Állami főreáliskola, Lőcse, 1882

25 Dr. Mathia Károly, f (1883. év május 2-kán ) A lőcsei úti főreáliskola tanárai i. év május 2-ikáról fáj­dalmas szívvel jelentették szeretett társuknak, Dr. Mathia Károly­­nak elhunytát. A boldogultalak halálával mily boldogság, mennyi remény semmisült meg egyszerre, sejteni is csak az tudja, ki életviszonyait, szíve és lelke gazdagságát közelebbről ismerte! Szép tehetségeit nagyratörő lélek vezette az élet küzdel­meiben; a gymnasiumi tanfolyamot Eperjesen végezte, lanka­datlan buzgalommal törve czélja felé; mindig jeles s az akkori locális osztályozás mellett többnyire első volt tanuló társai között. Nemcsak reménye, de büszkesége is volt családjának. 1865-ben a budapesti egyetemre ment, a­hol mint tanárjelölt a természet- és mennyiségtani szakot választotta; 1868-ban már tanári oklevelet nyert. 1867/8-ban a szabadkai községi főgymnasiumnál mint póttanár, 1868/9-ben a sz­ a­­njhelyi nagy gymnasiumnál mint segédtanár volt alkalmazva. Ekkor történt, hogy a lőcsei állami evang. főgymnasium állami főreáliskolává alakíttatott át, minek folytán uj tanerőkre is leven szükség, a boldog emlékű dr. Eötvös J. közoktatásügyi minister az uj iskola legelső tanárai között rendes tanári minőségben a boldogultat is kinevezte. Ezentúl szigorú lelkiismeretességgel hivatásának szentelte idejét és erőit, iskolával és tudománynyal foglalkozva. — 1871-ben tornatanításra nyert képesítést, 1876-ban pedig bölcsészettudori ok­levéllel lepte meg tanártársait, kik őt ezért annál öröm­estebb üd­vözölték, mivel nemcsak az intézet díszét látták ezzel emelkedni, hanem a férfias komolyság és szerénység is tetszett benne. 1878-ban megnősült, Zborovszky Therézben találván fel magához méltó gyöngéden szerető nőt; frigyüket egy kedves fiúcs­kával áldotta meg az ég. Ezen állapot csak boldogságában tett változást, a­meny­nyiben növelte azt; tanári buzgósága nem veszített. Tudományos

Next