Ludas Matyi, 1971 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1971-04-15 / 15. szám

A CÍMZETT VÁLASZOL A lapjukban megje­lent „Rákosszentmihályi buszpanaszok” című cikkre válaszolva közöl­jük: A 31/A jelzésű autó­busz egész napon át tör­ténő közlekedtetését, a fennálló jármű- és lét­számhiány miatt, jelen­leg megoldani nem tud­juk. Az említett okok miatt nem tudjuk a já­ratokat sem sűríteni a csúcsforgalmi időben. Gyene László forgalmi igazgató­­. Budapesti Közlekedési V. TÖRÖKBÁLINTI TŰNŐDÉSEK Első számú tűnődés: A SZEMÉTRŐL Tavaly nyáron megszer­vezték a községben az in­tézményes szemétgyűjtést. Az intézmény még nem működik a legtökéleteseb­ben: vannak olyan község­részek, ahol hetekig nem látják a szemeteskocsit. Az sem nevezhető tökéletes megoldásnak, hogy a sze­méttelepet lakott területen jelölték ki, a Dózsa György és a Szent István utca kö­zötti részen, a házaktól alig húsz méterre. Az egészben egy valami van tökéletesen megszer­vezve: az évi 120 forint szemétszállítási díj besze­dése. Hiába próbálná va­laki megtagadni a szemét­pénz kifizetését, joggal hi­vatkozva arra, hogy he­tekig, hónapokig nem hord­ják el tőlük a szemetet, az ilyen „lázadókat” rög­vest azzal fenyegetik, hogy kikapcsolják a villanyukat. Ugyanis a szemétpénzt is a Közüzemi Díjbeszedő hajtja be a lakosságtól, a könnyebbség kedvéért hoz­zácsapva a villanyszámlá­hoz. Ígéretet kaptunk a köz­ségi tanácstól, hogy a Dó­zsa György út végén azon­nali hatállyal megszünte­tik a Cséri-telepet, s a már eddig odahordott szemetet sürgősen elföldelik, hiszen ők is tudják, mennyire ká­ros és veszélyes ez egész­ségügyi szempontból. Azon tűnődöm: miért nem tudták ugyanezt már tavaly nyáron is, mikor ezt a területet szemétlerakodó helynek hivatalosan kije­lölték?! És azon is, hogy az el­telt kilenc hónap alatt a KÖJÁL-tól nem járt senki arra­felé? Második számú tűnődés: A VÍZRŐL Nyáridon mindennapos a vízhiány a községben. Ilyenkor, tavasszal, még többnyire van víz, pláne hétköznapokon, csak szom­baton és vasárnap szokott néha fennakadás lenni. A legtöbb asszony hétköznap ugyanis dolgozni jár, így majd mindenki a szabad szombatján vagy vasárnap végzi a nagymosást. És ezt a községi vízmű sokszor nem győzi szusszal. Víz­szegény terület ez: az an­­nahegyi kutak közül egy teljesen kiapadt, a tükör­hegyi új kút vize túl sok vasat és mangánt tartal­maz, ezért nem használ­ható. A törökbálinti kór­ház ennek ellenére más kórházaknak is vállal bér­mosást. Azon tűnődöm: nem le­hetne ezt a bérmosodát valamilyen vízben gazda­ságosabb helyre „átcsopor­tosítani”, hogy kevesebb vizet fogyasztana a kór­ház s több maradna a tö­rökbálinti háziasszonyok­nak? Harmadik számú tűnődés: AZ UTAKRÓL Vajon tudja-e a KPM megyei Közúti Igazgatósá­ga, hogy a törökbálinti Munkácsy és Szent István utcák kövezete az ő gon­dozására van bízva? És ha tudja, miért nem néz évek óta feléjük sem, miért nem foltozza ki a húszcentis kátyúkat? Rossz nyelvek szerint a Szent István utca azért viseli ezt a nevet, mert még államalapító kirá­lyunk idejében kövezték ki, s azt az utat azóta sem kezelte, javította senki! (rad­vány­i) HŐSUGÁRZÓ Vásároltam egy HK-11 típusú hősugárzó készüléket. (Gyártja: VBKM Transzvill. Gyára, Budapest XIII., Csata u. 8.) A készülék már az első nap felmondta a szolgálatot. Vissza­vittem a boltba, de sajnos kicserélni nem tudták, vissza pedig nem vették. Elvittem ja­vítani. A harmadik helyen, a Finommechanikai Vállalatnál elfogadták javításra. Nem is egyszer, hanem ötször. Ugyanis pontosan ötször kellett visszavinnem, ám a készülék még­nem jó. Ekkor feladtam a gyár címére, balga fejjel, arra gondolva, hogyha máshol nem, de a gyártó cégnél csak ki tudják javítani. Tévedtem, mert a gyár a küldeményt a pos­tától át sem vette, hanem visszaküldette a feladóhoz. (Természetesen a saját költsé­gemre.) Itt tartunk most. Kérdésem: ha sem az eladó, sem a gyártó, sem a javításra kijelölt cég nem tudja, illetve nem akarja kijavítani a 850 forintért vásárolt készüléket, kihez forduljak? – Nagy Árpád Dámóc, Fő u. 89. CSAK RÖVIDEN! Lemez­játszós rádióm már három hónapja nem működik, mert egy G—B— A—6 számú lámpája ki­égett. Azóta is hiába ke­restem a debreceni és a pesti szaküzletekben, sehol sem sikerült egyet szerez­nem. Vajon hol keressem még, hogy végre rá is akadjak? Kósa Jenő nyugdíjas, Apata A porcelánjáról és üdü­lőjéről híres Hollókőn még egy tenyérnyi kis előszo­ba sincs a postahivatal előtt. A szó szoros értel­mében a sza­bad ég alatt kell telefonálni vagy egy levelet megcímezni. Ked­ves Posta, nem lehetne er­re valami korszerűbb megoldást találni ? D. Irén Pácin FORTUNA Elromlott Favorit névre hallgató, majdnem hat­éves televíziónk. Itt a jég­korong-világbajnokság, ezt nem lehet kibírni te­levízió nélkül. Elhatároz­tuk, hogy meglepjük ma­gunkat egy új készülékkel. Elmentünk a Divatcsar­nokba, kiválasztottunk egy igen tetszetős Fortuna 2 elnevezésű Videoton ké­szüléket. Nagy örömünkre a gép mellé egy szép kis velúr szőnyeget is kap­tunk, ajándékba. Kedves figyelmesség! Vittük a tévét és a sző­nyeget boldogan haza. Es­te közvetítik a Szovjet­unió—USA jégkorongmér­kőzést, ezt már az új nagyképernyős tévén néz­zük, lábunk majd az ajándékba kapott szőnye­gen pihen! Örömünk azonban korai volt. For­tuna nem állt mellénk! A szép, tiszta kép és a már kevésbé jó hang huszonöt perc bekapcsolás és műkö­dés után megszűnt. Se hang, se kép. Aznap már nem is volt. Másnap már 30 percig volt hozzánk ke­gyes a Fortuna. Harmad­nap 40 perc volt az öröm, igaz, hogy ebbe beleszámít az 5 perc melegedés is. Elérkezett az az idő, hogy szóljunk a Gelkának. Ne­gyedik nap. Délelőtt jött a szerelő. Bekapcsolta a készüléket, egész délelőtt működött hiba nélkül. Este életem párja be­kapcsolja a tévét. Nem működik. Se kép, se hang. Most már tudtuk, miért kaptuk az ajándékot! Ha az ember földhöz akarja magát csapni, mérgében, ott a kis velúr szőnyeg, mégsem olyan nagy az ütés! Gáspár Istvánné Budapest u., Vend u. 7. SZÓDAVÍZ — ÜDÜLŐHELYEN Három bányász áll a bü­kkszéki cukrászda előtt. Most léptek ki az üzlet ajtaján, pirosak és mér­gesek. — Micsoda falu ez!? Még egy pohár szódát vagy egy málnát sem ihat az ember. Szép kis üdülő­hely! Mindhárman leszedik a keresztvizet a tanácsveze­­tőről, az üdülőgondnokság­ról, a cukrászról, aki a feketéhez, tortához nem szolgál kísérővel. Ki hát a ludas? — A pétervásári körzeti földművesszövetkezet! A kocsma rendszeresen kap­ja a szódát, én nem — mondja a cukrász. — Há­rom éve, amikor idejöt­tem, mindenki örült. „Lesz végre cukrászdánk” — így a tanácselnök. Most pedig egy pohár szódát sem tudok adni senkinek. Ilyenkor hagyján, hanem amikor üdülök, kirándulók százai lepik el falunkat! Nem győzök magyaráz­kodni. A cukrásznak — úgy vélem — nem is kell ma­gyarázkodnia. Annál in­kább az ÁFÉSZ-nek, amely az üzlet mellett el­feledkezik a fogyasztóról. Jelen esetben a szódavíz­fogyasztóról. Moldvay Győző * EGY LADA TEJ Épp vásárolok a kis kö­zértben, amikor szállítják a tejet. Oda és vissza. Vissza — többek között — egy láda tejet. Becslésem szerint kb. 15 liter tej lö­työghet a kék műanyag ládában. A tejben zacskók úszkálnak. Mert ez zacs­kós tej. A tej azonban kifolyt belőlük. Ez okozta a visszaárazást. Gondolom, a tejipari vállalat lelkiismeretesen meg­vizsgálja a zacskókat, megméri a tejet mennyiségre és tán minőségre is, hogy meggyőződjék, minden rend­ben-e. Az említett közért csak egy kis közért, egy egészen picike, amolyan egyszemélyes, egy műszakos közért. Kiszámítandó tehát, hogy. . . hogy nem lenne-e ol­csóbb jobb minőségű zacskót gyártani? (..)

Next