Literaturai Lapok, 1837 (2. évfolyam, 1-19. szám)

1837-03-31 / 13. szám

LITERATÚRAI LAPOS. 13 Szám. KA­SSÁ­N: Mártzius 31en 1837. Harag és párt nélkül. KÖNYVBÍRÁLAT. NÁPOLY LITERATURÁJA. (Folytatás) c­sak kevés évek előtt, az uj könyvek’ megjelenést egyedül egyes jelenté’sek által­ tudta meg, melyek a politi­kai lapokba iktattattak, avagy nagy szembetűnő betűkkel nyomtatott ragaszlapokat ütöttek az uczáknak szögletére, hogy az arra járóknak a’ literatúra’ termékeit m más ritkasá­gok gyanánt ajánlják , rendszeres könyvsorozat egy könyv­kereskedésben sem találtatott.­­ Csak 1832ben , mikor a Progresso czím­ű folyóiratnak első füzete megjelent, jöttek ezen literatúrai időszaki lapnak kiadói azon gondolatra, hogy minden füzetnek végén egyszersmind az új munkákat kihirdessék, ezen hirdetések eleinte ugyan felette tökéletle­nek valának, hanem mióta a’ szerkezük és kiadó ezen bá­násmód czélirányosságát átlátták, most szabályosan hasz­náltaik, ’s most a’ nápolyi királyságban megjelenő könyvek köz­önségesitésére megérdemli az elsőséget. Nápoly városán kívül nincsen jelentős könyvnyomó intézet, és ha a’ tarto­mányból­ tudós munkáit kiadni kívánja, mindig a’ főváros­ba folyamodik. Harmadik évi folyamatával ezen folyóirat még egy más részen is segített a’ nápolyi birodalomban , a’ melyről az utósó évtizedekben közönségesen panaszkodtak Olaszországban. Az előtt tudniillik a’ nyolc­. birodalom , mely Olaszországot alkotja, soha sem tanulta egyik a’ má­sikának tudományos termékeit megesmérni, a’ könyvczime­­ket is alig közlötték, nem hogy valamely munkát meges­­m­értetés vagy eladás végett más birodalomba küldöttek vol­na. Csak néhány évek óta történt Olaszországban ezen te­kintetben előlépés. Florencz és Majland adták a’ dicséretes példát. Most, már Nápolyban is megtudni, Olaszországnak egyéb tartományaiban megjelenő könyveknek czímét a’ Pro­gresso által, hanem a’ ritkaságok közé tartozik olyas mi­n­kát valamely könyvkereskedőnél készen találni. Akadályoz­za, még a’ nápolyi literaturának kívánatos előhaladását más, és melynek egyikét, mint mindenütt esméretes raszat el kell halgatnunk, másika a’ vám. A’ könyvvisgálói hatalom Nápolyban a’ Giunta di pub­lica Istruzione kezében vagyon , ’s minden írónak vagy ki­adónak tőle kell munkájának kiadhatására szolgáló engedel­­met kérni. A’ mi a’ vámot illeti, ez szigorúságát egyedül az olasz munkák ellen gyakorolja, az idegen nyelveken megjelentek iránt engedékenyebb, de ezeknek megszerzését eltllvosítja a’ vám , itt egy nyolczadrétsi kötettől három (36 pengő krajezár) negyed retűtűl hatot, másod rétütűl tíz car­­linit kell fizetni. Hogy mind azon akadályok mellett, melyek Nápolyban a’ literaturának virágzását letartóztatják, a’ tudományos szel­lem végkép el ne nyomattassék , a’ tudósok oly eszközhez nyúlnak, mely ha mindjárt nem éri is el tökélletesen a’ czélt de még sem marad gyü­mlcstelenül. Ez a’ tudósok­nak szövetkezete különféle Akadémiákban, itt a’tudósoknak legnagyobb része vagy mint levelező, vagy mint rendes ta­gok befogadtatnak. Gyűléseikben a’ tudományos visgálatok, javallatok és jobbítások , új találmányok, vagy külföldi el­­emüveknek megvisgálása, részint előszóval, részint irás­­.11 terjesztetik elő, ’s a’ részvét ezen csendes köri munká­iban teljes dicséretre méltó. Az első ’s legjelesb az Academiaik között, a’ Societa reale borbonica, mely létesét 111. Károly királynak köszön­heti. Az akadémiának elnöke az elévült Pozzuoli püspök Rossini Carlo Maria, hanem mindenek felett nagy befolyása vagyon Avellino Ferencznek Nápoly legérdemesebb tudósá­nak és a­ társaság főtitoknokának. Ezen Societa három A­­cademiára oszlik ; az első , Academia ercolanese di archeo­lógia, húsz rendes és több tiszteletbeli tagot számlál, bíró­széke elébe tartoznak a’ herculanumi , pompeii ’s nólus ásá­sok , és egy átaljában mind azok, a’ melyek jelenlegesen létetnek ,„ négy tagja a’ pagyarus tekercseknek fejtegetője, másokra a’ művészi tárgyaknak felállítása vagyon bízva, a’ museo borbonicoban. Ülései mindenkor a’ legérdekesebbek közé tartoznak , mivel az ásások folytatása által mindennap új meg új műdarabok kerülnek napvilágra, ’s tagjai éles el­­müségének és tudományosságának új meg új anyagot nyúj­tanak. A’ helybeli tagok közül legjelesebbek Avellino , Tu­nell­ , a’ két Quaranta , ezek tudomány ’s fáradhatlan mun­kássággal különböztetik meg magokat, külföldi tagjai kö­zött, a’ legutósó névsorozat szerint tartoznak Jakobs, Nie­buhr, Savigny , Heeren, Buttm­ann, Majo Angyal, Fea Ká­roly, Böttiger, Matthia és Gerhard. A’ második osztály, Academia delle scienze, harmincz rendes tagot számlál, ’s három sectiora szakad, úgymint a’ mathematikaira, természet tudományi ’s orvosira, történe­­tészire ’s philosophiaira. Ezen osztálynak elnöke az érde­mes Ricciardi Jósef conte di camaldoli, ki folyvást munkás részvéttel van a’ tudósoknak értekezéseik iránt, és neveze­tesen 1832 ben egy terjedetes előadást tartott, melyben ezen Academiának munkáit dicsérte és egyszersmind felidézte. 1832 Értekezéseinek 3ik kötete jelent meg. Mint Mathema­­tikus leginkább megkülönböztette magát Brioschi Károly, és de Luca, mint Zoolog della Chiare, mint füvész Tenore, ’s mint Geolog Monticelli. A’ harmadik osztály az Academia delle belle arti, mely csupán tíz rendes tagot számlál ezen két osztályra delle ar­ti , del disegno , ’s di classe filarmonika van szakasztva ; az elsőhez tartoznak Niccolini ’s Angelini; a’ másikban Zinga­­relli neve mindenütt esméretes. A’ második tudományos intézet, az Academia pontania­­na, Pontanotól, ki 1430 ban született, vette nevét, minden tudományoknak művelését tűzte ki czéljáúl , és üléseiben alkalmazott és tiszta mathematikai, természet tudományi, ó ’s új történetészi előadások tartatnak , a’ literatúra sincs kirekesztve, elnöke de Cesare Jósef, Avellino itt is a’ köz­­titoknak, itt is Tenore, Monticelli, Quaranta a’ legmunká­­sabbak. 1810től fogva egyedül öt kötet jelent meg az aca­demia évkönyveiből. Közlésük lassúságát megfejthetni a’ lassú kelésből, és azon körülményből, hogy ezen Academia a’ reale Societa második és harmadik osztályával egybeü­t­­közik , és mint magány intézet, mely egyedül a’ kormány utalmával bír, némikép m­ostohaságot tapasztal, holott a’ Societa reale több megkülönböztetésekben részesül. Hanem a’ legközelebb lefolyt években ismét nagyobb munkáság uralkodott üléseiben, ’s remélhető, hogy az 1833ban meg­jelent ötödik kötetet rövid idő múlva a’ hatodik fogja kö­vetni. Ezen két egyesülethez csatolja magát a’ l’istituto d’in­­corraggiamento alle scienze naturali, mely 1806ban alapíta­­tott. Czélja nevéből megesmerhető ; öt évi hallgatás után valahára 1834 ben jelent meg értekezéseinek ötödik kötete,­­hanem­ a’ helyett, hogy a’ nyilvános szorgalmat előmozdita.

Next