Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)
B - Barométer - Barométeres magasságmérés - Baromfibetegségek - Baromfidiftéria - Baromfieleség - Baromfigümőkór - Baromfihízlalás - Baromfikolera - Baromfióvantag - Baromfipestis - Baromfitelepek
vább. L. még Eufiizmus, Gongorizmus és Marinizmus. Barométer, a légnyomás mérésére való készülék. Higany B.-eket és aneroidokat (1. o.) ismerünk. A higanybarométerben a légnyomást egy függőleges üvegesőben levő higanyoszlop magassága méri, amely egyensúlyban van az uralkodó légnyomással. L. még Meteorológiai műszerek. Barométeres magasságmérés, 1. Magasságmérés. Baromfibetegségek, évente óriási károkat okoznak a tenyésztőnek, gyógykezelésükre azonban a legritkább esetben lehet gondolni, mert a gyógykezelés többnyire többe kerülne, mint amennyit az állat ér. A B. elleni küzdelem tehát főként a védekezésre szorítkozik. A leggyakrabban előforduló járványos betegségek a baromfikolera, a baromfipestis, diftéria, fertőző fehér hasmenés és a gümőkór. A baromfipestis előidézőjét még nem ismerik, tehát csak általános rendszabályokkal, az állatok és az ólak tisztántartásával, a kifutók gondozásával, helyes tenyésztési eljárások követésével, illetőleg a vérfertőző rokontenyésztés elkerülésével védekeznek ellene. A baromfikolera baktériumát ismerik, vaccina-oltással védekeznek ellene, sőt a baromfikolerát gyógyítani is tudják. Oltásokkal védekeznek a baromfidiftéria ellen is. A fertőző fehér hasmenés veszélyes és alattomos betegség, mert a szülőkről átterjed az ivadékokra és mind a csibékben, mind a felnőtt állatokban nagy károkat okozhat. Ezt a betegséget a Bacterium pullorum okozza, amely a vérben él. A védekezésre csak egy mód van: kíméletlenül ki kell selejtezni az állományból azokat az állatokat, amelyek fertőzöttek, legalábbis fertőzöttségre gyanúsak. A kór pontos megállapítása céljából az állatokból apró üvegcsékbe vért veszünk és jól eldugaszolva valamelyik bakteriológiai intézethez, Magyarországon pl. az Országos Állategészségügyi Intézethez (Budapest, VII., Tábornok u. 2.) küldjük, ahol az agglutinációs próba útján pontosan megmondják, melyik állat fertőzött és melyik nem. A gümőkór elleni védekezésül célszerű az állatokat tuberkulinnal beoltatni; azokat az állatokat, amelyeknek a beoltott állebenye megdagad, ki kell selejtezni az állományból. A férgek elleni védekezés szempontjából fontos a tisztaság és az ólak rendszeres fertőtlenítése. Betegség fellépése esetén legjobb a beteg vagy elhullott állatokat felküdeni az Országos Állategészségügyi Intézetbe v, az Állatorvosi Főiskolába (Budapest, VII., Rottenbiller u. 23.), ahol megállapítják a diagnózist és megmondják a védekezés módját, sőt esetleg a gyógyítás lehetőségét is. Baromfidiftéria, 1. Baromfibetegségek. Baromfieleség. A tyúkfélék természetes elesége a szemes gabona és ennek őrleme Baromfitelepek nyer lágyeleség formájában. Ezek mellett azonban szinte életszükséglet számukra az állati eleség (rovarok, giliszták, hernyók, stb.) és zöldeleség (fű, csalán, lóhere és egyéb levelek). Mindezeket mesterséges eleségekkel lehet pótolni, pl. gyári termékekkel és hulladékokkal, ú. m.: lucernaliszt, húsliszt, halliszt, csontdara, húshulladékok, korpa, sörtörköly répaszelet. A gyök- és gumósnövények pótolhatják télen a zöldeleséget. A lúdfélék legelő állatok, de megeszik a gabonamagvakat és ezek őrleményeit is. A kacsák mindenevők, a pulykák eleségigénye egyezik a tyúkokéval. A baromfieleséghez tartozik lényegileg a takarmánymész és a kavics is, előbbi a csontképzéshez, utóbbi az emésztéshez elkerülhetetlenül szükséges. Baromfigümőkór, 1. Baromfibetegségek Baromfihízlalás. A baromfi húsának minőségét hizlalással jelentékenyen meg lehet javítani, sőt egyes baromfifajok zsírtermelőkké is kitenyészthetők. Hizlalás többféle van. Egyszerű feljavítás: az állatokat ketrecekbe zárjuk és 12—14 napig hizlaló eleségen tartjuk. Önhízlalás: az állatokat elzárjuk és addig tartjuk hizlaló takarmányon, amíg súlygyarapodásuk nem következik be. Ha a súlygyarapodás bekövetkezett, vagy levágásra kerülnek az állatok, vagy pedig kényszerhízlalás, úgynevezett tömés alá. Nálunk általában szemes tengerivel tömik a ludakat és kacsákat, a tyúkféléket és a pulykákat pedig lágyeleséggel. Külföldön, főleg Németországban, szokásban van a metélttel való tömés, amely gyorsaságban és hatékonyságban megközelíti a szemes tengerivel való tömést. A tömés történhetik kézzel v. géppel. Géppel általában lágyéreséget nyomnak az állatok begyébe, bár nálunk Magyarországon vannak forgalomban olyan gépek is, amelyeket szemes tengerivel való töméshez használnak. A férges ketrecek hátráltatják az állatok hízását. Hizlaló eleség nálunk leginkább a szemes tengeri, tengeri-dara, tengeri-liszt; használnak azonban egyéb liszteket is, ú. m. árpalisztet, köleslisztet, általában pedig a gabonafélék daráit. Baromfikolera, 1. Baromfibetegségek. Baromfióvantag, a legveszedelmesebb rovarféreg az udvaron, mert rendkívül edzett és nehezen pusztítható ki. Lárvája belefúrja magát abaromfi testébe és több napig ott élősködik, majd kivonul a testből és ezután csak éjjelente keresi fel az állatokat, hogy vérüket szívja. Elpusztítása céljából legjobb a faólakat elégetni, a téglaólakat újra vakoltatni és az állatokat csak akkor vinni beléjük, amikor már teljesen féregmentesek. Baromfipestis, 1. Baromfibetegségek. Baromfitelepek (tenyészetek), olyan kisebb-nagyobb üzemek, amelyekben a baromfiállomány van elhelyezve. A tenyésztő 741