Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)
K - Kossuth Lajos Tódor - Kossuth-bankó - Kossuth-dollárok - Kosszo-gol - Kostič, Laza - Kosutány Géza - Kosutány Ignác - Kosutány Tamás - Kosz - Kosz, sziget - Koszkol Jenő - Koszó János - Kószó István - Koszorú
130 Kossuth Koszorú nyelven is megjelentek. A magyar nép azonban, különösen az 1879. honossági törvény után, amely kijelentése szerint „hontalanná’* tette s tíz évvel később Tisza Kálmán bukásának egyik oka lett, nagy tisztelettel ragaszkodott hozzá, több város díszpolgárának választotta s torinói lakóháza valóságos búcsújáróhely lett. Halála után az ő, valamint a számkivetésben meghalt neje és leánya holttestét Budapest fővárosa hozatta haza, itt 1894 ápr. 1. országos fénnyel, óriási néptömeg kísérete mellett temettette el ; hamvai fölött a kerepesi úti temetőben díszes mauzóleumot emeltek. Számos város utcái örökítik meg emlékét, több mint száz helyen állították föl szobrát . Budapesten azonban csak 1927. állították fel szobrát az országház előtt s ezt a teret Kossuth Lajos térnek nevezték el. A hatalmas szobormű Horvai János alkotása s leleplezése 1927 november 6-án országos ünnepség keretében történt. Az ünnepségen az ünnepi beszédet Apponyi Albert gróf mondta. Kossuth Lajos Tódor, Iv. Lajos ifjabb fia, szül. 1844. Pesten, megh. 1918. Milanóban. Tanulmányait bátyjával, Ferenccel együtt a páris műegyetemen végezte. 1885. az olaszországi vasutak igazgatója lett. Atyja temetésekor rövid időre visszatért Magyarországba, de bár több helyen képviselőnek akarták jelölni, nem telepedett le hazájában s politikával egyáltalában nem foglalkozott. 1923. holttestét Budapestre hozták s a Kossuth-mauzóleumban helyezték el. Kossuth-bankó, így hívták az 1848. a magyar kormány által Kossuth Lajos pénzügyminiszter aláírásával kibocsátott bankjegyeket. 42 millió forint értékig bocsátották ki , még pedig egy- és kétforintos jegyeket ércalapon , a nagyobb címleteket az ország jövedelme alapján. A szabadságharc levezetése után az osztrák kormány a bankókat beszedette s megsemmisíttette. Kossuth-dollárok. Kossuth Lajos az emigráció alatt a magyar függetlenség érdekében" megújítandó szabadságharc céljára kétféle pénzt bocsátott ki : 1852. New Yorkban 1, 5, 10, 50, 100 dollár értékben és Cavour olasz miniszterelnök támogatásával Londonban 1860, forintértékben. A bankjegyek nyomása a legnagyobb titokban történt, de az osztrák kormány megtudta , Londonban pert indíttatott Kossuth és a nyomdász, Day ellen. Az ítélet értelmében az összes bankjegyeket elégették. A dollárokat Szerbia felől sikerült Magyarországba becsempészni, a terjesztők közül, élükön az aradi minoritaház fejével, mintegy százat elfogtak és súlyos börtönbüntetésre ítélték őket 1854. és 1855. Kosszogol, É-mongolországi, 1670 m. magasságban fekvő hegyi tó, a Szaján-hegységben. Környéke egészen lakatlan. Kostié, Laza, szerb költő, szül. 1841. a bácsmegyei Kovilon, megh. 1910. Bécsben. Tanár volt Újvidéken, majd egy ízben országgyűlési képviselő. Utóbb Zomborban telepedett le. Többnyire színműveket írt. Őt tekintik a szerb történeti tragédia megalapítójának. Kosutány Géza, jogi író, szül. 1841., megh. 1908. Ügyvéd volt, majd a bírói pályára lépett, 1893. ítélőtáblái bíró. Jogi szakcikkein kívül nagyobb műve , nevezetesebb bűnesetek tára. Kosutány Ignác, jogtudós, szül. 1851. Mátészalkán. A bírói pályán kezdte, 1896. pozsonyi jogakadémiai tanár, 1900. a kolozsvári egyetemen az egyházjog tanára lett. Főbb művei : A magyar alkotmány- és jogtörténetem tankönyve; Egyházjog; Bevezetés a kánoni perjogba ; A r. kat. egyház Erdélyben ; A pálosok története c. munkája akadémiai jutalmat nyert. Kosutány Tamás, vegyész, szül. 1848., megh. 1915. Főleg a magyar búzával és liszttel foglalkozott, ezeknek kiválóságát a külföldi irodalomban is ismertette. Pályáját Magyaróváron kezdte, majd a budapesti Országos Chemiai Intézet igazgatója lett, megkapta az udvari tanácsosi címet. A műegyetemen a mezőgazdasági kémiai technológiát adta elő. Ily tárgyú könyvet is írt a Természettudományi Társulat kiadásában. Mint búza- éslisztszakértőt az egész világon ismerték. Kosz (lat. favus), sokáig elhúzódó, fertőző fejbőr-betegség, melyet az első leírója (1839.) után Schönlein-féle Achorionnak nevezett élősködő gomba hoz létre. Ez az élősdi a hajszálak gyökerébe fészkeli be magát, amelyet aztán a fellépő gyulladás el is pusztít úgy, hogy ha elhanyagolják, kopaszságot is eredményezhet. A hajszál körül először hólyagocska, majd sárgás pikkely keletkezik és a kezelés, mely makacs esetekben hosszú hónapokig is eltarthat, elsősorban ezeknek a beteges bőrképződményeknek óvatos eltávolításában áll. Erre a célra lágyító kenőcsöket használnak, majd ezután gombaölő szereket kennek a bőrre. Célszerű a megtámadott hajszálakat pincettával kihúzni legújabban röntgen-besugárzást is szokták alkalmazni. Kosz, sziget (Isztanköl), a D-i Sporádok egyik Törökországhoz tartozó szigete az Égeitengerben. 52 km. széles, 10 km. hosszú , 286 km 2. Vad paleozoikus mészkőlánc (875 m.) húzódik rajta végig, középső része a pliocénből származó dombvidék, É-i fele jégkori síkság, úgyhogy a termelésre (szőlő stb.) elég hely van. K. nevű fővárosával együtt (1922) 16.169 l. Kosztol Jenő, festő, szül. 1868. Dorogon. Budapesti, tanulmányai után Rómában, majd Tuniszban és Dalmáciában működött. Művészi hírnevét főleg akvarell- és pasztellképeivel szerezte, melyeket gondos megfestés jellemez. Kiválóak a híresebb hazai könyvtárakról festett pasztelljei és intimhatású szobarészletei. •Koszó János, irodalomtörténetíró, egy m. tanár, szül. Lippán, 1892. Tanári oklevelet szerezvén, 1918—1922-ig a berlini tudományegyetem magyar lektora volt, majd a budai polgári iskolai tanárképző főiskola német nyelvi tanszékére nyert kinevezést. Főként a Fessler Ignác Aurél életéről írt két munkája keltett figyelmet. Kószó István, politikus, szül. 1861. Szegeden. Szegedi ügyvéd volt s élénk részt vett, mint a függetlenségi párt elnöke, a társadalmi és politikai életben. 1920. nemzetgyűlési képviselő lett, 1921 dec. a belügyminisztérium politikai államtitkára. 1927. Szeged város felsőházi tagnak választotta. Koszorú. Már az ősnépeknél megtaláljuk a szokást, hogy a mezők virágait tv.-ká fonják össze, hogy azokkal magukat, szeretteiket és tisztelteiket feldíszítsék. A görög korban már kifejlett a K.-kultusz, amely részt kér magának a társadalmi, művészeti és vallási életből. A K.-k készültek zöld gályákból, virágokból, kalászokból és ékítődtek gyümölcsökkel is. A görög megkoszorúzta isteneinek oltárát és szobrát is ; a mitológia és a szertartástan gondoskodott arról, hogy minden istennek meglegyen a maga kedvenc növénye, amelyből K.-ját kell fonni. Így illette meg a szőlő Bacchust, a tölgy Jupitert, a babér Apollót, a mirtusz Vénuszt, az olajfa Minervát, a kalász Cerest s a fehér nyárfa Heraklest. Az a felfogás, amely megkoszorúzta Heraklest, megkoszorúzta a Herakles sikereire törekvő sportbajnok