Uj Idők Lexikona 15-16. Kámea - Láz (Budapest, 1939)
K - Kapcsa (Kapca) - Kapcsoló - Kapcsoló anyagok - Kapcsoló mérés - Kapcsolt részek - Kapela, Kapella - Kapernaum, l. Kafarnaum - Kapfenberg - Kapgyémánt - Kapi Béla - Kapi Gyula
p- K alatt fel nem vett címszók alatt található ki —ala, a hajócsavar hullámai okozta partrongálás elkerülésére. Kapca (Kapca), zalamegyei község, Tróta Jugoszláviához tartozik. (1931) 760 lak. Kapcsolás. 1. Vasúti járóműveknek egymáshoz való kötése. A járómű mindkét homlokoldalán egy-egy horog és minden horgon egy-egy csavarkapocs van. K.-kor az egyik kocsi csavarkapcsának kengyelét beakasztják a másik kocsi horgába, majd pedig a kapocs csavarorsójával a K.-t megszorítják. Törés v. a csavarkapocs szakadásának esetére a K.-t a minden horogfejen alkalmazott tartalékkapoccsal végzik. Újabban önműködő K.-t is alkalmaznak, e szerkezet segélyével a két járómű azonnal összekapcsolódik, amint az ütközőtárcsák összeérnek; kikapcsolásuk rudazat segélyével oldalról történik. 2. Az elektro- és rádiótechnikában K.-nak (kapcsolási terv, kapcsolási elrendezés) nevezik azt a rendszert, amely szerint valamely villamos berendezésben az egyes sarkok egymással össze vannak kötve (pl. csillag K., parallel K., superheterodyne K. stb.). Kapcsoló, olyan helyen alkalmazott szerkezet, ahol villamos berendezések sarkai között gyakran kell fémes összeköttetést létesíteni, ill. azt megint megszüntetni. A K. álló és mozgó kontaktusrendszerből áll. Ha a K.-t olyankor kapcsolják ki (az álló és mozgó részt olyankor távolítják el egymástól), amikor áram halad át rajta, vagyis terhelés alatt, akkor az áram megszakad és ív keletkezik; ennek megszüntetéséről gondoskodni kell. A K. tehát árammegszakító is (1. o.). A különböző követelményeknek megfelelően igen skféle K. van; a kisteljesítményre (villanyvilágítás) használt közismert forgatható v. fele is kattintható K.; a középteljesítménynél használatos késes K. a több ezer KW-os teljesítményű olaj-, víz- és más K. A nagyobb K.-kat gépi erővel, távolból mozgatják. Az egyes kapcsolási műveletek elvégzéséhez tartozó kisebb K.-kat kapcsolótáblán szokták egyesíteni, ez rendesen szigetelőanyagból, bakelitből, márványból készül. Rajta helyezik el a K.-kat, műszereket, biztosítékokat, jelzőberendezéseket stb. Kapcsoló anyagok, a vasúti síneket egymáshoz és a talpgerendákhoz erősítő anyagok. A síneket egymáshoz rendszerint kétoldali hevederekkel és hevedercsavarokkal (újabban K. nélkül, gyakran összeforrasztással) illesztik, a talpfákhoz pedig sínszegekkel v. síncsavarokkal erősítik meg. A megerősítés helyén a sínek talpa alá, a talpfák megkímélése és a sínszegek ill. síncsavarok együttműködése végett alátétlemezeket szoktak tenni. Az újabb, nehéz felépítmény-rendszereknél a síneket különleges kiképzésű alátétlemezekhez erősítik és csak az utóbbiakat kötik csavarokkal a talpfákhoz; ez még jobban kíméli a gerendákat. Vasgerendákhoz (vastalpakhoz) a síneket csavarokkal kötik; a vasbetontalpakhoz v. ehhez hasonlóan v. leginkább úgy, hogy a talpgerendákba a megerősítés helyén tölgyfatuskókat betonoznak és ezekbe hajtják be a rendes sínszegeket v. csavarokat. A sarus felépítmény kettős fejű sínjeit faék erősíti az öntöttvas-sarúhoz, utóbbiakat pedig facsavarok kötik a talpfákhoz. Kapcsoló mérés, a bányamérésnek az az eljárása, mellyel a földalatti bányamérést összekapcsolják a külszíni méréssel s így a bányatérképet megfelelően lehet kapcsolni a külszíni térképhez s ennek folytán a tájékozódás helyes lesz. Táróbányászatnál a külszíni mérés közvetlenül folytatható a bányába; függélyes aknabányászatnál azonban két külszíni pontot különleges aknafüggélyzőkkel, legnagyobb pontossággal kell levetíteni e földalatti bányaüregbe s a kapcsolt földalatti mérés azután ott folytatható. Kapcsolt részek (partes adnexae), a XVI. sz. vége óta Horvát-Szlavon-Dalmát társországok megjelölése az addig használt bekebelezett v. hódított részek (partes incorporatae v. subjectae) helyett. K.-nek nevezték az ú. n. partiumot (Kraszna, Középszolnok, Zaránd vármegyék és Kővár vidéke Zilah városával) is, amely Magyarországtól elszakadva, Erdély fejedelmének uralma alatt állott. Kapela, Kapella, karsztos hegylánc Horvátországban, a tengermelléken. Ggér fenyvesekkel borított vonulatait a 800 m magas modrusi nyereg a Kis- és a Nagy-K.-ra osztja. A Nagy-K. 1533 m, a Kis-K. 1280 m magas. Itt vannak a szép Plitvicai tavak. Kapernaum, 1. Kafarnaum, Kapfenberg, mezőváros Stájerországban, a Német Birodalomban; üdülőhely. Vas- és papirosipar: (1934) 11.186 lak. Kapgyémánt, a Ilorafnikai Unió területén előforduló, igen gyakori, sárgás színű v. árnyalatú gyémántok kereskedelmi megjelölése. Kap Béla, ev. püspök, *1879. K. Gyula fia. Sopronban, Rostockban és Halléban tanult. 1905-ben körmendi, 1916-ban szombathelyi, 1928 óta győri lelkész. 1916 óta a dunántúli egyházkerület püspöke, 1937 óta a magyarországi ev. egyház rangidős püspöke és legfőbb közigazgatási szervének, az egyetemes közgyűlésnek lelkészelnöke; felsőházi tag, a Magy. Prot. Irodalmi Társaság társelnöke. Számos vallásos, társadalomerkölcstani, szépirodalmi munkája közül jelentősebbek: Munkáskérdés és keresztyén erkölcstan (1904), Biblia és társadalom (1904), Az Ember Tragédiájának világnézete (1905), Boldogság könyve (1911), Háború és vallás (1916), Új élet (1925), Bizonyságtevés — egyházi beszédek (1927), Békesség (imádságos könyv, 1928), Isten hárfája (Gerhardt Pál élete, 1933). 1910-ben megalapította a Harangszó c. ev. néplapot. Kapi Gyula, ev. egyházi zeneszerző, *1850, 1923. A soproni ev. tanítóképzőintézet ta-