Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)

F - Fétis - Fetisizmus - Fetnáme - Fet-Sensin Áfánászij Áfánászjevics - Fettáhi - Fetti (Feti) Domenico - Fetteich Nándor - Fetva - Fetvadsián Arság - Feuchtersleben Ernst Freiherr von - Feudális - Feudalizmus - Feudum - Feuer Náthán - Feuerbach Anselm - Feuerbach Anselm

la musique (1869—76, 5 kötet készült el). 1826- ban megalapította a Revue Musicale c. fo­lyóiratot. Zenetörténeti munkássága alap­vető jelentőségű. Zeneszerzéssel is foglalko­zott és összhangzattant is írt. Fétis (portugál festico, a. m. varázsszer­szám), véletlenül talált v. mesterségesen készített tárgy, melyben primitív népek hiedelme szerint isteni erő (numen, mana) rejlik. Lehet kő, fa, csont, toll, szőr, nö­vény, állat, szerszám v. fegyver. Főleg Ny.­­Afrikában és É.-Ázsiában elterjedt. A pri­mitív ember addig sohasem fog fontosabb vállalkozásba, míg megfelelő F.-t nem ta­lál. Ezt hazaviszi, vallásos tiszteletben ré­szesíti (fetisizmus), eteti-itatja, vele elbe­szélget, közölvén titkos terveit, s v. állan­dóan magánál hordozza v. otthon tartja. A kultusz célja megnyerni a F.-ben rejlő titkos erőt, hogy szerencsét hozzon. De ha nem használ, a primitív ember másikat választ helyette s a régit, mint tehetet­lent, bemocskolva s meggyalázva eldobja. Nemcsak egyes embereknek, de egész törzsnek lehet ugyanaz a F.-e, amely nemzedékről nemzedékre öröklődik s még a fejlettebb kultúrvallásokban is szerepet játszik. Így a szekerce a kréta-mykenaii, a néha óriási méretű hermák v. a delph­ii jósdában elhelyezett s „világ köldökének" nevezett szent kő a görög, a szent pajzs és lándzsa (pignora imperii) a római val­lásban, valamint a mokkái templomban őr­zött feketekő (hadzsar) a mohamedánoknál, az egykori F.-imádat maradványai. Fetisizmus. 1. Primitívek fetistisztelete (1. Fétis). 2. A perverziónak az a fajtája, melynél a nemi vágy nem az ellenkező nemű személyre, hanem annak csak egy testrészére, ruhadarabjára, esetleg csak egy vele igen távoli összefüggésben álló tárgy­ra irányul. Férfiaknál sokkal gyakoribb, mint nőknél. Rendszerint egyéb lelki zava­rokkal együtt fordul elő. Fetnáme (török), a. m. győzelmi irat; a török császárság idején annak a hivatalos iratnak volt a neve, melyben a szultán győzelméről értesítette birodalma főméltó­ságait és az idegen államok uralkodóit. Fet-Sensin Afánászij Afánászjevics, orosz költő, *1820, fl892. Dallamos, formailag tö­kéletes dalokat írt, melyeknek nagy részét átvette a nép. Fettáhí, iráni költő, fl448. Niszápurban élt. Főművei: Sebisztán-i-khejál (A képzelet hálóterme) c. mesterkélt nyelvezetű enci­klopédiája, mely 8 fejezetben az élet je­lenségével és az emberi ismeretekkel fog­lalkozik, és a Huszn u-dil (Szépség és szív) c. verses regénye. Fetti (Feti) Domenico, olasz festő, *1589, fl624. Az olasz barokk egyik egyéni erejű mestere, számos bibliai képe megközelíti az életképszerű felfogást. Terjedelmes műve a mantovai dóm néhány freskója. Jól van képviselve a Szépművészeti Múzeumban Feuerbach (Vak vezet világtalant; Alvó nő, az utóbbi egyik főműve). Fettich Nándor, archeológus, *1900. A Magyar Nemzeti Múzeum őre, egyetemi magántanár. Számos szkita és népvándor­láskori leletet dolgozott fel. Főbb művei: A zöldhalompusztai szkita lelet (1928), A szilágysomlyói második kincs (1932), A hon­foglaló magyarság művészete (1935), A hon­foglaló magyarság fémművessége (2 kötet, 1937). Fetva, török kifejezés, a mufti ítélete v. véleménye olyan kérdésben, melyre a meg­levő törvények nem tudnak feleletet adni. Fontos állami ügyekben a szultán is bo­csáthat ki F.-kat, hogy törvényesebb színt adjon akaratának. Fetvadsián Arság, örmény festő, *1877. Amerikában él; az örményországi romok (Ani romjai) festője. Feuchtersleben Ernst Freiherr von, oszt­rák orvos és író, *1806, 1­849. Irt aforizmá­kat, dalokat, amelyek közül néhányat ma is énekelnek. Legismertebb műve: Zur Dia­­tetik der Seele (1838), azt tanítja benne, hogy aszkézis, szellemi erő és akarat meg­gyógyítja a beteg testet. Feudális (középkori latin feudális), a. m. hűbéri, ma átvitt értelemben a. m. főúri. Feudalizmus (a középkori latin feudum­­ból, a. m. hűbér), a középkor gazdasági rend­szere. Alapja a hűbériség (1. o.) lépcsőzetes felépítettsége, mely szerint egy személy (császár, pápa) volt minden föld birtokosa, mindenki más, magasabb v. alacsonyabb fokon az ő hűbérese, ill. jobbágya. Magyar­­országon a F. teljes kiépülését az ősiség akadályozta. Ma átvitt értelemben a nagy­birtok politikai uralmát értik F.-on. A szoros értelemben vett F.-t a modern tőkés társadalom teljesen megszüntette. Feudum (középkori latin), a. m. hűbér, hűséges katonai szolgálat fogadalma fejé­ben a hűbéresnek (vazallusnak) adományo­zott birtok. Feuer Náthán, szemésztanár, *1844, f 1902. Ő indította meg Magyarországon a tracho­maellenes küzdelmet. Mint kormánybiztos, erélyes intézkedéseivel igen nagy érdeme­ket szerzett, amellett tudományos irodalmi működést is kifejtett. Kolozsvárott és Bécs­­ben volt egyetemi magántanár, majd 1895- től Budapesten rendkívüli tanár. Feuerbach Anselm, archeológus, az azo­nos nevű festőművész atyja, *1798, 1­851. A freiburgi egyetem tanára volt. Főműve: Der vatikanische Apollo (1833). Megírta a görög szobrászat történetét is. Feuerbach Anselm, német festő, *1829, 1­880. Százada legnagyobb német mesterei közé tartozik. Az antik világ nagy emlé­kein és a romantikán nevelődött, művein e két elemet érezteti olyan szélesre fogott festői előadásban, amely merőn idegenszerű volt akkor hazája művészetében. Éveken át Rómában működött s az olaszországi érme­

Next