Lobogó, 1976. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1976-11-25 / 48. szám

XI. 30 - XII. 5. Rózsa-fivérek Rózsa Ferenc születésének 70. évfordulója december 6-án lesz. A televízió ez alkalom­mal emlékműsort sugároz a magyar munkásmozgalom ki­emelkedő harcosának és vér­tanújának életéről. Rózsa Fe­rencről, aki dolgozott ácsként, kőművesként, útépítő munkás­ként, aki közvetlenül ismerte a munkások életét, aki egész fia­talon felismerte a fasizmus ve­szélyét, és aki cikkeiben le is leplezte már a 30-as évek ele­jén annak világuralmi törekvé­seit. Sokat tudunk a Kommu­nista című lap szerkesztőjéről, a KIMSZ Területi Bizottságá­nak tagjáról, az ifjú munkás­­egységfront tervezőjéről, a magyar kommunista mozgalom egyik alapítójáról, a Központi Bizottság és a Titkárság tag­járól. A közvélemény azonban még ma sem ismeri eléggé egész munkásságát. Nemcsak igaz kommunista, kiemelkedő forradalmár, hanem remek publicista is volt. A Szabad Népben megjelent cikkeinek mozgósító ereje és hatása a munkások körében igen jelen­tős volt. Megemlékezni róla — hacsak vázlatosan is — szin­te lehetetlen a három Rózsa­­testvér életútjának felvázolá­sa nélkül. Richárd (Diki) volt a legidő­sebb, ő jutott el legkorábban a kommunista mozgalomhoz, ő nevelte kommunistává Ferit és Irént is. Hamarosan egyen­rangú harcostársakként álltak egymás mellett, kölcsönösen segítették egymást forradal­mi munkájukban. A Rózsa-testvéreknél csalá­di vonás volt az irodalom, a zene, általában a művészetek szeretete. Richárd szintén mér­nök volt, emellett azonban ze­neesztétikát és zeneszerzést is tanult. Ferencet az irodalmi és művészeti élet minden esemé­nye közelről érintette. Szüleik­hez és egymáshoz írt leveleik sokasága árulkodik színes, gaz­dag egyéniségükről, széles­­kö­rű műveltségükről. Tetteikben, jellemükben és magatartásuk­ban szilárdak és megingatha­­tatlanok voltak. Már életükben példát mutattak azoknak, akik a munkásmozgalomhoz köze­ledtek. Sorsuk legfőbb mozza­natait idézi fel a televízió em­lékműsora, húguk, Irike, és né­hány barát, harcostárs segítsé­gével. OROSZLÁNKÖRMÖK Rohmann Imre zongoraművész Oroszlánkörmök: A jövőben kibontakozó nagy tehetség jele, A Magyar Nyelv Értelmező Szótára I. tétel: A család A Harmónia-vokál néhány éve gyakran szerepelt a József Attila Színház zenés vígjátékaiban s a táncdal­fesztiválokon. Az együttest négy nő és négy férfi al­kotta, közülük Victor Má­téból ismert zeneszerző lett (és a technika „csodájá­nak" jóvoltából, egyszemé­lyes zenekara gyakran hallható a Komjáthy-féle kívánságműsorokban). A vokál másik tagjából, Roh­mann Imréből zongoramű­vész vált s ma már Kocsis­sal, Ránkival, Falvay Sán­dorral, Schiff Andrással együtt emlegetik a nevét. — A nővérem, aki „ci­vilben” tornatanár, ma is tagja a Harmónia-vokál­­nak — meséli — s a bá­tyám is ott énekelt. A Rohmann-család min­den tagja életre szóló ba­rátságot kötött a zenével: édesapjuk, Rohmann Hen­rik hárfaművész, az Opera­ház zenekarában játszott nyugdíjba meneteléig; ma a Bartók Béla zeneiskolá­ban tanít Imre bátyja szaxofonon játszik, ő ala­kította meg a Rangers együttest, a mai Corvina elődjét. — A zene szinte születé­sem óta végig kíséri élete­met — mondja Rohmann Imre. — Gyermekkorom­ban ott ültem apám mel­lett a zenekari árokban egy bőgőtokon és a karmester­rel együtt „vezényeltem" az operaelőadást. Fel sem merült bennem soha, hogy más is lehetnék, mint mu­zsikus. ötéves kora óta zongorá­zik, emellett zeneszerzést­­ is tanult. („A komponálás­­ az utóbbi években háttérbe szorult. Megpróbáltam a mai zene nyelvén kifejezni magam, de csak erőlköd­tem, kínlódtam. Talán . . . talán majd évek múlva új­ra belevágok"). II. tétel: A versenyek Ez a találkozásunk nehe­zen jött létre. Szeptember­ben részt vett a Liszt— Bartók zongoraversenyen. Közvetlenül utána Olaszor­szágba utazott. Milánóban a magyar hét keretében adott koncertet, majd a ró­mai Magyar Intézetben szerepelt. Négy nap múlva szlovákiai meghívásnak tett eleget, zenekari kon­certen lépett fel, utána egy napig itthon volt és következett a hamburgi koncert. Ezt követően, és a három hétig tartó francia­­országi körút előtt kerül­hetett sor beszélgetésünk­re. Bár Rohmann Imre — mint mondja — inkább szükséges rossznak tartja a zenei versenyeket, kettőn ezek közül már szép sikert ért el. 1973-ban a Magyar Rádió zongoraversenyének különdíját nyerte, 1976 szeptemberében a buda­pesti Liszt—Bartók verse­nyen, 46 zongorista között harmadik lett. — Főiskolai tanárom, Zempléni Kornél is tagja volt a zsűrinek. Tőle tud­tam meg, hogy „bronzér­mes" lettem, örültem a si­kernek, mert a versenyen fel sem merült bennem, hogy esetleg „dobogóra” kerülhetek. Megpróbáltam magammal elhitetni, hogy egy koncert közönségének és nem a szigorú zsűrinek játszom. Egyébként, őket sem irigyeltem, a selejte­zők alatt 46 Bach-szvitet kellett végighallgatniuk, az­tán 46-szor Liszt-mű (fő­leg a Mefisztó-keringő, meg a Funerailles) következett. Iszonyú szellemi erőfeszí­tést követelhetett! Az egykori Liszt-verse­nyek győztesei közül sokan világhírűek lettek. (1933- ban rendeztek Budapesten először ilyen versenyt. Az első és a második díjat Fi­scher Annie és Kentner Lajos nyerte. Később Dino Ciani győzött s a fiatalon elhunyt művész is világhí­rűvé vált.­ Persze, hogy kiből mi­lyen művész válik, nem egy verseny helyezése dön­ti el. Ennél sokkal fonto­sabb a szorgalom, a kibon­takozó tehetség. S Rohmann Imrénél a jelek biztatóak ... III. tétel: Hogyan tovább? — Mennyit gyakorol na­ponta? — öt-hat órát. Ezt igyekszem a külföldi útjai­mon is betartani. — Merre járt az utóbbi években ? — Finnországban, a Szovjetunióban, Olaszor­szágban, az NDK-ban és az NSZK-ban, Franciaország­ban. Szenvedélyes lemezgyűj­tő, ha külföldön jár, több­nyire csak ezt vásárol. Egyébként olyan, akár a többi maga korabeli fiatal: szereti a jazzt, a focit, az úszást, a baráti társaságot. Rajong Art Tatum és Os­car Peterson játékáért, a zeneszerzők közül Purcell­­től a modernekig sok-sok kedvence van, a zongora­művészek közül Dinu Li­­patti játéka áll hozzá leg­közelebb. Néhány napja, november elsején volt a diplomakon­certje. Scarlattit, Debussyt, Schubertet és Bartókot ját­szott. — Véget értek főiskolai tanulmányai. Hogyan to­vább? — Művész-tanári diplo­mát kaptam. Koncertezni­­ és tanítani fogok; tanárse­géd lettem mesterem, Zempléni Kornél mellett. Már van két tanítványom, remélem nem fognak csa­lódni bennem. — Hány évesek a tanít­ványai? — Az egyik 19, a másik 22. A tanítómester életkora: 23 esztendő . . . K. no

Next