Tolnai Új Világlexikona 13. Ném-Őr (Budapest, 1928)
O - Osswald Richard - Osswalda, Ossi - Osszétok - Ostade, Adriaen van - Ostende - Osteria - Ostffyasszonyfa - Ostia - Ostorfa - Ostoros - Ostoros állatkák
Osswald— Ostoros állatkák * 303 nemesség életéből, részint a nagy világvárosok környezetéből. (Gloria victis ; du, mein Österreich ; Finis Poloniae stb.) . Osswald, Richard, német filmrendező, szül. 1890. Egyike a német film legjelentősebb és legúttörőbb művészeinek. A háború alatt tűnt fel filmjeivel, amelyeket monumentalitás, gondos képfelépítés, hatásos tablók beállítása és bizonyos színpadiasság jellemeznek. Régebbi filmjei közül nevezetesebbek : „Borzalmas éjszakák” c. grand guignol-sorozatai, „Lucretia Borgia” és „Don Carlos” c. nagy történelmi filmjei, az újabbak közül pedig a „Halálrózsák” című. Osswalda, Ossi, német filmszínésznő, szül. 1896. A német vígjátéki filmjátszásnak egyik legismertebb képviselője. A híres német filmrendezőnek, Ernest Lubitschnak rövid vígjátékaiban aratta első sikereit. Az első nagyobb filmszerepe volt az „Osztrigás Miéi” c. vígjátékban, amelyet ugyancsak Lubitseh rendezett. Azóta számtalan sok filmnek játszotta főszerepét. Osszátok, állítólag az alánok ivadékai, a Kaukázusban a Daniel-szoros környékén és a Terek völgyében laknak. Saját nyelvükönron-nak hívják magukat. Összes számuk mintegy 200.000. Régebben az árja népek legtisztább elemének tartották ; ma már keveréknépnek ismerik. Nyelvük több tájnyelvre oszlik ; mohamedán és keresztény elemekkel kevert pogány vallásuk van. Ostade (e: osztadé), Adriaen van, holland festő, szül. 1610., megh. 1685. A németalföldi parasztképfestők egyik legnépszerűbb alakja, aki számos művében jóízű, sőt gyakran vaskos humort tár elénk. Pályája kezdetén Brouwer hatása alatt állt, de később ecsetje finomodott és mesteri effektusokra törekedett. Kitűnően értett ahhoz, hogy a játszadozó, veszekedő, mulató, zenélő, táncoló parasztokat kunyhóikban v. csapszékekben megörökítse, a legőszintébb közvetlenséggel. Ilyen művei: a „Parasztlánc a csapszékben” , „A dorbézolók”, „Kártyázó parasztok”, „Verekedő parasztok” ; „A szaglás” ; „Az ízlés” ; „A halaskofa” ; „Tollmetsző”,„ Falusi hangverseny” s még számos más műve, melyekből minden muzeális gyűjteménynek bőven jutott. Öccse, Isack van O., szül. 1621., megh. 1649., fiatalon halt meg, de majdnem 100 műve maradt, melyek főleg szabad ég alatti falusi jeleneteket ábrázolnak („Téli mulatságok” , „Disznótor” , „Kocsmázó fuvarosok). Ostende (e. : osztand), Ny.-belgiumi tengerparti város, a leghíresebb belga tengeri fürdő és Anvers után Belgium legfontosabb, mesterségesen kiépített tengeri kikötője, (1924) 44.219 1. Az utóbbi különösen a Dover felé irányuló hatalmas posta- és személyforgalmával tűnt ki. O. a bruxellesi vasútvonal végállomása, amely a strassburgi és kölni vonalakat összefogva, irányítja a forgalmat Ny felé. O. csatornákkal Bruges-zsel, Gant-nal, Xieupoort-ral és Dunkerque-kel van összeköttetésben. O. nemzetközi luxusfürdő és egyúttal a belga halászat középpontja. Osteria (pl.) a. m. kis kocsma. Ostffyasszonyfa, kisk. Vas vm. celldömölki j.-ában (1920) 1907. Vasútállomás, posta, táviró. Az Ostffy-család régi várának romjai ma már alig láthatók. O. a világháború folyamán Magyarország egyik legnagyobb hadifogolytábora volt. Ostia (e. : osztia), az ókori Róma kikötővárosa, melynek romjai a múlt században kezdett rendszeres ásatások révén a mostani v. városka mellett napvilágra kerültek. Ostorfa, a szilfafélék növénycsalád Cellis nemzetsége. Szinte a Föld egész kerekségén honos, legfőbb faja az északi féltekén ismeretes, de több faja él a trópusok alatt is. A virágok a levél hónaljában magányosak (v. 2—3-anként), sárga zöldek, a levélhajtással kb. egyidőben fejlődnek A termés egymagvú, gömbös, húsos burkú csontár. A C. australis a Közép-tenger mellékén honos, virága többnyire 5 tagú, a terméskocsán 1 5—3 cm. hosszú, a termés éretten fekete. Díszfának ültetik, de gyakrabban látható parkokban és utak mellett az ó-amerikai C. occidentalis, melynek virága többnyire 6 tagú, a terméskacsán csak 1—2 cm. hosszú, a termés pedig barnapiros. Ostoros, nagyré. Borsod, Gömör és Kishont vm.-k mezőkövesdi j.-ában, (1920) 1780. U. p. és u. t. Kistálva. Ostoros állatkák (Mastigophora v. Flagellata), a véglények (Protozoa) egyik osztályát alkotják, testük tehát egyetlen sejtből áll. Nevüket helyváltoztató szervükről , az ostorkákról kapták. Ezekkel veszik fel egyúttal a táplálékot is. Az O. 3 rendre oszthatók. Az Autoflagellaták rendjébe többnyire tojásdad alakú véglények tartoznak. Egyik végükben a hólyagalakú mag, a másikban a lüktető sejtüreg van. Elülső végükön gyakran egy barna v. piros fényérző pont is van. Ugyanott található 1—2 ostorka is. Ha több (8) is van, akkor a testen eloszolva foglalnak helyet. Némelyik fajnak kehelyalakú váza is van. Egy részük állati, más részük növényi módra táplálkozik. Az előbbiek szilárd táplálékot vesznek fel és szájnyílásuk van, az utóbbiakban klorofill-testecskék vannak, amelyek az áthasonítást végzik. Ezekhez tartoznak a Vooor-félék. A V. globator teste 0,2—0,7 mm-es, zöld gömb, amelyet sokezer sejtegyén alkot. Mindegyiknek van ostorkája és a gömbalakú telep ennek segélyével mozog. Vízben él az Euglena viridis is. Az állati módra táplálkozók közt sok a, élősdi, így pl. az ember, a patkány, az egér stb. vékonybelében élősködik a Lamblia intestinalis és a Trichomonas hominis. A Trypanosoma Ostoria nollandi család. Van Ostade festménye