Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-05-05 / 5. szám
Tréfás adomák. Elhatároztatván Debreczen városa által, hogy az utczák légszeszszel világíttassanak, a gázlámpák egyikét történetesen oly czivis pogárnak ablaka fölébe tették, kinek a gázvilágitásról legkevesebb fogalma sem volt. Midőn tehát az uj lámpát feltették, s a szomszédok azt gyönyörködve nézegetnék, monda az egyik szomszéd a czivisnek : „na hallja, kelméd ugyan szerencsés ember, mert ezután kendnek nem 'kkell már se mécses se gyertya, majd világit ez a lámpa, egész éjszaka. . . „Világit ám — vága közbe tréfásan egy csizmadia, ki a czivisnek épen töszomszédja vala, és szerette volna, ha az ő ablaka fölé tették volna a gázlámpát — csak hogy ő kigyelmének egész éjszaka fel muszáj ám virasztani, hogy koppantgasson.“ „Viraszt ám a fene ... de nem én . .. koppangassa a ki ide csináltatta, — de isten majd teszek én róla, .. . nem lesz ez a lámpás mindjárt itt. . . azzal vette a mi emberünk botját és gubáját és ment egyenesen a város házához, és kérdé a kapitánytól, hogy ki csináltatta az ő engedelme nélkül az ő háza végére azt a lámpást, mert ő nem akarja, hogy az ott legyen, ... le kell venni most mindjárt, — mert ha nem hát majd leüti ő. .. nyakaskodék a czivis pógártárs. „Menjen kelmed a város mérnökéhez, — oda tartozik ez a dolog, — igazittsa el azzal.“ El is ment az atyafi a város mérnökéhez s annak is elmondá ugyan azt, mit a kapitánynak. „Hát ugyan miért nem akarja figyelmed, hogy ablaka felett legyen ez a lámpa, — hiszen más ember még örülne rajta, hogy világoságot terjeszt a háza körül, — igyekvék kapacitálni a mérnök. A czivil úgy okoskodván, hogy ha megmondja, mert nem akar egész éjszaka virasztani és koppantgatni, — majd oda magyarázza a mérnök, hogy ő ki akar bújni a közteherviselés alól, — ennélfogva elhallgatá szépen a valódi okot — és rimánkodva kéré a mérnököt, — tétesse azt a lámpást akármelyik szomszédja házára, csak az övére ne. A mérnök sok rimánkodásra meg is tette aztán ezt a barátságot, és most a csizmadia ablaka felett világít a gázlámpa, még pedig oly fényesen, hogy a foldozást rendesen annak a világánál teszi meg Bikacs uram. Persze a czivil meggyőződvén később, hogy bizony nem kell azt a gázgyertyát koppantgatni, — rettentő ellensége jön a csizmadiának — ki oly csúful rá tudta szedni. A Bach és Smerling uralkodási korszakában egy hórihorgas hosszúlábú cseh biró szolgáltatta az igazságot X. városában. Bizonyos perben . . . K .. . ügyvéd, ki igen kicsi termetű és még igen fiatal, de annál nagyobb eszű emberke vala, mint tanú kihallgatandó; midőn tehát magát jelenté a határnapon, kérdé a cseh tőle : „Mily állású ön?“ „Ügyvéd vagyok.“ „Ön ügyvéd ? hiszen barátom maga a zsebemben is elférne“ monda kicsinylőleg a cseh főnök. „Lehet, ha nem akkor, bizonyosan több tudomány lenne az úr zsebében, mint a. . fejében.“ Egy pesti gyógyszerész, nagy lármával és sarlatériával hirdeté a lapokban legbiztosabb és leghatásosabb bajusz, szakáll és hajnövesztő szereit. Egy úriember, kinek koponyájáról egyetlen egy szálig leseperte a betegség haját, felkeresi tehát a király utczai csodapatikát, hogy a legbiztosabb hajnövesztő csodaszert megvegye de midőn a patika ajtón belép, mit lát ? . . . három négy laboránst vagy is patikáros segédet épen oly hajtalanul mint úri maga . . . egyik kopaszabb volt a másiknál. „Mivel szolgálhatunk“, kérdék a segédek a belépőtől. . „Nekem bizony az a hirhedt legbiztosabb hajnövesztő szerre lett volna szükségem, de miután látom, hogy az urak maguk sem tudják koponyáikat begyepesíteni, tehát ajánlom magamat.“ Gr . . . megyében nagyszerű traktát adott az új főispán. A lakomán a megye öt képviselője is jelen volt, négy Deák párti és egy baloldali. Egyik szónok poharat emelvén először ivott a főispánért, kinek hazafias érdemei elsorolása közben azt is felemlité, hogy minő jó vadász. Afrikában Nubia sivatagain oroszlánokra is vadászott már; azután pedig egy szuszra ivott a Deákpárti négy képviselőért, kiké a kiegyezés és közösügyi javaslat borostyán koszorúja. A baloldali képviselő látván, hogy öt kifelejtette toasztjából a szónok, poharat emelt a főispánra s igy kezdő beszédét : „Elismerem én e megye uj főispánjának az előttem szólló által fölsorolt valódi érdemeit, tudom hogy kitűnő jó vadász, oroszlánokra is vadászott már, de arra kérem a tisztelt főispán urat, hogy ezen új méltóságában aztán a tigriseket le ne puskázza.“