Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)

S - Schmidt Antal - Schmidt Eligius Róbert - Schmidt Erich - Schmidt Friedrich, Freiherr von - Schmidt Henrik - Schmidt József - Schmidt József - Schmidt Martin Johann ("Kremser-Schmidt) - Schmidt Pál - Schmidtbonn Wilhelm - Schmiedrait, l. Határfő - Schmitt Florent - Schmitt Jenő Henrik - Schmitz Bruno - Schmutzer Ferdinand - Schmutzer Jacob - Schnaase Karl - Schnauzer

Schmidt Schmidt Antal, festő a XVIII. sz.-ban Körmöcbányán. Freskókat festett a váci székesegyházban és a besztercebányai plébánia-templomban.. Schmidt Eligius Róbert, geológus, m. kir. főbányatanácsos, *1902. Az állami sóbányászat vezetője, műegyetemi magántanár. Főleg az Alföld vízellátási és szénhidrogénkutatási lehetőségeivel, továbbá bányageológiai problémákkal foglalkozik. Schmidt Erich, germanista, *1853, 1l913. A berlini egyetem tanára s a pozitivista szellemű irodalomkutatás utolsó jelentékeny képviselője volt. Felfedezte a Faust ősalakját (Urfaust). Nagy része volt a német Goethe-Társaság s a weimari teljes Goethe-kiadás megszervezésében. Főművei: Lessing (új kiad. 1923), Charakteristiken (I—II., kisebb tanulmányok). Schmidt Friedrich, Freiherr von, német építész, *1825, +1891. Az új gótika jeles művelője. 1859-ben a bécsi művészeti akadémia tanára lett. 1862—64 közt újjáépítette a bécsi Szt. István-templom tornyát; főműve a bécsi városháza (1872, XIX. köt. 465. tábla), ő vezette a pécsi székesegyház újjáépítését (1882). Schmidt Henrik, germanista, szegedi egyetemi tanár, *1877. A magyarországi németek eredetét és művelődési viszonyait vizsgálta szóföldrajzi és településtörténeti alapon. A Das Deutsehtum in Rumpfungarn c. műben (szerk. Bleyer Jakob) összefoglalta a magyarországi németségre vonatkozó tanulmányait: Die deutschen Mundarten (1928). Schmidt József, pesti festő, *1810, +1875 körül; magyar történeti képeket (Hunyadi János halála, Corvin Mátyás lovaggá emeltetése, Kapisztrán János), bibliai képeket (Mária gyermekével, Ábrahám elűzi Hágárt), valamint táj- és életképeket festett. Schmidt József, nyelvész, *1868, +1928. A budapesti egyetem tanára volt. Kutatásai az indogermán összehasonlító nyelvtudomány körébe vágtak; emellett több népszerű összefoglalása és fordítása is jelent meg. Főbb művei: Az itáliai nyelvcsalád helyzete az indogermán nyelvek körében (1907), Kísérlet az indogermán guturális probléma megoldására (1912), A nyelv és a nyelvek (1923), A szanszkrit irodalom története (1924), Ázsia világossága (1925). Schmidt Martin Johann („Kremser- Schmidt"), osztrák festő, *1718, +1801. Az osztrák barokk festészetnek jellegzetes és igen termékeny képviselője. Magyarország számára is dolgozott, így ő festette a váci székesegyház fő- és két mellékoltárának képeit. A Szépművészeti Múzeumban 4 festménye képviseli (Golgotha, Salamon ítélete stb.). Schmidt Pál, építőmester, *1732, *1789. Marosvásárhelyen működött s számos építkezést vezetett (ottani Toldalagi-palota, gémeszégi Telekikastély). Schmidtbonn Wilhelm, német író, *1876. Irt drámákat (Mutter Landstrasse; Der Pfarrer von Mainz), elbeszélő költeményeket (Der Wunderbaum), regényeket (Denkmal eines jungen Lasttiogers, Dér , dreieckige Marktplatz stb.). önéletrajza: An einem Strom geboren (1935). Schmiedrait, 1. Határfő (Német birodalom). Schmitt Florent, francia zeneszerző, *1870. Párizsban működik. 1909-ben tűnt fel zongoraquintettjével s még ez évben tagja lett a „Societé independente de musique" vezetőségének. A francia zene kiváló ízlésű és tehetségű eklektikusa. Főleg színpadi és kóruskompozíciói érdekesek (Salomé, 1907). Schmitt Jenő Henrik, filozófus, *1851, +1916. Mint autodidakta, 1888-ban a berlini filozófiai társaság által kitüntetett munkájával vonta magára a figyelmet (Das Geheimnis der Hegelischen Dialektik). Ekkor Trefort ösztöndíjával tanult tovább, de utóbb, hogy írói szabadságát biztosítsa, állami hivataláról is lemondott. „Eszményi anarchista" tanait könyveiben, Állam nélkül c. folyóiratában s élőszóval többek között az alföldi nép körében is hirdette; nagy feltűnést keltett sajtópere az esküdtszék felmentő ítéletével végződött, írói munkásága nagyrészt Németországban foly le. Bölcselete történeti előzményét az ókeresztény gnózisban jelölte meg, és ezek faszerben szervezkedő tanítványai is gnosztikusoknak nevezték magukat. Tolsztojjal levelezett. Főbb munkái: Művészet, etikai élet, szerelem; Die Gnose; Die Religion des Geistes; Die Gottheit Christi stb. Schmitz Bruno, német építész, *1858 +1916. A linzi múzeum, a zürichi Tonhal*, stb. építője. Főleg hatalmas arányú nemzeti emlékműveivel tűnt ki, ezek közt legnevezetesebb a lipcsei Népek csatája-emlékmű és a koblenzi Deutsches Eck és a Kyffhauser császár emlékei. Schmutzer Ferdinand, osztrák festő és rézkarcoló, *1870, +1928. A bécsi akadémia tanára volt. Kezdetben főleg életképeket festett, később teljesen ia grafikának szentelte magát és kitűnő technikájú, leginkább interieuröket és arcképeket (Goldmark, Alt Rudolf) ábrázoló karcokkal vált népszerűvé. Schmutzer Jacob, osztrák rézmetsző, *1733, +1811. Bécsi udvari rézmetsző és akadémiai igazgató volt; főleg Rubens művei után készített metszeteket. Schnause Karl, német művészettörténész, *1798, +1875. Tudományának egyik úttörője. Főműve: Geschichte der bildenden Künsle. Schnauzer, a pincsek csoportjába tartozó, terrierszerű őrző-, rendőr-, patkányozó- és csérőkutya. Különböző árnyalatú borsszínű. Szőrzete sima v. szálkás, borzas, de mindig selymesen fénylő. Nagyság szerint van óriás-, közepestestű - és törpe-6. Képét 1. a köv. oldalon.