Ludas Matyi, 1968 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1968-09-19 / 38. szám

ÉSSZEL ÉL AZ EMBER — Szerződtettünk egy beat-zenekart, azóta hanyatt-hom­lok menekülnek a szőlőből a seregélyek . .. JÓL MENŐ MŰSOR (ISM.) ■ ■■■ ELSŐSÖR - Bezzeg, a mai óvodásoknak semmi gondjuk nincsen . . . A VIETNAMI DZSUNGELBEN - De jó, hogy itt vagyunk, otthon elkezdődtek a választási harcok­. G­yakran ülök a tévé előtt, és azt ta­pasztalom, hogy a televízióban egyre több a felhívás. Valaki va­lamire mindig felhívja az illetékesek fi­gyelmét. Ezúton hívjuk fel a Ló utcai Bámexbumfért figyelmét arra: ha nem szállítják le záros határidőn belül ezt vagy azt, nem lesz kész. Vagy: felhívjuk az illetékesek figyelmét arra, hogy itt és itt még mindig nem, pedig már többször. Nincs olyan nap, hogy legalább egy fel­hívást ne hallanék a nemzet egy-egy il­letékeséhez, hogy csináljon már valamit. Emlékszem, újdonsült televízió-tulaj­donos koromban még fel-felkavart egy­­egy ilyen felhívás. Hogyisne kavart vol­na fel, amikor egy ország nyilvánossága előtt hívta fel valaki az illetékesek fi­gyelmét, hogy ideje lenne már, míg nem késő. Kossuth Lajos is sok felhívást in­tézett a magyar néphez, de sohasem volt akkora nyilvánossága, mint most egy gyárigazgatónak, vagy főmérnöknek. Amikor először hallottam egy ilyen fel­hívást, hogy jó lenne, ha ez és ez a gyár leszállítaná határidőre a megrendelt al­katrészeket, magam is megrendültem, mert átéreztem a felhívás fontosságát, jelentőségét, és arra gondoltam, hogy va­lószínűleg az illetékesek is megrendül­nek, magukba szállnak, sőt mi több, fo­kozott erővel nekilátnak a munkának. De ez már a múlté. A televízióban hal­lott sok-sok felhívás közönyössé tett, s valószínűleg az illetékesek szívét se gyújtja lángra, mint anno dacumal. A nemzet illetékesei megszokták a felhívá­sokat. Miért? Azért, mert akik felhívá­sokat intéznek ehhez, vagy ahhoz az üzemhez, hivatalhoz, szervhez, nem ve­szik elég komolyan a dolgukat. Csak le­darálják a felhívást, aztán pislogva, vá­rakozóan belenéznek a kamerába. Véleményem szerint egy felhívás csak akkor jó, ha van benne tűz, lelkesedés, poézis és drámaiság. Akkor kígyóznak a szívek. Tehát azt nem kell mondani a televízió képernyőjén, hogy szeretném felhívni az illetékesek figyelmét arra, hogy... Ez már unalmas... Az illeté­keseknek is ... Mennyivel szebben hang­zik ez a felhívás: „Barátaim! Barátaim ott a távolban! Egy igazgató szól most hozzátok, jajsza­va túlharsogja a szélvihart, a tajtékzó folyó zúgását, a mennydörgést. Figyelje­tek reám, ha van fületek, hogy halljá­tok, ha van szemetek, hogy lássatok! A mi üzemünknek szüksége van tízezer da­rab mumzlira, mint ahogy a földnek szüksége van az esőre, a virágnak a nap­sütésre. Remélem, hogy meghallottátok felhívásomat, és szívetekről leolvad a jég, és elkülditek nekünk a mumzlikat. Tegyetek meg mindent, hogy a mumzlik határidőre elkészüljenek! Ha elkészültek, édesanyátok — aki ott virrasztott ágya­tok mellett, ha betegek voltatok —, büsz­ke lesz majd rátok. Előre, fiúk! Remé­lem, tudjátok a kötelességeteket!’­Miközben a felhívást írtam, magam is tűzbe jöttem. Rohanok haza mumzlit készíteni. Csak tudnám, hogy mi az ... (mikes) RAJTA­ÜTÉSSZERŰ ELLENŐRZÉS KIS ORSZÁG -Halló... tévedés, ez nem a Gázművek !

Next