Lobogó, 1977. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1977-08-18 / 33. szám
ruttkai nak az igazán nagy művészek kijáró megszólítás a fenti ím. Ha valakit vezetéknéven ilegetnek, azt jelenti senivel sem összetéveszthető egyszeri, kivételes személyiség. Ruttkai Éva ilyen. Művészsem kell hozzá semmilyen elző. Neve hallatán mindeniben kivételes színházi és ilmélmények merülnek fel. Arcok és alakok, sorsok és törénetek. Mindig emberek, bármilyen közegben mozog a tűs-vér embereket formál. Nem emlegetem föl közismert szerepeit. A lista a haáb aljáig sem fejeződne be. De emlékeztetek apró, színészi „csínytevéseire”, amikor Csota Irénnel vagy Ruttkai Ottóval csörgősipkásan, lisztes képpel fakasztott különös, könnyes nevetést, vagy amikor sanzonénekesként állított nehezen elérhető mércét a műaj reprezentánsai elé. Ezerszínű tehetsége mindenre alkalmassá teszi és amikor egyegy gyengén megírt-megretnezett papírfigurába életet lehel, amikor a hihetetlent is elhiteti, azok igazát bizonyítja, akik állítják: minden idők egyik legnagyobb színésznőjét tisztelhetjük benne. Azt a sort folytatja, amelyet Széppataky Róza, Blaháné, Bajor Gizi, Kiss Manyi neve fémjelez. Parancsolj velem Tündérkirálynő címmel előadói estjét sugározza vasárnap este a televízió. Nem ismerem a válogatást. Nem tudom szerkesztői, előadói, ízlés komponálta-e egésszé a verseket, darabrészleteket, s miféle egységes elképzelés fűzte műsorra a különböző hangulatokat, mondanivalót. Annyi bizonyos: Ruttkai Évát láthatjuk majd, s ne restellje senki, ha miközben őt nézi-hallgatja elfeledkezik esetleg a veretes szöveg klasszikus alkotóiról. Ruttkai előadóművészete épp olyan teremtés, mint írni, zenét szerezni, vagy éppen televízióra rendezni egy önálló estet. Ez utóbbitól tartok csupán egy kissé. Emlékezvén az ilyen fajta kísérletekre, a Bárdi- és Bodrogi-show-ra, Rátonyi Róbert nem túl mulatságosra sikeredett estjére, némi szorongással olvasom a tévéműsorban Ruttkai Éva nevét. Ámbár az is igaz: neki még a tévé sem árthat! M. T. Akár szép az idő, akár nem múzeumba járni mindig kellemes program. Különösen mióta múzeumaink „kitágították” falaikat, gazdagabbá tették programjaikat. Holt kiállítások helyett eleven élet vár bennünket a régi korok emlékeinek ezen őrhelyein, a művészetek fellegváraiban. Előadások, vetélkedők, kirándulások, műemlékek, hangversenyek, folklór műsorok, filmvetítések, műemléki séták, klubfoglalkozások nyertek polgárjogot a múzeumokban, s ezek az események a nyári hónapokban — a vakációra is tekintettel — különösen sűrűek. Nem vállalkozhatunk arra, hogy az ország valamennyi múzeumának összes programját felsoroljuk, de kedvcsinálónak álljon itt néhány érdekesebb esemény. Menjünk a múzeumba Időszaki kiállítások: Az Esztergomi Balassa Bálint Múzeum régi fegyverekből rendezett kiállítást. Megtekinthető augusztus 31-ig. A kelták pénzverésének történetét a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításából ismerhetjük meg. Nyitva: július 30-tól szeptember 5-ig. A szabadságharc metszeteken — ez a címe a berettyóújfalui Bihar Múzeum szeptember 30-ig nyitva tartó kiállításának. A nyíregyházi Jósa András Múzeum különleges tárlatot rendezett, címe: Az időmérés története és eszközei. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Október fényei címmel moszkvai vendégkiállítás nyílt augusztus 1-én. A felszabadulás utáni képzőművészet fejlődését követhetjük nyomon a Budapesti Történeti Múzeum augusztus 20-ig nyitva tartó Képek, szobrok 30 év művészetéből című kiállításon. A magyar pásztorművészeket a Népművészeti Múzeum kiállítása mutatja be augusztus 19-től október végéig. A tatai Kuny Domokos Múzeum Nagy magyar vadászok című kiállítássorozata augusztus 14-től szeptember 14-ig Kittenberger Kálmán életét mutatja be. A szécsényi helytörténeti múzeum természettudományi kiállítást nyitott augusztus 1-én. A budapesti Szépművészeti Múzeum minden kedden 14— 17 óra, és minden pénteken 10—12 óra között gyermekfoglalkozást tart. A felsoroltakon kívül még sok érdekes program várja a múzeumbarátokat. Ezekről részletesen a múzeumok programfüzetéből értesülhetünk. Dinamó és szódavíz Hogy miként függ össze ez a két dolog? Egyszerű: mindkettő Jedlik Ányos találmánya. Jedlik a győri líceumban tanított 6 évig és ebben az időszakban találta fel — elsőként — az elektromotort, vagy ahogy ő nevezte: a forgonyt. A régi feljegyzések szerint a szerkezet beindításakor éppen becsöngettek az órára, Jedlik nem várakoztatta meg tanítványait — órára ment. Kijőve az osztályból azt tapasztalta, hogy forgonya még mindig forog! A 19. század legnagyobb felfedezése titokban maradt. Jedlik nem kért rá szabadalmat a gyorsan lemerülő galvánelemek miatt; nem ismerte fel találmánya óriási gyakorlati értékét. William Ritchie angol professzor 1833-ban — 9 évvel később - hasonló elektromotort szerkesztett. Az orosz Borisz Szemjonov Jakobi elektromotorját a Párizsi Akadémiának mutatta be. Jedlik hallgatott, nem tiltakozott. Dolgozott, kísérletezett tovább. A pesti egyetem fizikai tanszékére 1840-ben nevezték ki, itt 37 évig tevékenykedett. Ekkor fogalmazta meg a dinamó elvét, elkészítette az első példányt. Bemutatta a híres csöves villámszedőt, amellyel egy méter hosszú elektromos szikrát állított elő; feltalálta az optikai osztógépet, amelyet a színképelemzésben használtak fel és még sok egyéb felfedezése közepette szabadalmaztatta a szódavíz készítését is. A világ tudomása szerint a dinamót Siemens német tudós találta fel. A dinamó új korszakot nyitott az elektrotechnikában. Addig csak egyfajta villamos erőforrást ismertek, az áramfejlesztő telepeket. Ha erősebb áramra volt szükség , rengeteg telepet kellett összekapcsolni. A kutatók a forgatással elektromosságot fejlesztő készülékek egész sorát tervezték, de azok egyike sem vált be. Hiába növelték az acélmágnesek méretét — nem ért semmit. Jedlik elektromágnest használt és felfedezte, hogy az indításnál elegendő az úgynevezett viszszamaradt mágnesség. Ez adja a generátor kezdő áramát. Az így kapott gyenge áram erősíti a mágnest, amely még erősebb áramot indukál. A mágnes és az áram kölcsönösen erősítve egymást jelenti a dinamó elvét. Enélkül nincs korszerű ipar, villanyvilágítás, villamos, trolibusz, metróközlekedés, nincs rádió, tévé, telefon és még sorolhatnánk tovább. A jelenleg is meglevő Jedlik-dinamó és annak leírása az 1861. évi egyetemi leltárban szerepel. Csak ott, mivel erre sem kért szabadalmat. Siemens 6 évvel később 1867-ben szabadalmaztatta villamosgépét. Hosszú évek óta találgatják a szakemberek, vajon miért nem jelentette be Jedlik találmányát, miért hallgatott. Egyesek szerint csak a saját gyönyörűségére alkotott, mások a visszavonultságot, a szerénységet jelölik meg okként. Akár így, akár úgy történt, mindenképpen elesett a világhírtől ez a kiváló tudós. Vigasztalta az itthoni siker. 1858-ban a Tudományos Akadémia tagja, majd 1863-ban az egyetem rektora lett. Tíz évvel később, 78 évesen vonult nyugalomba. Élete hátralevő éveiben is kísérletezett, alkotott. 1895 decemberében, 95 évesen halt meg. A külföldi szakirodalomban egyre több könyv tesz említést nevéről. Immár elismerik, hogy a világon az első dinamót bizonyíthatóan ő szerkesztette. FORRAI JÁNOS QD