Tolnai Új Világlexikona 2. Bad-Bur (Budapest, 1926)
B - Bóra - Bora, Katharina - Borágó, Borrago officinalis - Borah, William Edgar - Borax - Borbála, szent - Borbás Vince - Borbélyipar
233 Bóra — Borbélyipar Dóra, az Adria balpartján uralkodó hideg, száraz szél, amely rohamokban fut és gyakran 50—60 m. másodpercenkénti sebességet ér el. Trieszttől le a dalmát partokon végig akkor keletkezik, ha Közép-Európában magas a légnyomás. az Adria D-i részén a légsúlymérő lesüllyed. Ilyenkor a hegységek hideg levegője lezuhan a tengerre. Leghevesebb a Morlákcsatornában, ahol a tenger felszínét felporlasztja. Ilyenkor ,,füstöl a tenger“. Olyan erős, hogy míg ú. n. bórafalakat nem építettek, két ízben egész vonatot borított fel. Zenggben (Senj) erős borában köteleket feszítenek ki az utcán s azokba kapaszkodva járnak. Az enyhébb B. neve borino. Bora, Katharina, Luther Márton felesége, szül. 1499., megh. 1552. Apáca volt, 1523. több más apácatársával együtt megszökött s Wittenbergbe került. Itt 1525. Luther nőül vette. Borahó (növ.), Borrago officinalis, érdeslevelű, egyéves, hosszan és sűrűn serteszőrös, kékvirágú növény, melyet néhol salátának használt, uborkaízű fiatal leveleiért ültetnek. Borah, William Edgar, az Katharina Borah-amerikai Egyesült Államok szenátora, szül. 1865.; ügyvéd, 1907 óta a szenátus tagja, republikánus programmal. Főleg külpolitikai kérdésekkel foglalkozik és a külügyi bizottság elnöke. Több ízben javasolta egy nemzetközi gazdasági konferencia összehívását. Borax, nátriumpiroborát, a legfontosabb bórsavló. A fémek felismerésére, a fémek forrasztásánál, a drágakőutánzatok készítésénél, a faience mázának előállításánál, orvosságul s fehérneműek mosásánál a kikeményített fehérneműek fényének fokozására használják. Borbála, szent, vértanú. Pogány atyja, mert keresztény lett, egy toronyba záratta. 306. vértanúhalált szenvedett. A tüzérek védőszentje, segítő a zivatar és tűz ellen. Ünnepe dec. 4. Borbás Vince, botanikus, szül. Ipolylitkén 1844., megh. 1905. Kolozsváron. 1872. középiskolai, 1880. a növényföldrajz egyetemi magántanára Budapesten, végül 1902. egyetemi tanár Kolozsvárott. Kitaibel után a legnagyobb magyar botanikus, termékenység és írói készség dolgában pedig egészen egyedülálló jelenség e tudomány hazai történetében. Alapvető tanulmányokban vizsgálta át hazánk flóráját, részben rendszertani, részben növényföldrajzi szempontból, végül A Balaton-tavának és partmellékének növényföldrajza c. nagy művében rendszeres elméletté foglalta össze Közép-Magyarország növényzetéről alkotott felfogását. Borbélyipar. A borbélyipar kezdetét Kínában találhatjuk meg, onnan származott át hosszabb vándorlás után Egyiptomba, innen pedig Görögországba. Asszíriában a médeknél, perzsáknál valósággal művészetig fejlesztették a haj- és szakállápolást. A rómaiak a köztársaság későbbi idejében, nemkülönben a császárok korában általában borotválkoztak, borotváltatták magukat, szakállt a rabszolgák hordtak. De már a primitív népeknél is megvolt a szakáll eltávolítása, részint tisztasági, részint vallási célból (mert szakállas archoz nem használhatták volna az álarcot) s eszközül a kovakőből készült kés szolgált. A délafrikai kofferek még mainapság is kovakéssel borotválkoznak. Az egyiptomiak történetéből már hiteles adatok maradtak fenn a borotválkozásról, nemkülönben már Kr. e. pár ezer évvel ismerték a parókát is, tehát kellett lenniök külön ezzel foglalkozó mesterembereknek. A görög férfiak általában szakálltviseltek és azt gondosan ápolták. Az egyiptomiaktól azonban lassan-lassan átvették a borotválást, különösen a Nagy Sándor uralmát követő időben. A népvándorlás korában megint elterjedt a szakáll, valamint a hosszú haj viselése; a renaissance-kör ismét a bajusz és szakáll eltávolítását hozta divatba, ez a divat aztán a parókával kapcsolatban a XVII. és XVIII. században érte el tetőpontját. A tulajdonképpeni borbélyipar a mai értelemben az úgynevezett fürdősöktől (haderők) indult ki, akik a hajműveleten kívül érvágással, köpölyözéssel és foghúzással is foglalkoztak. A fodrásziparnak nagy fellendülése következett a renaissance virágzása idején, midőn változatossá lett a női hajviselet, különösen a XVIII. században. A francia forradalom véget vetett a túlságos, sokszor kiáltó ízléstelenséggé fajult hajdivatnak s a fodrászipar hanyatlásnak indult. Az újabb időben a borbélymesterséggel egybekapcsolt fodrászipar újabb lendületet vett, annál inkább, mert a világháború óta a férfiak borotválkozása is újra nagyobb mértékben lett divattá. Tornyos hajviselet a XV 111. századból A régi egyiptomiak vésőalakú késsel borotváltak