­naszban igazolni kell. A panasz fölött a köz­­igazgatási bíróság dönt. Petíciót lehet benyúj­tani a­ Népszövetséghez a kisebbségi szerző­dések be nem tartásáért is. Petőfi Sándor, a legnépszerűbb magyar költő, aki méltó helyet foglal el a világiroda­lomban is, szül. 1823 jan. 1. Kiskőrösön, elesett a segesvári csataté­ren 1849 júl. 31. For­radalmár lélek, igazi népköltő, aki milliók érzelmeit a milliók nyelvén tolmácsolta, aki egész életében élni és tenni akart a szabadságért. Szárma­zása, azok a társa­dalmi és történelmi viszonyok, amelyek között élt, az a közvetlen érintkezés, amellyel a néppel volt és amelyben megismerte annak bajait és szenvedé­seit, irányt szabtak egész költői munkás­ságának. Apja, Petrovits István, tót, bocskoros nemes, gazdálkodó mészáros volt, aki eleinte meglehe­tős jómódban élt, később mint bérlő és kocs­­máros, teljesen elszegényedett. Anyja Hrúz Mária, szegény, földmíves cselédlány volt. Gyermekéveit Félegyházán töltötte, majd gim­náziumi tanulmányokba kezdett. Nehezen fért meg az iskolai fegyelem korlátai között, vé­gül is abbahagyta, hogy föntarthassa magát, elkeseredésében Sopronban a Goldner gyalog­ezred katonájának állott be. Tizennyolc hónap után kezdődő mellbetegsége és gyönge testi szervezete miatt 1841 telén elbocsátották. Ván­dorszínész lett, faluról falura nyomorgott. 1842- ben közölték a Borozó című első versét az Athenaeumban. Minden inségeskedése közben folyton tanult, franciául, angolul olvasott, né­metül is tudott. Leginkább Heine, Beranger, Shakespeare, Byron és Shelley voltak kedvenc írói. Frankenburg Életképeinél, majd Vahot Pesti Divatlapjánál dolgozott. Közben drámá­val, regénnyel próbálkozott, de hírét egyre sű­rűbben megjelenő versei, a Helység kalapácsa (1844), a János vitéz (1845) és összes költemé­nyei (1847) teremtették meg. Népszerűsége egyre emelkedett. A fiatalság bálványa lett, országszerte, különösen a Felvidéken, ünne­pelték. 1846-ban Szatmár megyében megismer­kedik Szendrey Júliával és a következő évben feleségül veszi. Jól ismerte a francia forradalmak törekvé­seit. Évekig mindennapi olvasmánya volt an­nak története. Azt „a világ új evangéliumá­nak tartotta, amelyben az emberiség második megváltója, a szabadság, hirdeti igéit“. Ol­vasta Louis Blanc, Cabet, Lamartine, Lamen­­nais munkáit és a szó szocialista értelmében demokrata lett. Demokratikus és szociális po­litikai hitvallásáról már jóval a forradalom előtt egész sereg megnyilatkozása tanúskodik. Nemcsak mint a Talpra, magyar szerzője, népszónok és vezércikkíró szerepelt a forrada­lom előkészítői és kirobbantói között. A for­radalmi mozgalom megindulása előtt erőteljes köztársasági propagandát kezdett. Világos cél­kitűzéssel részt vett a nemzetőrség megszerve­zésében az Egyenlőségi Társulat megalapítá­sában, amely a jakobinus klub másolata akart lenni. Az úgynevezett reálpolitikusok poli­tikai törekvései miatt, amelyek úgy független, demokratikus Magyarország megteremtésére irányultak, hajszát indítottak ellene. „Haza­­árulódnak nevezték és olyan közhangulatot teremtettek, hogy 1848 júniusában, a szabad­szállási kerületben, ahol a képviselőválasztá­son csúfosan megbukott, a módos parasztság csaknem agyonverte. 1848 végén a hadseregbe lépett és Bem oldalán, mint kapitány, majd mint őrnagy szárnysegéd működött. Amint megjósolta költői hírét, a forradalom kitörését, özvegye elfordulását, épúgy jóslata szerint a harc mezején, kozák lovak patái alatt pusztult el, olyan fiatalon, amikor Ady m­ég az Új verseket sem írta meg. Költészete híven tükrözi vissza mindig ön­magát adó eszményi lelkesedését, az örökégő szilaj tüzet, föl­tétlen szabadságrajongását. Igaz, őszinte és keresetlenül egyszerű a hangja, stílusa, amellyel a valóságot élethű­séggel adja vissza. Mesteri népdalokat írt. Az alföldi pusztában is a szabadság képét látja. Leíró költészete páratlanul gazdag­. A forra­dalom költészetének leghíresebb darabjával, a Nemzeti Dallal, amely a szabad sajtó első ter­méke volt, fölrázta egész Pestet. Sokáig kéz­iratban terjesztett és olvasott Apostola, mely­ben a népszabadság egy vértanújának életét beszéli el, a világirodalom forradalmi költésze­tének egyik leghatásosabb terméke, amelyben már benne ég a csatlakozott szociális forradal­már elkeseredése. A nép érzelemvilágát ma is fakulásnélküli, népies zamatú nyelven fejezte ki. Mindig hirdette, hogy számára a magyar köztársaság elkövetkezése lenne a legnagyobb ünnep. Petőfi vallotta a hazáról, amit a világ ösz­­szes szociáldemokratái vallanak, hogy a hazá­nak azonosnak kell lennie a munkával és a szabadságjogok teljességével, mert különben a „haza“ csak a kiváltságosak hazája, de nem a népé. Nagylelkű, óriási érzésű ember volt, aki nagy szívének minden részvétével fordul a jobbágy felé és jogot követel. A mágnásokat megvetette és a henyélő ne­mest csúffá tette (A mágnásokhoz, A magyar nemes, Pató Pál). A királyokat a gyűlölet és a gúny hasító, szöges ostorával verte végig. Kikelt, többször is, korának fajvédői ellen és állást foglalt az antiszemitizmus ellen, híven felvilágosult gondolkozásához. Petői!

Next