Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)
K - Koszta József - Kosztics Lázár - Kosztka Tivadar - Kosztolányi Dezső - Kosztolányi-Kann Gyula - Kosztpénz - Kosztromá
Koszta — Kosztroma 131 kokat is, így látjuk az olimpiai és iszhmosi játékok győzteseinek fején is a babér K.-t. Általában a győzelem jutalma a babér volt, míg az általános ünneplésé a mirtusz. Ünnepi lakomákon szintén bőséges szerep jutott a K.-nak. Nemcsak az ünneplők tettek ilyeneket fejükre és nyakukba, de még a borvedreket és a kelyheket is megkoszorúzták. Sappho, a görög költőnő kijelentette, hogy az istenek elfordulnak attól, aki K. nélkül jelenik meg az istentiszteleten. A deiosi templomnak száz arany K.-ja volt, így fejlődtek lassanként a K.-k drága fémekből és ékszerekből készült fejékekké és haj díszekké, sőt koronákká, aminthogy a latin corona szó egyként jelent K.-t és koronát. Az efféle drága díszek kedveléséből különösen Bizáncban űztek luxust a VI—VII. sz.-ban, amely divat feléledt Közép-Európában is a 'I XII—XIV. sz.-ban. Halottainknak K.-kal való megtisztelése is ősrégi szokás. Az elmúlás után utolsó nyughelyére kísért halottunkat az élet legfrissebb szimbólumaival, virágokkal akarjuk feldíszíteni. A virágok létét is meghosszabbítandó K.-ba fonjuk őket. Áldozat jellege is van a virág-K.-nak: az emberélet letörése alkalmával virágot szakítunk érte. Természeteen egy nagy város tömegforgatagában a koszorú-küldésben nem egyszer a konvenció is közrejátszik. Ez magyarázza meg azt a mozgalmat, amely valamely jótékony célra adandó K.-megváltási összeget kíván a K.-k helyébe léptetni. Babér-K. természetben aranyból, ezüstből ma is jutalma számos — főképpen művészeti és irodalmi, — érdemnek ; de ezenkívül is a K., mint szimbólum ott található a jutalmul adott érmeken ; megtaláljuk egyes stílusokban is ; így egyik domináló motívuma a XVI. Lajos koráról elnevezett stílusnak, még inkább a folyton győzedelmeskedő Napoleon számára konstruált empíre-stílusnak. Koszta József, festő, szül. 1864. Brassóban. Budapesti és müncheni művészi tanulmányai után 1897. szerepelt először a Műcsarnokban, ahol több díjat nyert. Népszerűségét és hírnevét mélységesen hangolt színes tanyai képeinek köszönheti, melyeket túlnyomórészben Szentes vidékén fest, ahol állandóan él. Művei közt leghíresebbek : a „Hazatérés”, „Kukoricatörők”, „Mezei munkások”, „Krumplikapálók” és a faluvégi, szélmalmos tájak, sötét tónusukban vakítóan világító effektusokkal. Kosztics Lázár, I. Rostit, Kosztka Tivadar (művészi nevén Csontvári K.), festőművész, szül. 1853., megh. 1919. Exaltált, hóbortos hajlamú művész volt, aki óriási méretű tájképeivel tűnt fel. Ő a magyar képviselője az úgynevezett új-primitív iránynak. Festményei közül említésre méltók: „Zsidók panaszfala’”, „Mária, kútja”, „Apoteózis”, „Zarándoklás a cédrusfához” és a „Baalbek”. Kosztolányi Dezső, költő és regényíró, szül. 1885. Szabadkául Tanulmányai Végeztével az irodalom felé fordult és ezen a téren csakhamar sokoldalú munkásságot fejtett ki ; verseket, tanulmányokat írt a Magyar Sremlébe, majd a Hét-he, munkatársa lett a Budapesti Rúpiának. Végleg a hírlapírói pályára lépve, különböző napilapok : a Világ, Pesti Napló, később az Uj Nemzedék, a Pesti Hírlap munkatársa lett, tudósításokat, vezércikkeket, tárcákat, színházi bírálatokat írt. Mint költő, a Nyugat írói csoportjához csatlakozott. Már első verseskönyvével (Négy fal között, 1907.) feltűnt egyéni hangjával és formakészségével s az impresszionista líra esekik nagysikerű képviselője lett. Egy szegény kisgyermek panaszai c. verseskönyve a közönség előtt is szokatlan sikert aratott, számos kiadásban jelent meg. Ebben a gyermekkor emlékeit, szomorúságait, hangulatait, behegedt és mégis minduntalan fölérző sebeit énekli meg erősen árnyalt nyelven, finom formákban. Későbbi verseiben (Mágia, Mák, Kenyér és bor, .4. bús férfi panaszai) hangja egyre jobban kiteljesedik és elmélyül, misztikus elemeket vesz fel és az egyetemes emberi bánat erősebb húrjait pendíti meg. Több külföldi regényt és drámát is lefordított. Első prózai elbeszélők könyve a Bűbájosok c. novellagyűjtemény,- melynek legtöbb darabja misztikus hátterű belső történéseket ábrázol. Első nagyobb regénye A véres költő, melyet az Akadémia a Péczely-jutalommal tüntetett ki s amely németül is megjelent, Thomas Mann előszavával. Ez a regény Nero római császárrólszól s a vérengző császárt, mint magával meghasonlott dilettáns költőt állítja be eredeti elgondolásat, érdekesen jellemzett alakokkal (Seneca, Britanniens stb.) és tömören összefoglalt korképpel. A pacsirta c. regénye a rút leány tragikomédiája, az Aranysárkány s a középiskolai élet körében játszik, az Édes Anna egy cselédlány reális színekkel megrajzolt, izgalmas története. Kosztolányi-Kann Gyula, festő és építész, szül. 1868. Budapesten. Műegyetemi tanulmányai után két kötetben adta ki (Berlinben) érdekes építészeti terveit. Mint festő, ugyancsak nagy előszeretettel festi a városképeket, színes, tájképi környezetben, piros háztetőkkel. Ilyen az „Út a város felé”, „Vízparti sétány”, „Torbole”, „Hollandi házak”. Kosztpénz. A tőzsdei prolongációs reportügylet abból áll, hogy a kosztbaadó az értékpapírokat (bizonyos számú tőzsdei kötést) meghatározott árfolyamon átad a kosztbavevőnek, azzal a kötelezettséggel, hogy a kitűzött napon (rendesen a legközelebbi elszámolási napon) ugyanezen az árfolyamon visszaveszi és a megállapodás szerinti kamatot megfizeti. A K. kamatlábát a tőzsdén jegyzik. A K. gyakran, különösen az inflációs időkben lombard-kölcsön szerepét játszotta. Koszt roma, belsőoroszországi kormányzóság Moszkvától ÉK-re, 84.149 km 2., (1915) 1,855.900 I. — 2. K„ a hasonló nevű kormányzóság székhelye, a K. folyónak a Volgába való torkolásánál, (1923) 59.000 i. Az itt 550 m. széles Volga-meder fölött terraszszerűen épült város az úgynevezett moszkvai iparterület egyik legjelentékenyebb iparosvárosa. K. jelentőségét a Volga és K. hajózhatóságának köszönheti. Az egészen modernül épített városnak jelentékeny vas és gép, juta, vászon, vitorlavászon stb. ipartelepe van. Jelentékeny kereskedelmét saját ipari termékei, a só és a hajózás tartja fenn.*