Tolnai Új Világlexikona 2. Bad-Bur (Budapest, 1926)

B - Bor

BOR A szőlő kisajtolt levéből, a mustból készült szeszes ital. Különböző gyümölcsfélékből is készítenek B.-t (alma-, meggy-, áfonya-B. stb.), ez azonban nálunk kevésbé szokásos. A bibliai hagyomány A'oé-nak tulajdonítja a II. föl­fedezésének dicsőségét, ki „a JI. erejét nem ismervén“, tapasztalásból bizonyosodott meg annak káros következményeiről. Eredeti hazája valószínűleg Kisázsia, honnan a K-i kereskedő cégek, főképp a föníciaiak révén terjedhetett el az akkor ismert földön. Az ókor kultúrnépei, a görögök és rómaiak, már jól ismerték és kedvelték a bort ; híresek voltak a görög borok, kivált a szicíliai görög telepesek termesztvényei , a rómaiak közül pedig leg­inkább a falernumi. Az ókorban, hordó helyett, lepecsételt agyagkorsókban tartották a borokat, amineket Pompejiben sértetlen álla­potban is találtak. Hazánk területén is a rómaiak idején, Marcus Aurelius császár alatt honosodott meg a szőlő- és a bortermelés, főleg Pannónia D-i részén (Sirmium). A honfoglaló magyarok is a római telepesek nyomán ismerkedhettek meg a borral, melyet korábban az erjesztett kancatej pótolt náluk. A hagyomány a Bor-nemzetséggel hozza kapcsolatba, mely a honfoglalás után a mai Baranya vm.-ben telepedett meg s melytől a II. magyar neve is származnék. Tény az, hogy a szőlőművelés és borászat már az Árpádok alatt jelentős foglalkozási ág volt. A VII. sz.-ban, főleg a görög kapcsolatok idején, a magyar bor fontos kiviteli cikk lett. A tatár­járás után, a megfogyatkozott munkásnép pótlására, IV. Béla idegen, főképp olasz mun­kásokat telepített főbb szőlővidékeinkre, így a Hegyaljára is; ennek emlékét őrzi Olaszt község. Az Anjouk és Mátyás király alatt a magyar borkereskedelem hatalmasan föllen­dült, főképp Lengyelország és Németország felé s a magyar, elsősorban a tokaji bor, mint világ­márka szerepel, melyet arannyal fizettek. A török hódítás s a szabadságháborúk viszon­tagságos kora természetesen nagy ártalmára volt a borászatnak, de borunk jó hírnevét továbbra is megtartotta s a zavaros idők el­múltával, főképp a XVIII. sz. végétől, a bor­termelés és kereskedelem hatalmas lendületet vett. A 70-es évek filloxéra-pusztítása ugyan mérhetetlen károkat okozott, viszont ekkor kezdődött a hegyi szőlők mellett az alföldi homokos területek szőlősítése, úgyhogy a Duna-Tisza közének bortermése ma már az országos termésnek jelentős részét teszi. Mint­hogy legtöbb és legkiválóbb borvidékeink Trianon után is birtokunkban maradtak, egyik legfontosabb gazdasági ág a borászat s ha a különböző korlátozó intézkedések, magas vá­mok és kiviteli tilalmak megszűnnek, illetve mérsékelteinek, kereskedelmi mérlegünk ked­vezőbbé tételének fontos eszköze lesz a borkivitel. A B. készítése. Mikor a szőlőfürtök tökélete­sen megértek, ami hazánkban — a különböző vidék és időjárás szerint, — szept. végétől Saleron-féle készülék a bor szesztartalmának meg­határozására

Next