Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-06-03 / 23. szám

13. Szám. Péntek, Junius­ 3-, 1836. LITERATÚRAI LAPOK. Harag és párt nélkül. Szellemi élet Austriában. Manyszor hallani maiglan Németországban azon igazságtalan panaszt, hogy minden német származéku népek között a’ szel­lemi műveltségnek legalsóbb fokán az austriaiak állanak. A’ századnak nagy hatása munkálatai valóban nem lebbentek el nyomatlanél­ az austriaiak mellett. Ő meg nem szűnt német gondolkodását megtartani ’s a’ legforróbb sympathiát táplálni mind azon diadalért, mellyet törzsök atyafiai kivívtanak. Vi­gyázva ’s figyelemmel tekint az nyugat felé, a’ ki az európai műveltségnek keleti határán áll, és mindent, a’ mi szellemi szükségein segíthetne, szeretettel ’s buzgósággal ragad meg. Ő a’ szépet és jót annál gondtalanabból engedi magára hatni , mennél kevésbé tompító őt el ama megcsömörlés, mellyben nevezetesen északi szomszédjai szenvednek. Az értelem Au­striában saját ösvényét nyitja meg, fáradsággal, de annál di­csőbben emeli magát fel. Austriában a’ szellemi élet soha sem lépett olly működő­­lég ’s elhatározottan elő, mint épen a’ jelenkorban. Sőt 11 Jo­sef császár alatt sem mutatkozott az erő olly önálhatatosság­­ban ’s hatósan. Ezen nagy férfi a’ hajnal fátyolát felette hir­telen lebbentette el hosszú éj után. A’ nép az új világosság’ su­gárai által inkább kápráztatott, mint­ felderítetett s elra­gadtatott. Hanem többé nem volt izlete szerinti azon ének, mellyet az éjm­adarak károgtak. Nagykorú lett. Halkan, ha­nem soha áhitat nélkül nem tépdelt a’ köteléken, hogy egészen ép és egészséges szemekkel láthassa a’ világot, úgy, a’ mint létez, ’s örvendhessen azon világosságnak, melly áldozat-tűz­­ként lobog fel a' humanitas oltárán. Austria most a’ szellemi műveltség pályáján erővel és tartozhatlanúl az ujitás felé siet. Azon gondolatok, mellyek az előtt mint árva szikrák a’ papi­rosban bolyongtak, most eszmeköré egyesültek, melly az em­beriségnek legmagasb érdekeit öleli. A’ szellemi elemek’ csi­­ráji felpattantak, ’s életteljes, hajtó erővel bíró fává váltak, mellynek ágai a’ vis inertiae szobrának feje helyébe nőttek. De felette csalatkoznának, ha azt hinnék, hogy a’ megisme­rés és akarásnak ezen palingenesiája, eleve elkészült törekvés­ben, vagy társas szövetkezetben alapú). Mind ezen élénkebb hajtások az igaz, szép, és jó után, az austriainak kedvényé­­ben ’s természetében gyökeredzenek , mellynek szerencsés egy­velegét több évek’ szerencsétlensége sem vala képes szerte­­dúlni. Az idő szárnyának csattogása, mint tavaszlehellet le­beg a’ felserkent dombos tartomány felett, ’s ott bimbókat ’s­­irányokat csal elő , hol nemes csirák szunyadoztak a’ hólepel alatt. Hol a’ föld rothadt és mocsáros, csupán káka ’s pöfe­­teg teremhet. Ezen ártalmas dudva az , melly a’ nemes nö­vény’ növekedését akadályozza, még sok ártalmas gőzt páro­log. A’ felfújt torkú békák’ kloaxolása még gyakran felül­múlja a’ csalogányok zengését. A’ rész akaratnak és sötét­­kedők’ (Finsterling) ellenhatása, a’ szellemi felszabadulásnak minden lehető akadályokat elébe tol, ’s mind azokat, kik a’ világosság után törekednek , a’ közönségesség mocsarába ipar­kodik nyomni. Sehol sem tűnik ezen ellentétel inkább szembe, mint a’ szép Literatura megyéjében. Szinte, mint a’ florencziai pol­gárhadak, fejér és fekete párt alakúit, mellyek között egy Kö­zép párt, sem nem fekete, sem nem fejér, hanem hamvas párt, részint indifferens, részint tanácstalan állott, szinte három ka­tegóriára oszlanak az austriai irók. Legszembetűnőbben mutat­kozik ez Bécsben, hol a’ Németországhoz tartozó tartományok’ szellemi élete központosúlt. Az egyik párt a’ jó ügy körül komolyan forgolódik; tud­ják mit akarnak, és czéljuk felé sietnek egyenesen. Ők a’ humanitas eszméjétől áthatvák, ’s ezt tett és szó által való­­sítni törekednek. Művészi fáradalmaik tiszták és tartalék nél­küliek. Embertársaik’ nemesítése, a’ rosznak alányomása, bár­ hol és minő álarczban mutatkozzék ; az ér­telem és műveltség’ elősegéllése, a’ nemzeti becsület’ felser­kentése ’s védelme, az ő czéljaik. Mindenik közülük ereje szerint a’ művészet valódi templomát építi. — A’ világosság ezen fiainak átellenében áll­nak a’ sötétség porkolábjai, kik a’ műveltség magasb eszméji­­nek hadat üzennek, kik az alljasság salakjában járnak, ’s kik­nek vég tartalékjuk a’ tagadás. Ők a’ jó ügy’ elhaladását pa­­ralysálni iparkodnak, midőn a’ literatúrai pórság érzékeit csik­­landozzák, ennek szétszóródási hajlandóságát, a’ jó érzet’ ká­rával, csalétket szórnak, és igy a’ jobb, szép ’s nagynak fel­tűnésében­ megismeretétől gátolják.­­• Ama ép­i­tők ’s ezen aláások között állanak az i­n­d­i­f­f­e­r­e­n­s­e­k , ezek közé számíthatandók mind azok , kiknek füleinél az időnek kiáltozó követelei elzengenek, avagy: kik jobb érzetüket és ismeretü­ket különbféle tekintetektől elnyomatják , és sem ide sem oda nem fordulnak, hanem tanácstalanul egy bizonytalan közép ös­vényen ingadoznak.­­ Az épen most említett elemek három Prototyponban találtatnak: Grillparzer, Saphir és Castelli. Ha ezen három jeleményt Shakespear teremtmé­nyeire alkalmaznak, tehát az elsőt a’ mély gondolata, szelle­mes, nemeslelkű, hanem kedvélysértés által az élgy-n­oniáig idegzett Hamlethoz, a’ másodikat az álnok, aljas érzéki­ Kalibánnak hímnő alakjához, az utósót a’ vén gyermeknek Fallstafnak kényelmes, tányérnyaló, jó indulatu, vala­mennyire lőcslábu alakjához hasonlítanék. Grillparzer, mint drámaköltész, nem csupán Németországban, hanem az egész művelt világban ismeretes. Teremtményei a’ halhatatlanság bi­­lyegét viselik homlokukon. Hibásan vélekedtek felőle, midőn ,,ura’ hű szolgája“ czímű szomorujátéka miatt servilismussal fenyíték. Kívánható, hogy utósó munkájának. „Az álom élet“ 23

Next