Limes - Tudományos szemle, 18. évfolyam (Tatabánya, 2005)

2005 / 3. szám - Csokonai-évforduló - Lukács László: Csokonai a néphagyományban

Lukács László 74 S Végezvén imáját A fel mondott jel ige utána így nyitá meg Száját Szomjuhozom! És a pap Ijedve föl tekint Hogy tán borért zaklatná őt Vitéz Mihály megint És újra tsak­­ Szomjuhozom Szót hangzák a falak S hejem­ alig maradhat Féltébem­ a pap Szomjuhozom! harmadszor is Fel­szállal a vitéz S a papai együtt hívei Nagy Serege ősze néz így szollá Jézus - fojtatá - A Véres kereszt fáin! A figyelem szent lelke ül A népnek homlokánn És osztáni tsapot utána Olyan Prédikátziót Hogy sokáig nem felejthették El ezt a szép diktziót. (Ceglédi Kossuth Múzeum Történeti Dokumentumtára. Lelt. sz.: 76.13.29.) Az anekdota verses változata szerepel a Kiskunhalason gyűjtött Nagy-Kálózi vers­­gyűjteményben (NM. EA. Lelt. sz.: 1138). Vargha Balázs Egy szép dictio címmel közöl­te, s lehetségesnek tartotta, hogy Nagy-Kálózi József írta 1877 körül, mert a kötetben a vers közelében, de egy másik költemény alatt ez olvasható: „Nagy Kálózy József írtam 1877-év Január 3-ik napján.” (Vargha 1960a, 462^­63, 625). A vers szövege azonos a ceglédi Farkas István kéziratos könyvéből idézettel, aki dalgyűjteményét 1862-65 között írta le. Tehát a vers 1877 előtt született. Az „írtam” kifejezés gyakran szerepel népi kéziratos verseskönyveinkben, s nem a szerzőségre utal, hanem a leírásra, lemásolásra, annak időpontjára. Az anekdota és annak verses formája jó példa a különböző folklórmű­fajok közötti átjárásra, arra, hogy a prózai elbeszélő hagyományban élő anekdotákat egy szerző versbe foglalhatja. Ez a szerző akár Petőfi Sándor is lehet, gondoljunk Csokonai című közismert versére, amelynek forrása valószínűleg Domby Márton 1817-ben megje­lent Csokonai életrajza lehetett (Domby 1817, 44). A történet bekerült Vas Gereben 1856-ban kiadott Régi képek című könyvébe, ahol négy Csokonai-anekdotát közölt. Csokonayról igen sokan ismerik azt a tréfát is, midőn a kálvinista pappal lement a pinezébe, hogy egy hordót csapra üssenek; de midőn már a dugó ki volt verve, akkor vették észre, hogy a csap még fönnmaradt. Csokonay fölszaladt csapért, hanem a dugót is fölvitte feledékenységből, a pap pedig saját hüvelykét dugta a lyukba, hogy a bornak folyását megakadályozza. Csokonay fölérkezvén, a szomszéd háztól egy pár fiatal emberrel találkozott, kik a vándorköltőt nagyon szívesen kérték, jőne át rögtön egy kis barátságos uzsonnára, s mindjárt át is vezették. Csokonai-évforduló

Next