Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1952-05-08 / 19. szám

e Belgrádi kép szöveg nélkül TITO­K AZ IGAZSÁG BA3MOK/1 Jó kis verseny­tábla — Ki ez a szaktárs, aki ilyen kiugró, nagy­szerű eredményt ért el? — Oh, az már nem dolgozik nálunk, fél éve át­helyezték. Nemcsak a rím kedvéért — Ehhez szaktárs, hogy van képed? Mért áll ily soká a géped? UM BÜROKRÁCIÁVAL ! Mi van az órámmal? Április 3-án Szolnokon postára adták a karórámat. Kancsorbára küldték, amely Szolnoktól 35 kilomé­ternyi távolságban van. Azt hittem, hogy másnap már rendeltetési he­lyére ér az óra. Rendes körülmé­nyek között ugyanis egy nap alatt érkezik meg a csomag, úgy látszik, azonban, hogy a kö­rülmények nem voltak elég rende­sek, vagy az én órám volt rendet­len, mert április 22-én, amikor elő­ször érdeklődtem órám sorsa iránt, még hite-hamva sem volt a külde­ménynek. Rendetlen volt még a posta vá­lasza is, mert hivatalosan csak azt közölték velem, hogy az óra „tartóz­kodási helye ismeretlen”. Megjegyzem, ajánlottan küldték az órát, nehogy baj legyen vele. Gya­korlóéves tanító vagyok és számom­ra nagyon fontos a pontos óra mert be kell osztanom tanítási idő­met. Még nem vagyok elég gyakor­lott ahhoz, hogy a tanítási órát idő­mérés nélkül jól be tudjam osztani Bízom benne, hogy a Ludas Matyi órák alatt előkeríti órámat. Legeza György tanító Koncsorba Ez még egy bikának is sok Rábaszentmiklós község bikát kért az arra il­letékes szervtől. A községnek ugyanis nem volt bikája. Várták az apaállatot, amely végre megérke­zett- De milyen állapotban! A hatalmas állat az istállóban összeesett és két napig mozdulatlanul fe­küdt a fáradtságtól. Csakhamar megállapították, hogy mi volt az oka a bika kidőlésének." Huszonhárom kilométert gyalogolt és negyvenöt kilométert utazott teher­vagonban. Miért? Példátlan bürokratikus hiba miatt. A bika ugyanis a közeli Árpás községből indult el hosszú útjára. Árpás három kilométernyire van Rábaszentmiklóstól. A község tanácsa azonban nem a legegyszerűbb megoldást választotta, nem uta­sította a bika régi tulajdonosát, hogy kísérje át a rövid úton a bikát Árpásról Rábaszentmiklósra, ha­nem írásbeli utasítás alapján az egyedrábacsanaki vasútállomásra kísértette. Ez kilenc kilométernyi távolság. Ott bevagonírozták a bikát, amely negy­venöt kilométert utazott Enese állomásra. Ezzel még nem ért véget a bika kálváriája. Em­séről az onnan tizennégy kilométernyire lévő Rába­szentmiklósra gyalogoltatták. Nem csoda, hogy fél­­holtan dőlt a rábaszentmiklósi istálló szénájára. A bika volt tulajdonosa kijelentette, hogy tel­jesen ingyen átkísérte volna az állatot Rábaszent­miklósra. Árpás község tanácsa azonban nem bízta a bikát régi tulajdonosára, hanem végigutaztatta az állatot a megyében. Ez kilencszáz forintba ke­rült. Ilyen „takarékosan"oldották meg a községi bika szállítását. Félhelyes Károly apaállatgondozó Rábaszentmiklós, Fő­ utca 10. Négyszáz beteg borbélyra vár . . . A Mátraházai Szanatóriumban hosszú idő óta nincs borbély. A sza­natórium vezetői már többször kér­tek fodrászt, de eredménytelenül. Több mint négyszáz beteg szeretne hajat vágatni, borotválkozni. Darázs Pál Mátraháza cikkel kapcsolatban­­vizsgálatot indí­tottunk. Érdliget megállóhelyen ki volt függesztve a menetrend. A pa­naszoslevél írója elolvashatta volna az adatokat. Az érdeklődés időpont­jában jegykiadónk árufelvétellel volt elfoglalva, ezért az érdeklődőt — ál­lítása szerint — a­ váróterembe és nem a borbélyhoz küldte. Tekintve, hogy jegykiadónk nem volt udvarias, megbüntettük őt és az utazóközönséggel szembeni udva­riasabb magatartásra utasítottuk. Magyar Államvasutak Igazgatósága” A kékesi nyugágyakkal kapcsolat­ban megállapítottuk, hogy Sarkadi Jánosné március 24. és április 12. között feküdt intézetünkben. Ebben az időben Kékesen még hó volt. A rossz időjárás miatt intézetünk veze­tősége csak az arra rászoruló be­tegeknek és csakis orvosi rendeletre adta ki a nyugágyakat. A beteg itt tartózkodása idejében a kékesi főorvos hivatalos ügyben járt Bu­dapesten, de helyettese ott volt. Sarkadi Jánosnénak módjában állott volna panaszával felkeresnie. Az ápolónőnek, akihez fordult, nem volt joga intézkedni. Köszönjük, hogy a Ludas Matyi foglalkozott az üggyel, mert intézetünk figyelmét a nyugágyakkal kapcsolatos hiányos­ságokra felhívta. A jövőben körül­tekintőbben kezeljük a problémát. Dr. Mihálkovics Szilárd igazgatófőorvos, Szekér Károly őrvezető panaszá­val kapcsolatban vizsgálat indult. Kiskőrös—Dombóvár viszonylatban szabadságlevél alapján fizetendő me­netdíj 12.20 Ft, tehát az odautazás­nál fizetett 12.90 Ft és a visszauta­zásnál kért 16.30 Ft egyformán túl­fizetés volt. Mind a két jegypénztá­rost felelősségre vontuk. Kérjük, Szekér Károly írjon a MÁV igazga­tóság VI., Szeged címre, mert a menetdíjkülönbözetet (ha pontos cí­mét beküldi) visszakapja. Közlekedésügyi Minisztérium kereskedelmi szakosztály Ludas Matyi elintézte Jaj de magas ez a vendégfogadó! . . . Vókány községben vendéglő van a szövetkezet épületében. Sajnos, na­gyon kevesen vehetik igénybe. Ugyanis nagyon nehéz bejutni ebbe a vendéglőbe. Nagyon magas a ven­dégfogadó. Az ajtó küszöbéig 80 centiméternyit kell felmászni. Ha ezt lépcső segítségével lehetne meg­tenni, az jó lenne, de a közel egy méter magasan lévő ajtóhoz nem vezet lépcső. Ha valaki arra gondol, hogy ez a vendéglő most létesült és most sürgősen segítenek majd a hiányosságon, akkor az illető na­gyon téved, mert ez már két év óta így van. Az artistaügyességű vendé­gek nagy vállalkozószellemről téve tanúságot, felmásznak a kocsmába, de­ ott ismét nehéz feladatot kell megoldaniok. Egy 50 centiméter szé­les, 150 centiméter magas ajtón kell keresztülgyömöszölniök magukat. Te­kintettel arra, hogy Vókány község­ben sok a magas és testes lakos, legtöbbször csak külső és belső se­gítséggel juthatnak a söntéshez. Akik már bent vannak, azok húzzák, akik pedig még kint vannak, azok tolják az illetőt. Persze, le kell hajolni, mert a magas vendégfogadó ajtaja, — mint előbb említettem — alacsony. Legtöbbször kinyúlik a csapos karja és kiadja a fröccsöt az ajtó előtt, vagy az utca mélységében vá­rakozónak. Most kezdődik a nyári szezon. Jó lenne, ha legalább lépcsőt építené­nek (az alacsony és sovány vendé­gek részére) a vókányi vendéglő elé. Miszlay János a vókányi malom igazgatója. Sok kartonlap közt elvész a ruha 1951 szeptember 23-án Füzes­abonyból Budapestre kerültem a MÁV-tisztképző tanfolyamra. Az át­helyezések alkalmával a „ruhanyil­vántartólapot” szintén abba a vá­rosba, vagy községbe küldik, ahol a MÁV-dolgozó új munkahelye van. Bár a tanfolyam hallgatóinak nagy­része már megkapta a ruhát, mi, hat áthelyezett, még ma sem jutot­tunk hozzá. Persze, én is többször sürgettem. Így: 1951 NOVEMBERÉBEN érdeklődtem a Keleti-ruhaszertárban nyilván­tartólapom után. Azt mondták: a kartonlapot még nem kapták meg Miskolcról. EGY HÉT MÚLVA Miskolcon jártam. Közölték, hogy a nyilvántartó­lapot már Pesre küldték. VISSZATÉRVE PESTRE, bementem a Keleti-nyilvántartóba és kö­zöltem velük, hogy Miskolcról már elküldték a kartonlapot. Ezután még ötször jártam ott, de a lapról még mindig nem tudtak. NEM NYUGODTAM MEG és ismét Miskolcra utaztam. Itt végre kezembe nyomtak egy papír­lapot, amelyen az iktatószám és a Budapestre küldés idő­pontja volt feltüntetve, MEGINT ELMENTEM a Keleti-nyil­vántartóba. Most már felmutat­ták előttem a kartonlapot, azon­ban nem kaptam kézhez. Tehát még mindig nem intéződött el az ügy. Megtudtam, hogy to­vábbi iktatásokon kell keresz­tülmennie a nyilvántartólapnak. EZUTÁN FELMENTEM a MÁV-igazga­­tósághoz. Innen visszaküldték a Keletibe. VISSZALOHOLTAM A KELETIBE, nem i® tudom, hányadszor. Azzal ér­veltek: „a lapot még ne­m­ kap­hatom meg, mivel ide-oda kell iktatásra küldeni.” A SZABÓK MÁR régen elkészítették számunkra a ruhát és többször felszólítottak bennünket: vigyük tőlük az egyenruhákat. Ruha­­utalványunk azonban még min­dig ott botladozik valahol a MÁV bürokrácia labirintusában, ezért nem tehetünk eleget a szabók kérésének. Zsámba Lajos Bp., Vill., József­ körút 16. Az ügy egy kicsit zavaros 1952 január havában a székesfehérvári Tüzép egy vagon fát szállított részünkre. Január 30-án megkaptuk a számlát, amelynek összegét február 4-én átutaltuk a Tüzép csekkszámlájára. Az átuta­lásról csekkszám­lakivonatban értesítettek bennünket. Ennek ellenére a TÜZÉP három ízben felszólí­tott bennünket, hogy tartozásunkat egyenlítsük ki. A Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának is írtak és ezért bennünket igazoló jelentés megtételére szó­lítottak fel. Többször megírtuk, hogy a számlát már rég kiegyenlítettük és nagyon örültünk, amikor április 15-én a TÜZÉP elismerte, hogy tartozásunk teljes kiegyenlítést nyert. A befizetést igazoló levelet Zavaros ügyvezető írta alá. _ Na, — gondoltuk, — végre most már nem zaklatnak bennünket a kifizetett összeg újbóli kifi­zetésével. Nem így történt. Három nappal később a Megyei Tanács Döntő Bizottságától, majd újra a TÜZÉP-től érkezett címünkre felszólítólevél A fel­szól­ítólevélen ugyanaz a Zavaros nevű ügyintéző szerepelt, aki tartozásunk teljes kiegyenlítését is elismerte. Tehát Zavaros előbb elismerte a befize­tést, később pedig követelte ugyanennek a számlá­nak kiegyenlítését. Természetesen a megyei döntőbizottsághoz is írtunk, közöltük, hogy nem tartozunk és újból írtunk a TÜZÉP-hez is. A Ludas Matyit is meg­kérjük, segítsen bennünket hozzá, hogy a közel féléves háborgatás után végre hagyjanak bennün­ket nyugodtan dolgozni, mert nagyon el vagyunk foglalva a felesleges levelezésnél sokkal fontosabb munkálatokkal. Iváncsa község Tanácsa Varga József V. B. titkár A szegedi ÁFORT furcsa „újítása“ A szegedi ÁFORT-kirendeltség télen át 16 órán át volt üzemben. Tavaszra erősen megnövekedett a forgalom. Úgy látszik, erre való tekintettel — csök­kentették a benzinkút szolgáltatási idejét felére, 8 órára. Csak reggel 8-tól délután fél ötig kapni üzemanyagot. Később a legközelebbi — 4 km-nyire levő — benzinkútig kell autózni. A szegedi AFORT úgy találta, hogy szükségte­len a benzinkút 8 munkaórán túli nyitvatartása, mert így munkaerőmegtakarítást lehet elérni. De hol a megtakarítás, amikor naponta 30—40 gép­kocsinak oda-vissza 8 km-nyi utat kell megtennie, hogy benzinhez, olajhoz jusson? Ha csak 30 gép­jármű felesleges útját számítjuk, az napi 50 liter benzint és rengeteg feleslegesen eltöltött munka­időt jelent. Felvetődik a kérdés, mit takarít meg a sze­gedi AFORT-kirendeltség ezzel az „újítással” nép­gazdaságunknak? A Vidéki Taxiegyesülés szegedi kirendelt­sége (19 aláírás), a Szegedi Teherautófuva­rozási V. (24 aláírás), az Országos Mentő­ Szolgálat (7 aláírás), a Délmagyarországi Rostkikészítő (4 aláírás), Délmagyarország Nyomda és Szegedi Tudományegyetem (4 aláírás). Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Szerkesztőség: VII., Lenin-krt. 9-11. Telefon: 222271, 221-293. Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt 9—11 Telefon: 221-285 Hirdetési osztály: VII., Lenin-köntt 9—11. Telefon: 221—285. Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V., József nádor­tér 1. Telefon: 183-022, 180-850. Budapesti Szikra Nyomda. V., Honvéd­ utca 10 Felelős vezető: Radnóti Károly

Next