Tolnai Új Világlexikona 3. Bur-Don (Budapest, 1926)
C - Cölöpépítmények
163 Cölöpépítmények Guineában, v. a középafrikai Mohrya-tavon, az Aranyparton, a borneói dajákoknál, Celebes szigetén, a Karolina-szigeteken és még számos más vidéken. Mindezeknél az építésmód teljesen egyforma : a vízbe levert cölöpökre épülnek a házak, s oda hidak vezetnek v. csónakokon lehet járni. Ami a C.-nek megadja a jelentőségét, nem is az építési mód, hanem az, hogy ilyen formában épült házak voltak a történelem előtti ember lakóhelyei és a maradványok, hulladékok, romok megőrizték egykori gazdáik életének, erkölcsének hű tükörképét. Az iszapba temetett hulladék mondja el, hogyan váltotta fel egymást a C. különböző műveltségi fokon álló lakossága : az első települőknek még csak kőeszközük volt, majd jött az új települők raja, előbb réz-, aztán bronz-eszközzel, hogy végül még a vassal is találkozzunk a maradványokat őrző iszapban. Sok vitára adott alkalmat a C. lakóinak származása, Keller még kelta eredetűnek, tehát a történelmi korszakban élő fajnak mondotta ezt az ősi népet A későbbi vizsgálat azonban megcáfolta ezt a feltevést. Némelyek azt vallották, hogy a C. lakói a Földközi-tenger mellékéről, D-ről vándoroltak E-ra, mások a távoli K-en keresik származási helyüket, valahol Ázsia mélyén, ahonnan hosszú vándorlás után jutottak el későbbi hazájukba. Ezek mellett az egyoldalú feltevések mellett a cölöptelepek lakóinak származását még azzal igyekeznek megvilágítani, hogy nem egységes faj lakott a C.-ben, hanem keresztezett törzsek, amelyek a körülfekvő vidékek népességével egybeolvadtak. A C. békés, halászó és iparűző lakóinak népét a tudomány mindenesetre élesen elválasztja a barlangokban lakó, harcias és vad törzsektől. Bárhonnan vándorolt is be ez az ősnép ezekre a helyekre, ahol ma a C. nyomát tárta fel a kutatás, ott telepedtek meg, ahol széltől védett, sekélyesvízű, agyagos talajú öbölre találtak és ilyen helyen azonnal megkezdték a cölöpfalu építését. Nehéz szikladarabokkal és hatalmas fakalapácsokkal verték be az egyenlő távolságra elhelyezett és egyenlő szintben tartott cölöptalapzatot. A cölöpfejeket gerendákkal kötötték össze és erre rakták az erős deszkapadlót. A padlóban hézagokat hagytak, hogy a hulladékot és törmeléket a vízbe takaríthassák és a padlóra építették a gerendából összerótt, a réseknél agyaggal kitömött házat. Magányos házak és egész falvak állottak a cölöpökön, az építményeket híd kötötte össze a parttal, mégpedig egyik v. másik részén felemelhető híd, hogy éjszaka v. támadás idején megnehezíthessék a C.-hez való férkőzést. A cölöpökhöz kötve, a vizen ringatódzott az egyetlen fatörzsből kivájt csónak, amelyen a szállítást és közlekedést bonyolították le. A C. környezete az egész Közép-Európát elborító őserdő volt. Százados faóriások borítottak árnyékot a földre, óriási gyökerek törtek ki a talajból és ez a rejtelmes, babonás képzeteket keltő sűrűség gyűrűként fogta körül a tavakat. Az erdők hatalmas vadja volt az őstulok, az erdei bölény, a hatalmas jávorszarvas és az óriástermetű dámszarvas. A meredek bércen tanyázott a zerge és kőszáli kecske, a bokros erdőkben a vaddisznó, a cölöpfalvak lakóinak leggyakoribb tápláléka. A tavakban hemzsegtek a halak, a parti nádasokban gólyák, vízityúkok és éneklő hattyúk fészkeltek és a tóban építette lakását a hód. A ragadozók közül már csak a barna medve, a farkas és vadmacska tanyázott az erdőben, míg a tóban a vidra együtt halászott az emberrel. Háziállatok közül a kutya volt ott a cölöpfalu lakójának társaságában, még pedig —■ ahogy a talált csontokból megállapítható, — a mocsári kutya őse a sakál volt és rokona a ma is élő spitz-fajnak. A tudós Hoernes szerint a mocsári kutya csontvázalkata legközelebb áll a kaukázusi sakáléhoz és ebben annak jelét látja, hogy a C. lakói K-ről vándorolva hozták magukkal ezt a háziállatot. A cölöptelep lakóinak másik háziállata a rövidszarvú mocsári ökör, amelynek leszármazottai ma is ott legelnek a svájci Alpok lejtőin. Keller bizonyítása 11* Díszes bronzkések svájci cölöpfalvakból A kései kőkorszakból való sir, benne a zsugorított halott, melynek kezétlábát összehúzva megszíjjazták ; mellette ékszerek, néhány szerszám és apró tálakban étel a túlvilági útra