Tolnai Új Világlexikona 14. Őr-Rák (Budapest, 1929)

P - Pethő Sándor - Petició - Petition of rights - Petitio principii - Petljura, Simon - Petneháza - Petőfi István - Petőfi Sándor

munkája közül nevezetesek: A három Körös és a Berettyó vidékének geográfiai és geológiai leírása, továbbá A péterváradi hegység ősemlősei c. művei. Pethő Sándor, publicista és történét­író, szül. 1885. Pásztoriban (Sopron vm.). Buda­pesten gimnáziumi tanár volt, közben szer­kesztő ; újabban kizárólag irodalommal fog­lalkozik, a Magyarság egyik szerkesztője. Több politikai és történelmi tanulmánya jelent meg ; nagyobb művei : A szabadságharc eszméi és tanulságai; Világostól Trianonig. Petíció (lat.), általában kérvény, különösen a kormányhoz v. a törvényhozáshoz, az állam­főhöz intézett kérvény v. panasz. Petition of ri­shts (ang. e. : pelisn­ov rájtsz), annyit jelent mint jogkérvény, az angol par­lamentnek az a sérelmi felirata, amelyet 1628. intézett I. Károly királyhoz. Ebben kívánja, hogy a parlament beleegyezése nél­kül senkit se lehessen adófizetésre kényszerí­teni és senkit se lehessen önkényesen elfo­gatni és elítélni. A király 1628 jún 7. elfo­gadta és szentesítette, azóta az angol alkot­mány fontos törvénye. Petitio principii (lat.), elvcsúsztatás, ha vala­mely tételt oly előzménnyel akarunk bizo­nyítani, melynek igazsága a bizonyítandó tétel igazságától függ. Petljura, Simon, ukrán tábornok, szül. 1877. Poltavában; merénylet áldozata lett 1926 Párisban. 1917. hadügyminiszter lett Ukraj­nában és harcolt a bolsevikok ellen, azután Ukrajna elnöke lett; a tanácsköztársaság megalakulása után menekült Párisba, ahol egy emigráns agyonlőtte. Pelneháza, kisk. Szabolcs és Ung egyesített vm.-k nyírbaktai j.-ában, (1920) 1364­­. Vasúti megálló, posta, táviró. Petőfi István, Petőfi Sándor testvéröccse, szül. 1825. Szabadszálláson, megh. 1880. Csákón (Kondoros község). Atyja mészárosnak adta, a szabadságharcban honvéd volt, később fog­ságot szenvedett, kiszabadulása után gazda­tiszt lett. Fiatalabb éveiben ő is verselt. Petőfi Sándor, a magyar lírai költészet leg­nagyobb alakja, szül. 1823 jan. 1. Kiskőrösön, megh. 1849 júl. 31. a segesvári csatasíkon.. Családi neve Petrovics volt. Gyermekéveit Félegyházán, majd Szabadszálláson élte, ahol atyja a mészárszék bérlője volt. Félegyházán, Szabadszálláson, majd Kecskeméten járt isko­lába, majd apja 1831. Sárszentlőrincre küldte az algimnáziumba. Itt szép éveket töltött, szülei bőven ellátták mindennel, mert ekkor még jómódban éltek. 1833. a német nyelv meg­vitték, majd a piaristákhoz. A tanulásban hanyatlást mutatott, már ekkor kezdett a színészet iránt érdeklődni s ezért apja az aszódi ev. gimnáziumba vitte át, ahol is­mét jó tanuló lett belőle. Ekkor kezdett benne ébredezni a költői hajlam, sokat olvasga­tott, a kor szo­kása szerint la­­■ tin verseket fa­ragott, de a szí­­nészség gondo­lata is tovább élt benne, úgy­hogy mikor egy vándor színtár­sulat járt Aszó­don, azzal ijesz­tette meg szü­leit, hogy beáll színésznek. A dologból ekkor még semmi se lett, tovább ta­nult s kitűnő eredménnyel vé­gezte az iskolát. Már ekkor sze­relmes verseket is írt egy fiatal leányká­­hoz s ő írta az évvégi búcsuverset, mely a legelső fenmaradt és ismert költői műve. Közben atyja súlyos anyagi csapások, árvíz, egy barátja hűtlensége miatt tönkrement. Selmecen, ahova tanulmányai folytatása végett ment, már szűkösen­­ volt ellátva, viszont az ottani ev. gimnáziumi ma­gyar társaságban való szereplése fejlesztőleg hatott írói hajlamaira. Azonban elhanyagolta tanulmányait, rosszul sikerült a vizsgája, magaviselete ellen is panaszok voltak, főleg a színházbaj­árás miatt. Emiatt atyja, akit a sok anyagi baj ingerültté tett, levette róla a kezét. 1839 febr.-jában Pestre ment, Rónai néven statisztáskodott a színházban. Most viszontagságos sors következett rá. Egy rokona segítségével próbált a soproni lyceumba ke­rülni s mivel ez nem sikerült, elkeseredésében beállt katonának. Mint közlegény, egy darabig Sopronban maradt, majd csapatával együtt áthelyezték Grácba, onnan Horvátországba. A katonaélet úgy megviselte, hogy komoly beteg lett s egy károlyvárosi emberséges kato­naorvos, Römer dr. közbenjárására kiszuperálták. Ekkor Pápára ment, ahol legjobb barátja, Orlay Soma ta­nult ; a főiskolába nem tudott ugyan beiratkozni, de engedélyt kapott, hogy az előadásokra járhasson. Rö­vid ittartózkodás után Pozsonyba ment, majd Pesten át Dunavecsére, ahol akkor apja korcsmáros volt. Hazulról is elvonzotta vágya a szí­nészkedés iránt, bejárta gyalog jó­formán egész Dunántúlt, míg végre Ozorán beállt egy hattagú vándor­­színész társaságba. A társulat hamar feloszlott s P. egyelőre csalódva mű­vészálmaiban, anyja kívánságára újra Pápára ment tovább tanulni. Némi kis keresetéből tengődve tanult, sokat ol­vasott, megismerkedett a német irodalom­mal s a magyar költők műveivel. Jó barát­ságot kötött az ott diákoskodó Jókai Mór­ral s ez a barátság fontos hatással volt életére. Az iskola képzőtársaságában sikereket Petőfi Sándor szülőnáza Kiskörösön

Next