Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)

M - Mutációs elmélet - Mutanabbi - Muther, Richard - Muthesius, Hermann - Mutschenbacher Emil - Mutschenbacher Tivadar - Mutschenbacher Viktor

220 Mutációs elmélet — Mutschenbacher kezett seregével. Katonáit Zentánál a Tiszán át akarta szállítani. Lovassága is, meg ő maga is már a balparton volt, amikor Savoyai Jenő a jobbparton maradt gyalogságot megtámadta és megverte. Anglia és Hollandia közbenjárá­sára II. M. I. Lipóttal fegyverszünetet, később békét kötött 25 évre Karlócán 1699. Ennek értelmében Magyarország a Temesvidék ki­vételével felszabadult a török uralom alól. III. M., 1757—1773-ig. Szerencsétlenül vég­ződő háborúba keveredett Oroszországgal. IV. M., 1808. uralkodott. Bairakdár ruscsuki helytartó 1808. trónjától megfosztotta, később megfojttatta. Mutációs elmélet, az a származástan faj­keletkezési elmélet, mely szerint a fajok nem észrevehetetlen apró eltérésekkel, hosszú idők folyamán jöttek létre, hanem hirtelen, ugrás­szerűkig, készen v, majdnem készen állottak elő az ősfajokból. Ennek az elméletnek indító oka a régebbi származástani elméletek ama gyengesége, hogy az egészen apró, jelentéktelen tulajdonságoknak nem lehet olyan szerepük az életben, mely a kiválogatást. Darwin sze­rint a fajkeletkezésben a legfontosabb tényezőt­­ irányíthatná. Ezért Hugo de Vries, holland botanikus kertészeti megfigyelései alapján azt állította, hogy a fajok hirtelen, mint nagyon eltérő változatok, ugrással (mutáció) állanak elő s elméletét ezen az alapon M.-nek nevezte. Megfigyeléseit az Oenothera Lamarckiana nevű növényen végezte, melynek begyűjtötte a magját s azt ezer és ezerszámra elvetve, azt tapasztalta, hogy a fiatal növények között már csírázástól kezdve eltérnek egyesek a többiek­től, pl. a levelek nagyságában, színében, az elágazás gazdagságában stb. Ezeket a külön­böző, jól jellemezhető alakokat felnevelte s a róluk szedett magvakat újból elvetve, meg­állapította, hogy az újonnan megfigyelt alakok tulajdonságai az utódokra is változatlanul átöröklődnek, vagyis azok állandó faji tulajdon­ságoknak tekinthetők. Több éven át folytatott rendszeres kísérletei alapján a század elején nagy munkában leírta ezeket az új alakokat s azokat elemi fajoknak nevezte. Későbbi megfigyelésekből kiderült, hogy minden ismert állati és növényi nagy faj (kb. abban a körben vonva meg a faj határait, ahogy Linné tette) nagyon sok, sokszor több­száz v.­ezér elemi fajra bontható tenyésztési kísérletek alapján, sőt az is kétségtelen, hogy tiszta tenyészetben, ha t. i. a keresztezéstől megóvjuk őket, nemzedékek hosszú során át változatlanul megmaradnak. A mai ismereteink szerint tovább nem bontható, tehát nem mu­táló, tiszta tenyészetben semmiféle tulajdon­ságukban nem változó elemi fajokat Johann­­sen javaslatára tiszta vonalnak nevezzük. Hogy az elemi fajok valóban újonnan kelet­kező jelenségek-e a természetben, és hogy milyen szerepük van a fajkeletkezésben, azt De Vries elmélete nem tisztázta s lényegében véve a fajkeletkezés, miként általában az egész törzsfejlődés, mai napig is éppen olyan rejtély, mint volt a múltban bármikor. Ellenben nagy jelentősége van az elemi fajok felismerésének a növénynemesítésben és az állattenyésztésben, mert ezáltal vált lehetővé a tenyészanyag fel­bontása ismert öröklési egységekre (tiszta vonalakra) s ezek megfelelő kiválasztása és keverése révén elő lehet állítani a kívánt tenyész­tőket. További jelentősége az elemi fajok felismeré­sének, hogy sikerült bizonyos kapcsolatokat megállapítani a külső tulajdonságok és a min­den valószínűség szerint az öröklés folyamatát lebonyolító belső tulajdonságok között. így ki­mutatták, hogy a különböző elemi fajoknak más és más a kromoszóma-szerkezete, pl. óriás­alakok (mint az Oenothera gigas) sejtjeiben kétszer akkora a kromoszómák száma, mint az átlagos nagyságúakéban. Ezen az alapon indul­tak meg az azóta nagy eredményeket elért sejt­tani vizsgálatokkal kapcsolatos és azok szerint irányított örökléstani kísérletek. Mutanabbi, híres arab költő (915—965.). Kufában született szegény családból, atyja víz­hordó volt. Már ifjúkorában kitűnt tehetségé­vel ; határtalan nagyravágyása miatt ,,pró­­fétáskodó”-nak, II.-nak nevezték, sőt önmagá­ról terjesztett prófétai híre miatt üldözéseknek is ki volt téve. 940 körül az aleppói szultán udvarába került, itt a szultán erényeinek és hőstetteinek magasztalásával nagy kedvelt­­ségre tett szert. Később bejárta a mohamedán fejedelmek udvarait ; vándorlása közben be­duin rablók ölték meg. Muther, Richard, német művészeti író, szül. 1860., megh. 1909. A német művészeti irodalom egyik legjelentősebb munkása, aki tanulmá­nyaiban főként az újkori festészettel foglalko­zott. Összefoglaló könyveivel igen nagy sikere­ket ért el, nemcsak a szaktudósok között, ha­nem a nagyközönség körében is, amelyet nagyon meg tudott nyerni színes és köny­­nyed stílusával, ér­dekes korfestéseivel. 1893—94. megírta há­rom kötetben A XIX. sz.-i festészet történetét, majd öt évvel később­­ kiadta öt kis kötet­­­­ben a Festészet történe­­­­tét. Ez a nagy nép­­i szerűséget elért mun­­­­kája magyar nyelven­­ is megjelent. Életének­­ utolsó évtizedében ezt a munkáját dolgozta­­ ki és bővítette ki hatalmas méretűvé. Főmű­­­­vének kiadását azonban már nem érhette­­ meg, mert az csak halála után jelenhetett­­ meg hár­om nagy kötetben. Mullicsius, Hermann, építész és író, szül. 1861., megh. 1927. Különösen É­ Németország­ban épített sok családi házat ; leghíresebbek a betteraui és duisburgi kertváros házai angol cottage-rendszer tapasztalatai szerint építve, ötletes alaprajzzal és festői homlokzattal. Mi­sschenhaeder Emil, közgazdasági és tár­sadalomtudományi író, az Orsz. Magyar Gaz­dasági Egyesület ügyvezető igazgatója, szül. 1878. Budapesten. Jogi és gazdasági tanulmá­­nyokat végzett, 1907. az OMGE titkára lett és a Köztelek főmunkatársa. A Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet közleményeinek felelős szerkesztője. Napilapokban és folyóiratokban közölt cikkein kívül főbb művei : A mező­­gazdasági érdekképviseletek és gazdasági egyesü­leteink (1908.); Magyar mezőgazdasági poli­tika (1912.); Mittschenb­aeder Tivadar, orvos, szül. 1881. Budapesten, ahol diplomáját és 1916. magán­tanári képesítését szerezte. A háború alatt igen fontos sebészi működést fejtett ki, a Vörös­kereszt-kórház sebész- és igazgató-főorvosa lett és igen sok, részben idegen nyelven meg­jelent dolgozatot adott ki a sebészet köréből. Mutschenbacher Viktor, jogi író, szül. 1841. Jogtanár és a pécsi jogakadémia igazgatója volt s főleg a kereskedelmi jog művelésével foglalko­zott. Több műve jelent meg a váltójog és a tengeri jog köréből. Richard Muther

Next