Papp Ferenc: A Debreceni Thészaurusz - Linguistica, Series C. Relationes 11. (2000)
Eredmények
jain, részint megtekinthetők a megfelelő tablók a Nyelvtudományi Intézet padlásán. (És aki még mást akar, ugyanebből az anyagból?) A másik példa a szótárak, melyek elektronikus verzióit kivált Pajzs Júlia ismeri és propagálja. Hard copy: egy „közönséges” szótár. Hét vagy tizenkét vagy akárhány kötetes, szolid, mozdíthatatlan. Ugyanakkor az elektronikus verziók akármilyen formátumban, ábrákkal vagy anélkül, egészben vagy részben megjelentethetők, azokból kinyerhetők az idézett szerzők, az idézetek, a nyelvtani információk stb. bármely kombinációban. Eredmények 6. Az alább felsorolt eredmények érintenek a betűkészlettől fogva egyes felsőbb szinteket is. Tekintettel arra, hogy teljesen a hagyományos keretek között, a hagyományos fogalomrendszerben maradunk, látszólag igen könnyen, egy az egyben alkalmazhatók is lennének, lettek volna a hazai nyelvtudományban. Ugyanakkor teljesen beváltak Tompa Józsefnek a 25-ben idézett keserű szavai. Az égvilágon semmi sem szüremlett át eredményeinkből a hazai hagyományos magyar nyelvészeti oktatásba. Például alább látni fogjuk, hogy az eddig ismert egy-, két-, háromszófajiságú elemek mellett az ÉrtSz. nyilvántart néhány négyszófajiságot is. A legcsekélyebb jelét sem láttam eddig annak, hogy ezt bárki észrevette, egyetemi-főiskolai előadásaiban felhasználta volna (kivéve talán a Grétsy-tanszéken Tóth Etelkát). Vagy: eredményeink koherens feldolgozása eddig leginkább a magyar főnévre vonatkoztak. Ezen belül egy egész, elég terjedelmes fejezet a hagyományos kérdések egyik leghagyományosabbjára - a hangrendre és az illeszkedésre. Sőt kiderült, ez a fejezet a legbővebb anyagra (ti. az ÉrtSz.-ére) támaszkodó tanulmány a magyar nyelvtudomány egész eddigi történetében a kérdésről. A Nyelvművelő Kézikönyv 1985-ben, tehát pontosan tíz évvel a MFon. megjelenése után napvilágot látott II. kötete a magánhangzóilleszkedés címszó alatt még mint irodalmat sem említi meg ezt a forrást... Vajon mi lehet az oka ennek a teljes visszhangtalanságnak, ezen belül annak, hogy még inkább a „modernek” (Komár, Prószéky...) (meg a nyelvtörténészek) „haraptak rá” erre az anyagra, pedig ők más rendszerben dolgoznak? El lehet képzelni, hogy teljesen európai nyelvészetünk egy ilyen fontos(nak tartott) ága (ti. a nyelvművelés) többé vagy kevésbé hátsó információ (bibliográfia) nélkül dolgozik? (pl.) Kell jönnie egy új Lőrinczének, aki immár nem a nagyközönség, hanem a nyelvművelők felé fordul, azokat magasabb elméleti színvonalra emeli, például a nyelvművelés dokumentációjának gépesítésével. Ha kell. Ez a helyzet ösztönzött arra, hogy ne az eddig elkészült DAT-BUT rendezéseket soroljam fel: 16