Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Llau-jang-csou - Liau-tung - Libáció - Libanon - Libau - Libay Károly Lajos - Libay Sámuel - Libella

ICO L­au-jang-csou ( Libella nésen a Magyar Középhegység dunántúli részén), sötét színű palák, homokkövek kép­viselik. Pécs vidékén a Mecsek-hegységben a L.-rétegek széntelepeket tartalmaznak. Liau-jang-csou, a kínaiaktól betelepített D-Mandzsuria egyik városa, Mukden kifejlő­dése előtt fővárosa, 70.000­­. A földmívelésre igen alkalmas löszvidék legfontosabb telepe, újabban a közelében föltárt szén- és vastelepek az ipart is életrekeltették. 1904. az oroszok L.-t is megerősítették, hogy visszavonulásukat fedezhessék, de az aug. 23—30. csatavesztés után kénytelenek voltak L.-t elhagyni. Liau-tung, a­ mandzsúriai félsziget a L.-öböl és a Sárga-tenger között. A félszigetet 900—2000 m. magas, leginkább gneiszből és gránitból álló hegység borítja. DNy felé a félsziget végén egy kisebb félsziget nyúlik ki belőle, ez védi Port-Arthur (ma Ryojunko) kikötőjét. Libúció, a rómaiaknál szokásban volt ital­áldozat, melyet minden étkezés alkalmával az isteneknek (főleg a háziisteneknek) jut­tattak. Nagyobb vállalkozásba való kezdéskor, útrakeléskor, szerződés megkötésekor elmarad­hatatlan volt, hogy a borból a házioltárra egy pár cseppet rá ne öntsenek. Míg ők maguk vízzel keverve itták a bort, addig a L.-hoz szín­bort használtak, v. pedig tejet, mézet, egyes isteneknek pedig tiszta vizet. Libanon (arabul : Dzsebel Libnán), Ny-Szi­­riában kőcsapadékú hegyvidék. A partvidékre (a régi Fönícia) és a tulajdonképpeni hegy­vidékre oszlik. A L. a pliocén elején a szomszédos területek megsüllyedése következtében tábla­­szerűen fönmaradt felsőkrétakori meszekből és homokkövekből épült, hosszú karsztdarab. É-ról lépcsőzetesen válik el a környező, bazalttal elöntött mélyedéstől, D felé a Leontesz kereszt­­völgyében enyhe dombsorokkal megy át Ga­­lilea hegyvidékébe. K-i oldala meredek, Ny-i fele terraszszerű törésekkel és flexurákkal vég­ződik. Középső részén, a jurakori meszekből álló, platószerű Arsz Libnán éri el legnagyobb magasságát (Dahr el Hodib 3066 m., Szanin 2750 m.). A gerincet 1487 m. magasságban át­szelő vasútvonaltól D-re a hegység összeszűkül és két párhuzamos gerincrészre bomlik. A csapadékos éghajlat miatt (a tenger mellett 800—2000 m. magasságban 1400 mm.) a Ny-i lejtő patakoktól erősen föl van szabdalva. Csak a Dzsurd nyomorúságos, télen hóval borított karsztvidék. Az eredeti erdőségeket a L.-on kipusztították, hajdan híres cédrusai kivesztek, kb. 400 darab cédrusfája maradt. Ahol a vi­szonyok megengedik, mindenütt kihasználják a talajt, különösen sok az eperfaültetvény, mely a keresztesháborúk óta itt felvirágzott selyemtermelés alapját szolgálja. A használ­ható területeknek több, mint a felét ezek az ültetvények foglalják el. Azonkívül sok olaj­fát, déligyümölcsöt, dohányt, gabonát, kuko­ricát stb. termelnek. A L. lakossága a hegység zártsága és nehezen járhatósága miatt aránylag nagyon tisztán meg­őrizte alarod sajátosságait. Politikailag és val­lásilag is meglehetősen függetlenek. Túlnyomó­­részt mari­oták, D­en­druzok és metavilik is vannak. Összes számuk kb. 400.000,­­ részük keresztény. Kis, lapostetejű házakból álló telepeik a hegyoldalakon vannak szétszórva. A L. területe a világháború óta francia érdek­­terület. Libau (lettül: Leepaja, oroszul: Libavá), jelenleg Lettország Kurland nevű tartományá­nak szék- és kikötővárosa, (1921) 65.000­­. Tengeri fürdő és Kurland legfontosabb keres­kedő­helye. Mivel kikötője csak rövid ideig fagy be, a­z­ európai tábla leghasználhatóbb kikötője. Kivisznek : gabonát, fát, lent, len­magot, lovat stb. Kis halászfaluból fejlődött ki jelentős kikötővé, 1839. hadikikötővé épí­tették ki. 1914 aug. 2., nov. 17. és 1915 ápr. elején a német cirkálók bombázása sok kárt tett benne, 1915 május 7. a németek meg­szállották. Libay Károly Lajos (családi nevén Lippay), festő, szül. 1816. Besztercebányán, megh. 1874. Bécsben. Atyja ötvös volt s ő is ezt a mester­séget tanulta, de kiváló rajztehetségével 1835. a­­ bécsi művészeti akadémiára ment s ott is feltűnt. 1848. őzejében kiállított, rendkívül fino­man megrajzolt vízfestményei ré­vén János főherceg, támogatását szerezte meg. Az Alpesek és Olasz­ország után a Keletet is bejárta s ez útjairól díszes albumokat adott ki. Festményei közül az „Angyalvár”, „Gastein” és a „Zó­lyomi mészégetők” válnak ki. Libay Sámuel, ötvös, szül. 1782., megh. 1869. Munkáit elsősorban a rendkívüli technikai ügyesség jellemzi. Különösen ezüstből ké­szült filigrán munkái voltak jel­legzetesek. Ezeket az áttört fili­grán munkákat plasztikai művek­kel, szobrocskákkal kombinálta. Ilyenek I. Ferenc király mell­szobra és I. Napóleon állószobra. Libella, vízszintező műszer v. vízimérték, mely egy vonal v. felület vízszintes helyzetének megállapítására szolgál. Azon a fizi­kai tényen alapul, hogy minden nyugvó folya­déknak a felszíne a nehézségerő behatása alatt magától állandóan vízszintesen, azaz a nehézség­erő irányára merőlegesen áll be. Ez elv szerint készült műszerek közül kétféle van használat­ban, a dobozos L. és a csöves L. Ez utóbbi áll egy hengeres üvegcsőből, mely belül ki van csiszolva és éterrel v. borszesszel annyira meg van töltve, hogy csupán csak egy kis légbuborék maradjon benne. Az üvegcső mindkét vége bekittelt üvegdugóval gondosan el van zárva és az egész sárgarézfoglalatba beszerelve, melyet a vizsgálandó tárgyra v. mérnöki mű­szernél a távcsőre helyeznek. A foglalat fenn ki van vágva (néha alul is), úgyhogy a lég­buborék helyzete a csőben figyelemmel kísér­hető. A buborék helyzetének mindenkori állása mutatja a belső felület legmagasabb pontját és ez állás megítélésére az üve­gcső be­osztással van ellátva (kalibrálva). A csöves L. igen fontos része a legtöbb szögmérő és Libanoni cédrusfák

Next