Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)
1837-03-31 / 13. szám
LITERATÚRAI LAPOS. 13 Szám. KASSÁN: Mártzius 31en 1837. Harag és párt nélkül. KÖNYVBÍRÁLAT. NÁPOLY LITERATURÁJA. (Folytatás) csak kevés évek előtt, az uj könyvek’ megjelenést egyedül egyes jelenté’sek által tudta meg, melyek a politikai lapokba iktattattak, avagy nagy szembetűnő betűkkel nyomtatott ragaszlapokat ütöttek az uczáknak szögletére, hogy az arra járóknak a’ literatúra’ termékeit m más ritkaságok gyanánt ajánlják , rendszeres könyvsorozat egy könyvkereskedésben sem találtatott. Csak 1832ben , mikor a Progresso czímű folyóiratnak első füzete megjelent, jöttek ezen literatúrai időszaki lapnak kiadói azon gondolatra, hogy minden füzetnek végén egyszersmind az új munkákat kihirdessék, ezen hirdetések eleinte ugyan felette tökéletlenek valának, hanem mióta a’ szerkezük és kiadó ezen bánásmód czélirányosságát átlátták, most szabályosan használtaik, ’s most a’ nápolyi királyságban megjelenő könyvek közönségesitésére megérdemli az elsőséget. Nápoly városán kívül nincsen jelentős könyvnyomó intézet, és ha a’ tartományból tudós munkáit kiadni kívánja, mindig a’ fővárosba folyamodik. Harmadik évi folyamatával ezen folyóirat még egy más részen is segített a’ nápolyi birodalomban , a’ melyről az utósó évtizedekben közönségesen panaszkodtak Olaszországban. Az előtt tudniillik a’ nyolc. birodalom , mely Olaszországot alkotja, soha sem tanulta egyik a’ másikának tudományos termékeit megesmérni, a’ könyvczimeket is alig közlötték, nem hogy valamely munkát megesmértetés vagy eladás végett más birodalomba küldöttek volna. Csak néhány évek óta történt Olaszországban ezen tekintetben előlépés. Florencz és Majland adták a’ dicséretes példát. Most, már Nápolyban is megtudni, Olaszországnak egyéb tartományaiban megjelenő könyveknek czímét a’ Progresso által, hanem a’ ritkaságok közé tartozik olyas minkát valamely könyvkereskedőnél készen találni. Akadályozza, még a’ nápolyi literaturának kívánatos előhaladását más, és melynek egyikét, mint mindenütt esméretes raszat el kell halgatnunk, másika a’ vám. A’ könyvvisgálói hatalom Nápolyban a’ Giunta di publica Istruzione kezében vagyon , ’s minden írónak vagy kiadónak tőle kell munkájának kiadhatására szolgáló engedelmet kérni. A’ mi a’ vámot illeti, ez szigorúságát egyedül az olasz munkák ellen gyakorolja, az idegen nyelveken megjelentek iránt engedékenyebb, de ezeknek megszerzését eltllvosítja a’ vám , itt egy nyolczadrétsi kötettől három (36 pengő krajezár) negyed retűtűl hatot, másod rétütűl tíz carlinit kell fizetni. Hogy mind azon akadályok mellett, melyek Nápolyban a’ literaturának virágzását letartóztatják, a’ tudományos szellem végkép el ne nyomattassék , a’ tudósok oly eszközhez nyúlnak, mely ha mindjárt nem éri is el tökélletesen a’ czélt de még sem marad gyümlcstelenül. Ez a’ tudósoknak szövetkezete különféle Akadémiákban, itt a’tudósoknak legnagyobb része vagy mint levelező, vagy mint rendes tagok befogadtatnak. Gyűléseikben a’ tudományos visgálatok, javallatok és jobbítások , új találmányok, vagy külföldi elemüveknek megvisgálása, részint előszóval, részint irás.11 terjesztetik elő, ’s a’ részvét ezen csendes köri munkáiban teljes dicséretre méltó. Az első ’s legjelesb az Academiaik között, a’ Societa reale borbonica, mely létesét 111. Károly királynak köszönheti. Az akadémiának elnöke az elévült Pozzuoli püspök Rossini Carlo Maria, hanem mindenek felett nagy befolyása vagyon Avellino Ferencznek Nápoly legérdemesebb tudósának és a társaság főtitoknokának. Ezen Societa három Academiára oszlik ; az első , Academia ercolanese di archeológia, húsz rendes és több tiszteletbeli tagot számlál, bírószéke elébe tartoznak a’ herculanumi , pompeii ’s nólus ásások , és egy átaljában mind azok, a’ melyek jelenlegesen létetnek ,„ négy tagja a’ pagyarus tekercseknek fejtegetője, másokra a’ művészi tárgyaknak felállítása vagyon bízva, a’ museo borbonicoban. Ülései mindenkor a’ legérdekesebbek közé tartoznak , mivel az ásások folytatása által mindennap új meg új műdarabok kerülnek napvilágra, ’s tagjai éles elmüségének és tudományosságának új meg új anyagot nyújtanak. A’ helybeli tagok közül legjelesebbek Avellino , Tunell , a’ két Quaranta , ezek tudomány ’s fáradhatlan munkássággal különböztetik meg magokat, külföldi tagjai között, a’ legutósó névsorozat szerint tartoznak Jakobs, Niebuhr, Savigny , Heeren, Buttmann, Majo Angyal, Fea Károly, Böttiger, Matthia és Gerhard. A’ második osztály, Academia delle scienze, harmincz rendes tagot számlál, ’s három sectiora szakad, úgymint a’ mathematikaira, természet tudományi ’s orvosira, történetészire ’s philosophiaira. Ezen osztálynak elnöke az érdemes Ricciardi Jósef conte di camaldoli, ki folyvást munkás részvéttel van a’ tudósoknak értekezéseik iránt, és nevezetesen 1832 ben egy terjedetes előadást tartott, melyben ezen Academiának munkáit dicsérte és egyszersmind felidézte. 1832 Értekezéseinek 3ik kötete jelent meg. Mint Mathematikus leginkább megkülönböztette magát Brioschi Károly, és de Luca, mint Zoolog della Chiare, mint füvész Tenore, ’s mint Geolog Monticelli. A’ harmadik osztály az Academia delle belle arti, mely csupán tíz rendes tagot számlál ezen két osztályra delle arti , del disegno , ’s di classe filarmonika van szakasztva ; az elsőhez tartoznak Niccolini ’s Angelini; a’ másikban Zingarelli neve mindenütt esméretes. A’ második tudományos intézet, az Academia pontaniana, Pontanotól, ki 1430 ban született, vette nevét, minden tudományoknak művelését tűzte ki czéljáúl , és üléseiben alkalmazott és tiszta mathematikai, természet tudományi, ó ’s új történetészi előadások tartatnak , a’ literatúra sincs kirekesztve, elnöke de Cesare Jósef, Avellino itt is a’ köztitoknak, itt is Tenore, Monticelli, Quaranta a’ legmunkásabbak. 1810től fogva egyedül öt kötet jelent meg az academia évkönyveiből. Közlésük lassúságát megfejthetni a’ lassú kelésből, és azon körülményből, hogy ezen Academia a’ reale Societa második és harmadik osztályával egybeütközik , és mint magány intézet, mely egyedül a’ kormány utalmával bír, némikép mostohaságot tapasztal, holott a’ Societa reale több megkülönböztetésekben részesül. Hanem a’ legközelebb lefolyt években ismét nagyobb munkáság uralkodott üléseiben, ’s remélhető, hogy az 1833ban megjelent ötödik kötetet rövid idő múlva a’ hatodik fogja követni. Ezen két egyesülethez csatolja magát a’ l’istituto d’incorraggiamento alle scienze naturali, mely 1806ban alapítatott. Czélja nevéből megesmerhető ; öt évi hallgatás után valahára 1834 ben jelent meg értekezéseinek ötödik kötete,hanem a’ helyett, hogy a’ nyilvános szorgalmat előmozdita.