Ludas Matyi, 1867 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1867-06-23 / 12. szám
A hon őrangyalához. Kedves táré trittyom mátka! hopp. Lelkem lelked régen várta, — topp. De vele ugyan megjárta, — hopp. A mit adtam, hol a párta ? tropp. Gyöngyöm, gyémántom rajta volt, — S te egy pünkösdi rózsáért Cserélted el, — a mely elhalt . . . Ugyan miért ? ugyan miért ? Most már se párta se gyémánt — S hogy megláttam az alkotmányt, Mint egy férjhez adott leányt . . . Pártáson és gyémántosan — A szemem is — a lelkem is . . . De még az üdvösségem is szikrát hányt. Bállá. Tromfot tromffal. Édes Matyi bátya! Az a választó polgár (?), ki a Ludas Matyi legközelebbi számában a XV ik levelet írta, nem jóban sántikál. Nem a nép embere az, hanem fertálymágnás, ki hamis szemüvegen nézi a dolgokat. Hogy nem nép embere kitetszik abból, hogy a kandidáló bizottmányi tagokat azért gyalázta, mert egyik tímár, másik szappanos, harmadik hentes sat. Hát Amerikában hogyan lehet egy szabó köztársasági elnök ? Bizony az a tímár ki tudja cserzeni a reactio lovagjainak bőrét, az a szappanos kitudja mosni az opportunusi szennyet, az a hentes egy csapással levágja a czimeres ökröt, ha még oly nagyon hetvenkedik is. Lássa Matyi bácsi! Az az egy választópolgár oly pánczélba öltözött katonája a reactiónak, hogy itt nálunk mindenki utálja. Az a választópolgár , vagy egy bukott kandidátus, vagy egy rangkórász, egy kisvárosi kasztrendszer banditája, ki pöffeszkedik, s hogy nem úgy járják a józan polgárok, amint ő fújja, majd megpukkan mérgében. Az a választó polgár ki a középosztályú polgárokat fitymálja, látta már a tükörben egy csizmadia unokáját fertálymágnássá átváltozva, és meg is gyűlöli és gyalázza a timárt! Szép dolog az, mikor a madár a maga fészkét bekeveri! Az a választó polgár még hazudni — sem átall, midőn egy oláh hangzású nevű emberről — rágalmakat szórva — azt állítja, hogy 1861-ben kandidáltatta magát. Biza nem kandidáltatta, és nem is akart hivatalnok lenni, hanem ha kandidálják, jobban elválasztják vala, mint bizonyos fertálymágnást, ki két méltóságra is futtatott, de mindkettőnél orra bukott, pedig még verseket is írogatott ellenfele ellen. Haj! mert a 48-iki élete után felvett pléhgalléros uniformisban még ott kódorgott a bachiánus menyke, melynek szelét máig is takargatja bőkabátja ránczai közt. Bizonyos Müller úrral is sok baja van az álprófétának. Hajj! biz ez a molnár nem hajtja, az ő malmára a vizet, nem gőzzel fújják azt, hanem az oly an szélmalom, melynek kerekein a pundra szétrongyolik, és olyan molnár az, ki nem engedi a konkolyt a buzával öszve vegyülni. Ez a polgártárs baja! Az a választópolgár levele végén, még az alkotmányosság ellen is felfohászkodik ? És mégis elfogadja az alkotmányos polgárok, hentesek, tímárok, szappanosok szavazatát is! Ugyan mért nem utasítja vissza ? No de szerencséje, hogy levele előbb nem jött világra , bizony nem lett volna mit visszautasítani! Egyébiránt a madarat tolláról,a harist hangjáról most még jobban megismerjük, s jövőre gondunk lesz rá, hogy csak oda fészkelhesse magát, ahol emberek nem látják. Majd fütyülhet magának trárumtrárum hoppszaszokat s tánozolhat is rajta. Ad vocem , táncz ! Az alkapitányról azt mondja a választópolgár, hogy mindig agarászott és tánczolt. Igaz, hanem a hon ellenségeit is kergette mint honvéd, és nem a Bach tánczát járta, mint a választó polgár. — 12 évig volt száműzött, jogot és hittant végzett, jóra való magyar ember... járt kelt .. Törökhonban Angliában és Amerikában. Kipróbált ember az! Rá lehet bízni az igazságszolgáltatást. Ki szolgáltatja az alkalmasint az igazságot a választó polgárnak is, csak módja legyen benne! Rend pedig Matyi bátya! őrizkedjék a fertálymágnások fajától, mert az a ludpecsenyét nagyon szereti. *) Hogy szedték rá a finánczokat? Szorgos munkaidő volt és nagy melegség, minő kánikulában szokott lenni. Egy furfangi birtokosnak mintegy negyven köblös hombárja tele lévén élettel, azon gondolkozott, hogyan kellene azt megforgatni a nélkül, hogy embereit a a munkától el ne fogná. Egy jó ötletre jött. Megkért egy becsületes polgár embert — kivel tervét előre közölte, — hogy menjen el a helyben állomásozó finánezdirektorhoz,s jelentse be, hogy a hombár fenekén néhány font finom minőségű magyar dohány van eldugva. A finánczok kaptak a prédán. Négyen a kijelölt udvarba mentek, s felszólitják a birtokost, hogy nyissa fel a granárium ajtaját, mert ott dohány van dugaszban. A tulajdonos készséggel engedett a felszólításnak, de midőn a nagy hombárt megpillanták a finánczok, kissé megiledtek, mert nem kis munka lesz annak átnézése, s minthogy a gazda minden cselédjét eltávolitá hazulról s igy segítséget nem kaphattak, hozzá kezdték a nagy munkához kimérni az életet, s azt más, egy mellette levő hombárba töltögetni. Csak midőn majdnem fenekére értek vették észre, mily csúfosan rászedettek a feljelentő által, mert nem találtak ott annyi dohányt sem, melyet a nagy munkából kapott oldalnyilalás ellen megmézezve oldalukra tehettek volna. *) De hiszen a Matyi ludjába nem vásik bele a foga, orra tőle foghagymás. Szerk.