Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)
M - Mutációs elmélet - Mutanabbi - Muther, Richard - Muthesius, Hermann - Mutschenbacher Emil - Mutschenbacher Tivadar - Mutschenbacher Viktor
220 Mutációs elmélet — Mutschenbacher kezett seregével. Katonáit Zentánál a Tiszán át akarta szállítani. Lovassága is, meg ő maga is már a balparton volt, amikor Savoyai Jenő a jobbparton maradt gyalogságot megtámadta és megverte. Anglia és Hollandia közbenjárására II. M. I. Lipóttal fegyverszünetet, később békét kötött 25 évre Karlócán 1699. Ennek értelmében Magyarország a Temesvidék kivételével felszabadult a török uralom alól. III. M., 1757—1773-ig. Szerencsétlenül végződő háborúba keveredett Oroszországgal. IV. M., 1808. uralkodott. Bairakdár ruscsuki helytartó 1808. trónjától megfosztotta, később megfojttatta. Mutációs elmélet, az a származástan fajkeletkezési elmélet, mely szerint a fajok nem észrevehetetlen apró eltérésekkel, hosszú idők folyamán jöttek létre, hanem hirtelen, ugrásszerűkig, készen v, majdnem készen állottak elő az ősfajokból. Ennek az elméletnek indító oka a régebbi származástani elméletek ama gyengesége, hogy az egészen apró, jelentéktelen tulajdonságoknak nem lehet olyan szerepük az életben, mely a kiválogatást. Darwin szerint a fajkeletkezésben a legfontosabb tényezőt irányíthatná. Ezért Hugo de Vries, holland botanikus kertészeti megfigyelései alapján azt állította, hogy a fajok hirtelen, mint nagyon eltérő változatok, ugrással (mutáció) állanak elő s elméletét ezen az alapon M.-nek nevezte. Megfigyeléseit az Oenothera Lamarckiana nevű növényen végezte, melynek begyűjtötte a magját s azt ezer és ezerszámra elvetve, azt tapasztalta, hogy a fiatal növények között már csírázástól kezdve eltérnek egyesek a többiektől, pl. a levelek nagyságában, színében, az elágazás gazdagságában stb. Ezeket a különböző, jól jellemezhető alakokat felnevelte s a róluk szedett magvakat újból elvetve, megállapította, hogy az újonnan megfigyelt alakok tulajdonságai az utódokra is változatlanul átöröklődnek, vagyis azok állandó faji tulajdonságoknak tekinthetők. Több éven át folytatott rendszeres kísérletei alapján a század elején nagy munkában leírta ezeket az új alakokat s azokat elemi fajoknak nevezte. Későbbi megfigyelésekből kiderült, hogy minden ismert állati és növényi nagy faj (kb. abban a körben vonva meg a faj határait, ahogy Linné tette) nagyon sok, sokszor többszáz v.ezér elemi fajra bontható tenyésztési kísérletek alapján, sőt az is kétségtelen, hogy tiszta tenyészetben, ha t. i. a keresztezéstől megóvjuk őket, nemzedékek hosszú során át változatlanul megmaradnak. A mai ismereteink szerint tovább nem bontható, tehát nem mutáló, tiszta tenyészetben semmiféle tulajdonságukban nem változó elemi fajokat Johannsen javaslatára tiszta vonalnak nevezzük. Hogy az elemi fajok valóban újonnan keletkező jelenségek-e a természetben, és hogy milyen szerepük van a fajkeletkezésben, azt De Vries elmélete nem tisztázta s lényegében véve a fajkeletkezés, miként általában az egész törzsfejlődés, mai napig is éppen olyan rejtély, mint volt a múltban bármikor. Ellenben nagy jelentősége van az elemi fajok felismerésének a növénynemesítésben és az állattenyésztésben, mert ezáltal vált lehetővé a tenyészanyag felbontása ismert öröklési egységekre (tiszta vonalakra) s ezek megfelelő kiválasztása és keverése révén elő lehet állítani a kívánt tenyésztőket. További jelentősége az elemi fajok felismerésének, hogy sikerült bizonyos kapcsolatokat megállapítani a külső tulajdonságok és a minden valószínűség szerint az öröklés folyamatát lebonyolító belső tulajdonságok között. így kimutatták, hogy a különböző elemi fajoknak más és más a kromoszóma-szerkezete, pl. óriásalakok (mint az Oenothera gigas) sejtjeiben kétszer akkora a kromoszómák száma, mint az átlagos nagyságúakéban. Ezen az alapon indultak meg az azóta nagy eredményeket elért sejttani vizsgálatokkal kapcsolatos és azok szerint irányított örökléstani kísérletek. Mutanabbi, híres arab költő (915—965.). Kufában született szegény családból, atyja vízhordó volt. Már ifjúkorában kitűnt tehetségével ; határtalan nagyravágyása miatt ,,prófétáskodó”-nak, II.-nak nevezték, sőt önmagáról terjesztett prófétai híre miatt üldözéseknek is ki volt téve. 940 körül az aleppói szultán udvarába került, itt a szultán erényeinek és hőstetteinek magasztalásával nagy kedveltségre tett szert. Később bejárta a mohamedán fejedelmek udvarait ; vándorlása közben beduin rablók ölték meg. Muther, Richard, német művészeti író, szül. 1860., megh. 1909. A német művészeti irodalom egyik legjelentősebb munkása, aki tanulmányaiban főként az újkori festészettel foglalkozott. Összefoglaló könyveivel igen nagy sikereket ért el, nemcsak a szaktudósok között, hanem a nagyközönség körében is, amelyet nagyon meg tudott nyerni színes és könynyed stílusával, érdekes korfestéseivel. 1893—94. megírta három kötetben A XIX. sz.-i festészet történetét, majd öt évvel később kiadta öt kis kötetben a Festészet történetét. Ez a nagy népi szerűséget elért munkája magyar nyelven is megjelent. Életének utolsó évtizedében ezt a munkáját dolgozta ki és bővítette ki hatalmas méretűvé. Főművének kiadását azonban már nem érhette meg, mert az csak halála után jelenhetett meg három nagy kötetben. Mullicsius, Hermann, építész és író, szül. 1861., megh. 1927. Különösen É Németországban épített sok családi házat ; leghíresebbek a betteraui és duisburgi kertváros házai angol cottage-rendszer tapasztalatai szerint építve, ötletes alaprajzzal és festői homlokzattal. Misschenhaeder Emil, közgazdasági és társadalomtudományi író, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület ügyvezető igazgatója, szül. 1878. Budapesten. Jogi és gazdasági tanulmányokat végzett, 1907. az OMGE titkára lett és a Köztelek főmunkatársa. A Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet közleményeinek felelős szerkesztője. Napilapokban és folyóiratokban közölt cikkein kívül főbb művei : A mezőgazdasági érdekképviseletek és gazdasági egyesületeink (1908.); Magyar mezőgazdasági politika (1912.); Mittschenbaeder Tivadar, orvos, szül. 1881. Budapesten, ahol diplomáját és 1916. magántanári képesítését szerezte. A háború alatt igen fontos sebészi működést fejtett ki, a Vöröskereszt-kórház sebész- és igazgató-főorvosa lett és igen sok, részben idegen nyelven megjelent dolgozatot adott ki a sebészet köréből. Mutschenbacher Viktor, jogi író, szül. 1841. Jogtanár és a pécsi jogakadémia igazgatója volt s főleg a kereskedelmi jog művelésével foglalkozott. Több műve jelent meg a váltójog és a tengeri jog köréből. Richard Muther