Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-03 / 23. szám
13. Szám. Péntek, Junius 3-, 1836. LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. Szellemi élet Austriában. Manyszor hallani maiglan Németországban azon igazságtalan panaszt, hogy minden német származéku népek között a’ szellemi műveltségnek legalsóbb fokán az austriaiak állanak. A’ századnak nagy hatása munkálatai valóban nem lebbentek el nyomatlanél az austriaiak mellett. Ő meg nem szűnt német gondolkodását megtartani ’s a’ legforróbb sympathiát táplálni mind azon diadalért, mellyet törzsök atyafiai kivívtanak. Vigyázva ’s figyelemmel tekint az nyugat felé, a’ ki az európai műveltségnek keleti határán áll, és mindent, a’ mi szellemi szükségein segíthetne, szeretettel ’s buzgósággal ragad meg. Ő a’ szépet és jót annál gondtalanabból engedi magára hatni , mennél kevésbé tompító őt el ama megcsömörlés, mellyben nevezetesen északi szomszédjai szenvednek. Az értelem Austriában saját ösvényét nyitja meg, fáradsággal, de annál dicsőbben emeli magát fel. Austriában a’ szellemi élet soha sem lépett olly működőlég ’s elhatározottan elő, mint épen a’ jelenkorban. Sőt 11 Josef császár alatt sem mutatkozott az erő olly önálhatatosságban ’s hatósan. Ezen nagy férfi a’ hajnal fátyolát felette hirtelen lebbentette el hosszú éj után. A’ nép az új világosság’ sugárai által inkább kápráztatott, mint felderítetett s elragadtatott. Hanem többé nem volt izlete szerinti azon ének, mellyet az éjmadarak károgtak. Nagykorú lett. Halkan, hanem soha áhitat nélkül nem tépdelt a’ köteléken, hogy egészen ép és egészséges szemekkel láthassa a’ világot, úgy, a’ mint létez, ’s örvendhessen azon világosságnak, melly áldozat-tűzként lobog fel a' humanitas oltárán. Austria most a’ szellemi műveltség pályáján erővel és tartozhatlanúl az ujitás felé siet. Azon gondolatok, mellyek az előtt mint árva szikrák a’ papirosban bolyongtak, most eszmeköré egyesültek, melly az emberiségnek legmagasb érdekeit öleli. A’ szellemi elemek’ csiráji felpattantak, ’s életteljes, hajtó erővel bíró fává váltak, mellynek ágai a’ vis inertiae szobrának feje helyébe nőttek. De felette csalatkoznának, ha azt hinnék, hogy a’ megismerés és akarásnak ezen palingenesiája, eleve elkészült törekvésben, vagy társas szövetkezetben alapú). Mind ezen élénkebb hajtások az igaz, szép, és jó után, az austriainak kedvényében ’s természetében gyökeredzenek , mellynek szerencsés egyvelegét több évek’ szerencsétlensége sem vala képes szertedúlni. Az idő szárnyának csattogása, mint tavaszlehellet lebeg a’ felserkent dombos tartomány felett, ’s ott bimbókat ’sirányokat csal elő , hol nemes csirák szunyadoztak a’ hólepel alatt. Hol a’ föld rothadt és mocsáros, csupán káka ’s pöfeteg teremhet. Ezen ártalmas dudva az , melly a’ nemes növény’ növekedését akadályozza, még sok ártalmas gőzt párolog. A’ felfújt torkú békák’ kloaxolása még gyakran felülmúlja a’ csalogányok zengését. A’ rész akaratnak és sötétkedők’ (Finsterling) ellenhatása, a’ szellemi felszabadulásnak minden lehető akadályokat elébe tol, ’s mind azokat, kik a’ világosság után törekednek , a’ közönségesség mocsarába iparkodik nyomni. Sehol sem tűnik ezen ellentétel inkább szembe, mint a’ szép Literatura megyéjében. Szinte, mint a’ florencziai polgárhadak, fejér és fekete párt alakúit, mellyek között egy Közép párt, sem nem fekete, sem nem fejér, hanem hamvas párt, részint indifferens, részint tanácstalan állott, szinte három kategóriára oszlanak az austriai irók. Legszembetűnőbben mutatkozik ez Bécsben, hol a’ Németországhoz tartozó tartományok’ szellemi élete központosúlt. Az egyik párt a’ jó ügy körül komolyan forgolódik; tudják mit akarnak, és czéljuk felé sietnek egyenesen. Ők a’ humanitas eszméjétől áthatvák, ’s ezt tett és szó által valósítni törekednek. Művészi fáradalmaik tiszták és tartalék nélküliek. Embertársaik’ nemesítése, a’ rosznak alányomása, bár hol és minő álarczban mutatkozzék ; az értelem és műveltség’ elősegéllése, a’ nemzeti becsület’ felserkentése ’s védelme, az ő czéljaik. Mindenik közülük ereje szerint a’ művészet valódi templomát építi. — A’ világosság ezen fiainak átellenében állnak a’ sötétség porkolábjai, kik a’ műveltség magasb eszméjinek hadat üzennek, kik az alljasság salakjában járnak, ’s kiknek vég tartalékjuk a’ tagadás. Ők a’ jó ügy’ elhaladását paralysálni iparkodnak, midőn a’ literatúrai pórság érzékeit csiklandozzák, ennek szétszóródási hajlandóságát, a’ jó érzet’ kárával, csalétket szórnak, és igy a’ jobb, szép ’s nagynak feltűnésében megismeretétől gátolják.• Ama épitők ’s ezen aláások között állanak az indifferensek , ezek közé számíthatandók mind azok , kiknek füleinél az időnek kiáltozó követelei elzengenek, avagy: kik jobb érzetüket és ismeretüket különbféle tekintetektől elnyomatják , és sem ide sem oda nem fordulnak, hanem tanácstalanul egy bizonytalan közép ösvényen ingadoznak. Az épen most említett elemek három Prototyponban találtatnak: Grillparzer, Saphir és Castelli. Ha ezen három jeleményt Shakespear teremtményeire alkalmaznak, tehát az elsőt a’ mély gondolata, szellemes, nemeslelkű, hanem kedvélysértés által az élgy-noniáig idegzett Hamlethoz, a’ másodikat az álnok, aljas érzéki Kalibánnak hímnő alakjához, az utósót a’ vén gyermeknek Fallstafnak kényelmes, tányérnyaló, jó indulatu, valamennyire lőcslábu alakjához hasonlítanék. Grillparzer, mint drámaköltész, nem csupán Németországban, hanem az egész művelt világban ismeretes. Teremtményei a’ halhatatlanság bilyegét viselik homlokukon. Hibásan vélekedtek felőle, midőn ,,ura’ hű szolgája“ czímű szomorujátéka miatt servilismussal fenyíték. Kívánható, hogy utósó munkájának. „Az álom élet“ 23