Tolnai Új Világlexikona 7. Hit-Jós (Budapest, 1927)
I - Iparoktatás - Iparszabadság - Ipartanács - Ipartestület
Ipartestület (Sperandio, Guardletti, Abondio és a német művészek alkotásai), a puszpángfa-gyűjtemény s még számos igen kiváló ezüst-, porcellántárgy és bútor ad érdekes keretet az egész gyűjteménynek. Az egész gyűjtemény eredeti felállításában, egy előkelő lakásberendezés keretében van kiállítva. Iparoktatás, az iparostanoncok, segédek, mesterek kiképzésére, továbbképzésére szolgáló intézmények összessége. Magyarországon az I. állami felügyelet és vezetés alatt áll, részben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, részben a kereskedelemügyi minisztérium főhatósága alatt. A két minisztérium a felügyeletet egy-egy iparoktatási főigazgató útján gyakorolja és a hatásköre alá tartozó intézmények szervezetére, tanítástervére vonatkozó rendelkezéseket egymás kölcsönös hozzájárulásával hozza. Az egész ipari és kereskedelmi szakoktatás egységes irányítását célozza az 1892. alakított Országos Kereskedelmi és I.-i Tanács, mint mindkét minisztérium tanácsadó szerve. A magyar I. három tagozatra oszlik : 1. a tanoncoktatás, 2. továbbképző tanfolyamok, 3. szakoktatás. A tanoncoktatásról az ipartörvény (1922. , XII. t.-c.) rendelkezik. Minden község, melyben legalább 40 iparos- és kereskedőtanonc dolgozik szerződéses viszonyban, köteles tanonciskolát fentartani és ha egy-egy szakmában legalább 40 iparostanonc van, külön szakirányú osztályt és ha a tanoncok száma a női tanoncok nélkül is legalább 40, külön női osztályt. Ha egy iparvállalatnak 25-nél több tanonca van, köteles ezeknek tanonciskolát felállítani. Egymáshoz közelfekvő (2 km.) községek együtt állíthatnak fel tanonciskolát ; magánosok, egyesületek a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hozzájárulásával, esetleg segélyével. A mester felelős az inas iskolalátogatásáért és köteles iskolaeszközökkel ellátni a tanulót; a tanítás ingyenes ; évenként 10 hónapon át heti 9 órára terjed a nappali órákban, hétköznapokon. Az iparostanonciskolák száma 1921—1922. 293 volt, 1987 tanítóval és 52.369 tanulóval. A továbbképző tanfolyamokat az egyes szakoktatási intézetek rendezik. A szakoktatás a kereskedelmi minisztérium főhatósága alatt áll. Három fokozata van : 1. A kézműves iskolák. Tanulói az elemi iskolát (4—6 osztályt) végzett, szegényebb gyermekek, a tanítás ingyenes, ösztöndíjakkal, legnagyobbrészt gyakorlati, műhelyi oktatás. 1913. 5 ilyen volt, ma 2 maradt : a békési és tokaji kosárfonó-iskolák. 2. A szakiskolák. Céljuk gyakorlatilag is képzett iparossegédeket nevelni. A felvétel a betöltött 12. életévhez van kötve. A tanítás elméleti és legnagyobbrészt műhelyi. Ezek az iskolák mind államiak, csak a nőipari iskolák részben egyesületi alapítások állami segélyezéssel. 1913. 26 ilyen intézet volt, ebből ma 7 maradt : a győri fa- és fémipari, 3 fémipari (Debrecen, Miskolc, Pécs), 2 faipari (Szeged, Újpest) és a budapesti mechanikai és órásipariskola. Ezekhez járul még 5 női ipariskola. 3. Felső ip■riskolák. Ezeknek célja elméletileg és gyakorlatilag képzett mesterek és művezetők nevelése. Ma 3 van : a budapesti és szegedi felső ipariskolák, több szakosztállyal és a budapesti felső építőipariskola. Az I. felső fokozatába tartozik az iparművészeti főiskola (a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetése alatt), továbbá a M. Kir. Anyagvizsgáló Intézet és Technológiai Iparmúzeum. Az utóbbi számos különféle szaktanfolyamot rendez évente, a múzeum kiállításokon mutatja be az iparban használt nyersanyagokat és gépeket. Az anyagvizsgáló intézet az iparosokat ellátja felvilágosítással és tanáccsal. Továbbképző tanfolyamokat rendeznek a szakiskolák is a különböző szakmákból, ezek között az építőipari téli tanfolyamokat. A tanonciskolákat a községek tartják fenn ipardíjakból és erre a célra kijelölt pótadókból, rendes állami hozzájárulással. A szakiskolák állami intézetek. A szakoktatás költségeihez hozzájárulnak a kereskedelmi és iparkamarák is. A külföldi országok közül a magyar I. az osztrák I. szervezetéhez áll legközelebb. Az osztrák ipartörvény (Gewerbeordnung) is kötelező tanoncoktatást rendel el, a szakiskolák nagy része szintén állami, a felső I.-i intézetek valamennyien. Ezek közül kiválik a bécsi grafikai és nyomdaipari (fényképészeti stb.) kísérleti- és tanintézet. A német birodalmi ipartörvény ugyancsak kötelező tanoncoktatást ír elő, de az ipari szakiskolák legnagyobb részét a testületek, társulatok és nagy vállalatok tartják fenn. A felső ipariskolák közül a műegyetemekhez közelednek a technikumok, melyek gyári művezetőket képeznek ki. Nevezetesek a kitűnő szövőipari szakiskolák (Aachen stb.). Az I. szervezete, tanításterve nem egységes, egyes államokban, városokban eltérő. A N’y-i országokban az ipari szabadság az uralkodó, nincsen az ipar rendjét szabályozó „ipartörvény”, az I. is a legújabb időkig állami beavatkozástól függetlenül fejlődött ki. Újabban a XIX. sz. második felétől kezdve állami segélyekkel, országos szakoktatási tanácsok felállításával, Franciaországban néhány nagy állami felső ipariskola alapításával igyekeznek az I.-nak egységesebb irányt, szervezetet, nagyobb intenzitást biztosítani. Iparszabadsngi alatt azt a jogot értjük, hogy bármilyen ipart bárki különleges előfeltételek teljesítése nélkül szabadon űzhessen. Szemben a régi idők céhrendszerével, a modern idők az iparszabadságot valósították meg, de nem teljes mértékben, amennyiben nagy korlátja egyes iparágaknak engedélyhez, képesítéshez kötése. Ipartanács. Minden iparhatóság az ipartörvény értelmében köteles I.-ot alakítani, amelynek feladata a másodfokú iparhatóság részére ipari kérdésekben véleményt adni. A törvényhatósági I. elnöke az alispán, ill. polgármester, tagjai választott iparosok, illetőleg kereskedők. A kereskedelemügyi miniszter elnöklésével működő Országos Ipartanács, mint különleges ipari véleményező testület, törvénnyel lett szervezve. Ipartestület, az egy városban, községben (esetleg egy járás községeiben) lakó, képesítéshez kötött ipart űző iparosok testülete. Az I.-ek működési és hatásköre háromféle : 1. Az iparosok, egyes iparág érdekeinek képviselete, előmozdítása, az ipar fejlesztésére szolgáló intézmények (anyagbeszerző, értékesítő szövetkezetek, iparosképzés, könyvtárak stb.). 2. A kerületi iparhatóságok támogatása jelentések, vélemények adása által. 3. Az I. mint elsőfokú iparhatóság gondoskodik az ipartörvénynek a tanoncoktatásra, a tanviszonyra, a mesterek és segédek közötti viszonyra vonatkozó rendelkezésének végrehajtásáról. Az ipartörvény szerint I. alakítandó minden törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városban, minden községben, ahol legalább 100 képesítéshez kötött ipart űző iparos dolgozik, ha ezeknek kétharmad része kívánja. I. alakítható egy-egy járás községeinek iparosaiból. Az I.-be köteles belépni és a kirótt járulékot fizetni a község v. város minden képesítéshez kötött ipart űző iparosa. Az I. magába foglalja valamennyi szakmát, csak Budapesten van az egyesszakmáknak külön-külön I.-ük. Az I. alakulása úgy történik, hogy az alapszabályokat a kerületi