Tolnai Új Világlexikona 17. Táv-Vég (Budapest, 1930)
T - Tisza István - Tisza Kálmán
delmi forgalmát lényegesen elősegítené a Duna— T.-csatorna kiépítése. A T. szabályozása a legnagyobb nemzeti feladatok megoldása közé tartozott. A szabályozás előtt a T. ártere csaknem 10.000 km 2.-nyi volt és az ártér szélessége helyenként elérte a 70 km.-t. A szabályozás előtt, 1833—1844 között Lányi vezetése alatt megtörtént a folyó műszaki fölvétele. A szabályozás tervének elkészítésével Vásárhelyi Pált bízták meg, aki a folyó sebességének növelését a kanyarulatok átvágásával akarta elősegíteni és a folyót aránylag szűken akarta begátoltatni, hogy ezzel is növelje a folyó sebességét az áradás idejében. Vásárhelyi terveit az olasz Paleocapával vizsgáltatták felül, aki csak az ármentesítést tartva szem előtt, a T.-t szélesen akarta begátolni, amivel az ártér feltöltődését idézte volna elő. Egyelőre Paleocapa tervét fogadták el, ami Vásárhelyi halálát idézte elő. A szabadságharc után végrehajtott hosszas szabályozási munkálatok végeredményében Vásárhelyi felfogásának megfelelően mentek végbe. A T.-t, amelynek eredeti hosszúsága 1419 km. volt, a foganatosított 120 átvágással eredeti hosszának 68%-ára csökkentették (966 km.), tehát eredeti hosszának Va-ával rövidült. A folyó közepes sebessége a szabályozás előtt 0-03 m. volt, most 0-05 m. A folyó mentén épített hosszanti töltések meghaladják a 3000 km.-t. A fontosabb belsőségeket (Szeged, Hódmezővásárhely stb.) körtöltéssel övezték. Tisza István gróf, államférfi, T. Kálmán fia, szül. 1861. Budapesten, meggyilkolták 1918 okt. 31. Egyetemi és közgazdasági tanulmányait Budapesten és Németországban végezte, majd a közigazgatás gyakorlati életének megismerése végett a belügyminisztériumban vállalt szolgálatot s főleg az agrárius kérdésekkel foglalkozott, melyekről több tanulmánya is jelent meg. 1886. országgyűlési képviselőnek választották s főleg az 1889-i véderővitában tűnt fel, mint kíméletlen és harcias szónok, úgyhogy szereplése kezdetben kevés népszerűséget szerzett személyének. Az egyházpolitikai harcok után, a Bánffy alatt kitört obstrukció küzdelmeiben került előtérbe, mint a párt amaz elemeinek vezére, kik az obstrukció kíméletlen s ha kell, erőszakos letörésének szükségességét hangoztatták. Széll Kálmán bukása s a Khuen-Héderváry-féle egyeztető kísérleteknek meghiúsulása után, 1903 okt. végén T. vállalta a miniszterelnökséget, az obstrukciós kísérletek letörésének s a katonai javaslatok keresztülerőszakolásának programjával. Kezdetben a Thaly Kálmán-féle békepaktum alapján sikerült az ellenzékkel megegyeznie s a törvényenkívüli állapotot megszüntetnie, de midőn 1904. Ugráról keltezett levelében bejelentette a gyökeres házszabályrevíziót, a békés helyzet újra fölborult s az obstrukció újult erővel lángolt föl. T. be is nyújtotta új házszabálytervezetét (lex Dániel) s azt Perczel Dezső elnöklete alatt erőszakosan, államcsinyszerűen elfogadtatta (zsebkendőszavazás), de a végletekig elkeseredett ellenzék harcával nem bírt meg s kénytelen volt a parlamentet feloszlattatni. Az 1905 jan.-i választások T. és a szabadelvű párt teljes vereségével végződtek, mire 1905 jún. lemondott s visszavonult a magánéletbe. Csak a koalíciós kormány bukása után, 1910. lépett ismét a politikai porondra, megalakítván a nemzeti munkapártot. A párt többségre került s a Lukács-kormány alatt T., mint házelnök, az erősen obstruált katonai javaslatokat a házszabályok megsértésével megszavaztatta ; ekkor lőtt rá nyílt ülésen Kovács Gyula képviselő, de T. sértetlen maradt. Az új házszabályokkal szembeszálló képviselőket karhatalommal vezettette ki. 1913., Lukács bukása után, elvállalta a miniszterelnökséget. 1914. minden erejével a háború elhárításán dolgozott, de midőn az mégis kitört, erős és biztos kézzel vezette a háborús ország ügyeit. Ferenc József halála után, Károly királlyal a választójog kérdésében szembekerülvén, 1917 jan. lemondott a miniszterelnökségről, de mint a többségi párt vezére, továbbra is megtartotta nagy politikai befolyását. Királyi megbízatás alapján megegyezést keresett a délszláv politikusokkal, de ez a vállalkozása nem járt eredménnyel. 1918 őszén, a bolgár összeomlás után, ő jelentette be a Ház nyílt ülésén, hogy a háborút elvesztettük. Az 1918-i forradalom kitörésének napján, okt. 31. egy katonaruhába öltözött csoport behatolt T. lakásába és puskalövésekkel meggyilkolta. T. erős konzervatív érzésű, mindvégig következetes, de sokban makacs és konok politikus volt; azonban férfias egyénisége, egyenes jelleme és kiváló szellemi képességei nagyszámú hívet szereztek neki s a nemzet általános tiszteletét, megbecsülését is kiérdemelte., Tisza Kálmán, államférfi, szül. 1830. Geszten, megh. 1902. A szülei háznál neveltetvén, a szabadságharc alatt a kultuszminisztériumban volt fogalmazó s a kormányt Debrecenbe is követte . Világos után külföldön folytatta jogi, politikai és közgazdasági tanulmányait, majd hazatérvén, családi birtokán gazdálkodott. Mint a nagyszalontai ref. egyházmegye segéd- Tisza István gróf Tisza István gróf szobra Debrecenben