Ludas Matyi, 1952 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1952-05-08 / 19. szám
e Belgrádi kép szöveg nélkül TITOK AZ IGAZSÁG BA3MOK/1 Jó kis versenytábla — Ki ez a szaktárs, aki ilyen kiugró, nagyszerű eredményt ért el? — Oh, az már nem dolgozik nálunk, fél éve áthelyezték. Nemcsak a rím kedvéért — Ehhez szaktárs, hogy van képed? Mért áll ily soká a géped? UM BÜROKRÁCIÁVAL ! Mi van az órámmal? Április 3-án Szolnokon postára adták a karórámat. Kancsorbára küldték, amely Szolnoktól 35 kilométernyi távolságban van. Azt hittem, hogy másnap már rendeltetési helyére ér az óra. Rendes körülmények között ugyanis egy nap alatt érkezik meg a csomag, úgy látszik, azonban, hogy a körülmények nem voltak elég rendesek, vagy az én órám volt rendetlen, mert április 22-én, amikor először érdeklődtem órám sorsa iránt, még hite-hamva sem volt a küldeménynek. Rendetlen volt még a posta válasza is, mert hivatalosan csak azt közölték velem, hogy az óra „tartózkodási helye ismeretlen”. Megjegyzem, ajánlottan küldték az órát, nehogy baj legyen vele. Gyakorlóéves tanító vagyok és számomra nagyon fontos a pontos óra mert be kell osztanom tanítási időmet. Még nem vagyok elég gyakorlott ahhoz, hogy a tanítási órát időmérés nélkül jól be tudjam osztani Bízom benne, hogy a Ludas Matyi órák alatt előkeríti órámat. Legeza György tanító Koncsorba Ez még egy bikának is sok Rábaszentmiklós község bikát kért az arra illetékes szervtől. A községnek ugyanis nem volt bikája. Várták az apaállatot, amely végre megérkezett- De milyen állapotban! A hatalmas állat az istállóban összeesett és két napig mozdulatlanul feküdt a fáradtságtól. Csakhamar megállapították, hogy mi volt az oka a bika kidőlésének." Huszonhárom kilométert gyalogolt és negyvenöt kilométert utazott tehervagonban. Miért? Példátlan bürokratikus hiba miatt. A bika ugyanis a közeli Árpás községből indult el hosszú útjára. Árpás három kilométernyire van Rábaszentmiklóstól. A község tanácsa azonban nem a legegyszerűbb megoldást választotta, nem utasította a bika régi tulajdonosát, hogy kísérje át a rövid úton a bikát Árpásról Rábaszentmiklósra, hanem írásbeli utasítás alapján az egyedrábacsanaki vasútállomásra kísértette. Ez kilenc kilométernyi távolság. Ott bevagonírozták a bikát, amely negyvenöt kilométert utazott Enese állomásra. Ezzel még nem ért véget a bika kálváriája. Emséről az onnan tizennégy kilométernyire lévő Rábaszentmiklósra gyalogoltatták. Nem csoda, hogy félholtan dőlt a rábaszentmiklósi istálló szénájára. A bika volt tulajdonosa kijelentette, hogy teljesen ingyen átkísérte volna az állatot Rábaszentmiklósra. Árpás község tanácsa azonban nem bízta a bikát régi tulajdonosára, hanem végigutaztatta az állatot a megyében. Ez kilencszáz forintba került. Ilyen „takarékosan"oldották meg a községi bika szállítását. Félhelyes Károly apaállatgondozó Rábaszentmiklós, Fő utca 10. Négyszáz beteg borbélyra vár . . . A Mátraházai Szanatóriumban hosszú idő óta nincs borbély. A szanatórium vezetői már többször kértek fodrászt, de eredménytelenül. Több mint négyszáz beteg szeretne hajat vágatni, borotválkozni. Darázs Pál Mátraháza cikkel kapcsolatbanvizsgálatot indítottunk. Érdliget megállóhelyen ki volt függesztve a menetrend. A panaszoslevél írója elolvashatta volna az adatokat. Az érdeklődés időpontjában jegykiadónk árufelvétellel volt elfoglalva, ezért az érdeklődőt — állítása szerint — a váróterembe és nem a borbélyhoz küldte. Tekintve, hogy jegykiadónk nem volt udvarias, megbüntettük őt és az utazóközönséggel szembeni udvariasabb magatartásra utasítottuk. Magyar Államvasutak Igazgatósága” A kékesi nyugágyakkal kapcsolatban megállapítottuk, hogy Sarkadi Jánosné március 24. és április 12. között feküdt intézetünkben. Ebben az időben Kékesen még hó volt. A rossz időjárás miatt intézetünk vezetősége csak az arra rászoruló betegeknek és csakis orvosi rendeletre adta ki a nyugágyakat. A beteg itt tartózkodása idejében a kékesi főorvos hivatalos ügyben járt Budapesten, de helyettese ott volt. Sarkadi Jánosnénak módjában állott volna panaszával felkeresnie. Az ápolónőnek, akihez fordult, nem volt joga intézkedni. Köszönjük, hogy a Ludas Matyi foglalkozott az üggyel, mert intézetünk figyelmét a nyugágyakkal kapcsolatos hiányosságokra felhívta. A jövőben körültekintőbben kezeljük a problémát. Dr. Mihálkovics Szilárd igazgatófőorvos, Szekér Károly őrvezető panaszával kapcsolatban vizsgálat indult. Kiskőrös—Dombóvár viszonylatban szabadságlevél alapján fizetendő menetdíj 12.20 Ft, tehát az odautazásnál fizetett 12.90 Ft és a visszautazásnál kért 16.30 Ft egyformán túlfizetés volt. Mind a két jegypénztárost felelősségre vontuk. Kérjük, Szekér Károly írjon a MÁV igazgatóság VI., Szeged címre, mert a menetdíjkülönbözetet (ha pontos címét beküldi) visszakapja. Közlekedésügyi Minisztérium kereskedelmi szakosztály Ludas Matyi elintézte Jaj de magas ez a vendégfogadó! . . . Vókány községben vendéglő van a szövetkezet épületében. Sajnos, nagyon kevesen vehetik igénybe. Ugyanis nagyon nehéz bejutni ebbe a vendéglőbe. Nagyon magas a vendégfogadó. Az ajtó küszöbéig 80 centiméternyit kell felmászni. Ha ezt lépcső segítségével lehetne megtenni, az jó lenne, de a közel egy méter magasan lévő ajtóhoz nem vezet lépcső. Ha valaki arra gondol, hogy ez a vendéglő most létesült és most sürgősen segítenek majd a hiányosságon, akkor az illető nagyon téved, mert ez már két év óta így van. Az artistaügyességű vendégek nagy vállalkozószellemről téve tanúságot, felmásznak a kocsmába, de ott ismét nehéz feladatot kell megoldaniok. Egy 50 centiméter széles, 150 centiméter magas ajtón kell keresztülgyömöszölniök magukat. Tekintettel arra, hogy Vókány községben sok a magas és testes lakos, legtöbbször csak külső és belső segítséggel juthatnak a söntéshez. Akik már bent vannak, azok húzzák, akik pedig még kint vannak, azok tolják az illetőt. Persze, le kell hajolni, mert a magas vendégfogadó ajtaja, — mint előbb említettem — alacsony. Legtöbbször kinyúlik a csapos karja és kiadja a fröccsöt az ajtó előtt, vagy az utca mélységében várakozónak. Most kezdődik a nyári szezon. Jó lenne, ha legalább lépcsőt építenének (az alacsony és sovány vendégek részére) a vókányi vendéglő elé. Miszlay János a vókányi malom igazgatója. Sok kartonlap közt elvész a ruha 1951 szeptember 23-án Füzesabonyból Budapestre kerültem a MÁV-tisztképző tanfolyamra. Az áthelyezések alkalmával a „ruhanyilvántartólapot” szintén abba a városba, vagy községbe küldik, ahol a MÁV-dolgozó új munkahelye van. Bár a tanfolyam hallgatóinak nagyrésze már megkapta a ruhát, mi, hat áthelyezett, még ma sem jutottunk hozzá. Persze, én is többször sürgettem. Így: 1951 NOVEMBERÉBEN érdeklődtem a Keleti-ruhaszertárban nyilvántartólapom után. Azt mondták: a kartonlapot még nem kapták meg Miskolcról. EGY HÉT MÚLVA Miskolcon jártam. Közölték, hogy a nyilvántartólapot már Pesre küldték. VISSZATÉRVE PESTRE, bementem a Keleti-nyilvántartóba és közöltem velük, hogy Miskolcról már elküldték a kartonlapot. Ezután még ötször jártam ott, de a lapról még mindig nem tudtak. NEM NYUGODTAM MEG és ismét Miskolcra utaztam. Itt végre kezembe nyomtak egy papírlapot, amelyen az iktatószám és a Budapestre küldés időpontja volt feltüntetve, MEGINT ELMENTEM a Keleti-nyilvántartóba. Most már felmutatták előttem a kartonlapot, azonban nem kaptam kézhez. Tehát még mindig nem intéződött el az ügy. Megtudtam, hogy további iktatásokon kell keresztülmennie a nyilvántartólapnak. EZUTÁN FELMENTEM a MÁV-igazgatósághoz. Innen visszaküldték a Keletibe. VISSZALOHOLTAM A KELETIBE, nem i® tudom, hányadszor. Azzal érveltek: „a lapot még nem kaphatom meg, mivel ide-oda kell iktatásra küldeni.” A SZABÓK MÁR régen elkészítették számunkra a ruhát és többször felszólítottak bennünket: vigyük tőlük az egyenruhákat. Ruhautalványunk azonban még mindig ott botladozik valahol a MÁV bürokrácia labirintusában, ezért nem tehetünk eleget a szabók kérésének. Zsámba Lajos Bp., Vill., József körút 16. Az ügy egy kicsit zavaros 1952 január havában a székesfehérvári Tüzép egy vagon fát szállított részünkre. Január 30-án megkaptuk a számlát, amelynek összegét február 4-én átutaltuk a Tüzép csekkszámlájára. Az átutalásról csekkszámlakivonatban értesítettek bennünket. Ennek ellenére a TÜZÉP három ízben felszólított bennünket, hogy tartozásunkat egyenlítsük ki. A Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának is írtak és ezért bennünket igazoló jelentés megtételére szólítottak fel. Többször megírtuk, hogy a számlát már rég kiegyenlítettük és nagyon örültünk, amikor április 15-én a TÜZÉP elismerte, hogy tartozásunk teljes kiegyenlítést nyert. A befizetést igazoló levelet Zavaros ügyvezető írta alá. _ Na, — gondoltuk, — végre most már nem zaklatnak bennünket a kifizetett összeg újbóli kifizetésével. Nem így történt. Három nappal később a Megyei Tanács Döntő Bizottságától, majd újra a TÜZÉP-től érkezett címünkre felszólítólevél A felszólítólevélen ugyanaz a Zavaros nevű ügyintéző szerepelt, aki tartozásunk teljes kiegyenlítését is elismerte. Tehát Zavaros előbb elismerte a befizetést, később pedig követelte ugyanennek a számlának kiegyenlítését. Természetesen a megyei döntőbizottsághoz is írtunk, közöltük, hogy nem tartozunk és újból írtunk a TÜZÉP-hez is. A Ludas Matyit is megkérjük, segítsen bennünket hozzá, hogy a közel féléves háborgatás után végre hagyjanak bennünket nyugodtan dolgozni, mert nagyon el vagyunk foglalva a felesleges levelezésnél sokkal fontosabb munkálatokkal. Iváncsa község Tanácsa Varga József V. B. titkár A szegedi ÁFORT furcsa „újítása“ A szegedi ÁFORT-kirendeltség télen át 16 órán át volt üzemben. Tavaszra erősen megnövekedett a forgalom. Úgy látszik, erre való tekintettel — csökkentették a benzinkút szolgáltatási idejét felére, 8 órára. Csak reggel 8-tól délután fél ötig kapni üzemanyagot. Később a legközelebbi — 4 km-nyire levő — benzinkútig kell autózni. A szegedi AFORT úgy találta, hogy szükségtelen a benzinkút 8 munkaórán túli nyitvatartása, mert így munkaerőmegtakarítást lehet elérni. De hol a megtakarítás, amikor naponta 30—40 gépkocsinak oda-vissza 8 km-nyi utat kell megtennie, hogy benzinhez, olajhoz jusson? Ha csak 30 gépjármű felesleges útját számítjuk, az napi 50 liter benzint és rengeteg feleslegesen eltöltött munkaidőt jelent. Felvetődik a kérdés, mit takarít meg a szegedi AFORT-kirendeltség ezzel az „újítással” népgazdaságunknak? A Vidéki Taxiegyesülés szegedi kirendeltsége (19 aláírás), a Szegedi Teherautófuvarozási V. (24 aláírás), az Országos Mentő Szolgálat (7 aláírás), a Délmagyarországi Rostkikészítő (4 aláírás), Délmagyarország Nyomda és Szegedi Tudományegyetem (4 aláírás). Ludas Matyi Főszerkesztő: GÁBOR ANDOR Felelős szerkesztő: GÁDOR BÉLA Szerkesztő: TABI LÁSZLÓ A kiadásért felel: a Lapkiadó Vállalat Igazgatója Szerkesztőség: VII., Lenin-krt. 9-11. Telefon: 222271, 221-293. Kiadóhivatal: VII., Lenin-krt 9—11 Telefon: 221-285 Hirdetési osztály: VII., Lenin-köntt 9—11. Telefon: 221—285. Terjeszti: Posta Központi Hírlap Iroda 0. V. Előfizetés, személyes ügyfélszolgálat: V., József nádortér 1. Telefon: 183-022, 180-850. Budapesti Szikra Nyomda. V., Honvéd utca 10 Felelős vezető: Radnóti Károly