Ludas Matyi, 1979 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1979-08-09 / 32. szám

ill­e uQ Lli£ - mondjuk a magunkét -­ magunkt mondjuk magunkét- mondjuk Móricz Zsigmond körtér, vasárnap. Em­berkígyó a büfé előtt, fura körmenet, új­módi két szín alatt áldozóké: kenyérre, tejre óhiteké. Nem vagyok rest, megszámolom, ötvenhetedik vagyok, illetve len­nék, ha a számolás miatt nem lépek ki a sorból, s­ közben nem lépnek még ketten elém, így az 59. helyezés az enyém. A sorállás eszményi alkalom az elmélkedésre. Meditálok magam is: ez a hatvan ember most azért áldoz fel 30-40 percet a szabad idejéből, hogy a kereskedelmi dolgozóknak több legyen a szabad ideje ... Ha több — amúgy is nyitva­­tartó — vendéglőben árulnák ilyenkor a tejet és a kenyeret, eltűnnének a sorok. Ám a haszon kicsi, a strapa nagy, jobb hát elbliccelni a tejárusítást, aki pedig mégis inni akar, küzdjön meg érte, álljon sort, van ideje, elvégre vasárnap van ... Még szerencse, hogy ez kölcsönösségi alapon megy. Van egy íratlan megállapodás dolgozó-»népünk különböző rétegei között: te lopod az én időmet, én lopom a te idődet... Törlesztünk egymásnak, állandóan és kölcsönösen. Ez a szemüveges úr itt, öttel előttem a sorban, tisztségviselő, fon­tos bizonylatokat osztogat a Fontos Hivatalban. Holnap hosszan megvárakoztatja majd a bizonylatért folyamodó ke­reskedelmi dolgozót, órákat rabolva el az idejéből. Tízzel előttem az a fiatalember szerető. Holnapután miat­ta vesz ki szabadnapot, s várakozik potyára a bizonylatoszto­gató úr. Hússzal előttem, a bájos hölgy, anyagbeszerző, s éppen szabadságon van. Most jut eszébe: elfelejtette feladni a jövő havi cufliigénylést (mert a szabadságra indulás előtti napok­ban ki dolgozik?!), sebaj, legfeljebb pár hétig akadozik majd a gürtcufli gyártása, így aztán az előbb említett szerelőnek tizenkét boltba is be kell majd menni, míg megfelelő méretűt kap belőle. Olyan könnyű lenne ezektől szabadulni, csak az kellene, hogy mindenki a maga munkahelyén, a maga munkaidejé­ben ... Még szerencse, hogy elfogyott előttem a sor, s megka­pom a tejet és a kenyeret. Mert már éppen ott tartottam az elmélkedésben: ahhoz, hogy több legyen a szabad időnk, többet kellene dolgoznunk ... Radványi Barna 3. A Móra Ferenc utca Budán van, a Vár­ban, jól elrejtve, és olyan icike-picik­e, hogy mire betéved valaki, már ki is jött belőle. Nol Van­­még egy Móra utca fővárosunkban, Pestlőrinc határában. Budapest térképén fedeztem fel - nagyítóval. Olvastam az író születésének századik évfordulóján közölt megemlékezéseket, ezek margójára toldom a kérdést: utcanévben ennyit érdemel fővárosunktól? Jó, jó, elfogadom az ellenérveket: ne az utca hosszával mér­jük valakinek az elismerését, érdemeinek méltatását. De mégis ... Ha egyszer ez a szokás világszerte, nálunk meg különösképp. Nézegetem Budapest utcajegyzékét (1978). Petőfi vezet. Húsz­szor szerepel. Következik Kossuth (18), Rákóczi (17), majd a 12- esek: Jókai, Arany, Ady, Tompa... Nem folytatom a sort, csak még egy adatot, ha szabad: az Ady által Költőcske Mihálynak becézett poétának is van két szép utcája igen jó helyen (a IV. és XI. kerületben), Szabolcska Mihály álnéven. Egy nyomós érv szól a várbeli Móra Ferenc utca mellett. Az ott levő három ház egyikében lakott ugyanis az író,­­ valamikor, átmenetileg. Van is rajta emléktábla, a piszoktól nehezen felis­merhető arcképével és alig olvasható, sablon szöveggel, amely­ben szó sincs arról, hogy miért éppen ott az a tábla. És annak sincs semmi nyoma, hogy most, az országos ünnep­lés alkalmából megkoszorúzták, vagy akárcsak megtisztították volna. Talán az illetékesek sem tudják, hogy hol van Pesten a Móra Ferenc utca? Sólyom László fiai a magunkét - mondjuk Van a közlekedési szabályoknak, a Kresznek, egy általam kidolgozott új fejezete, ugyancsak KRESZ-szel rövidít­hető: K­énytelen Re­jtvényes Sz­abálytalankodás. Miként jött létre? Elmagyarázom: Vegyünk egy egyirányú utcát. (Többségükben egyirányú utcák találhatók a fővárosban.) Megjelennek a közművek az egyirányú utca bejáratánál és felbontják az úttestet, öt négyzetméteren dol­goznak, de az egész utcát lezárják az oda igyekvő autók elől. El­­vileg. Az utca mégis teli van autóval, holott az utca túlsó feléről nem lehet behajtani, mert egyirányú. A ravasz autósok mégis be­hajtanak a behajtani tilos felől, rükvercben, vagyis az autó orra előre néz, mintha előre menne az utcán, de hátramegy. Van, aki azt mímeli, hogy beáll a járda mellé, mert általában hátramenet­ben szokás beállni, és mint a hernyó, araszolva megy hátra az egyirányú utcán. Vannak aztán többlépcsős szabálytalanságai annak, hogyan jusson be az ember olyan egyirányú utcába, amelynek az elején dolgoznak. Erre is mondok példát: az utca végét, melyből rükverc­ben hajtunk be, szabálytalanul, olyan keresztutcából lehet elérni, amelyben tilos az átmenő forgalom, csak azok hajthatnak be az utcába, akiknek abban az utcában van dolguk. Mi tesz ilyenkor az ügyes, szabálytalankodó autós? Például ért. .Megállok az utcá­ban egy ház előtt, mintha ott volna dolgom, és bemegyek a kapu alá, megnézni, hogy itt lakik-e a shanghaji nagynénikém? Ilyen módon jogot nyertem arra, hogy behajtottam az utcába, tovább megyek, majd rükvercben befordulok az én behajtani tilos utcám­ba. Nem sorolom a további szabálytalan ügyeskedések módoza­tait, nem akarok tippeket adni, csak egy tippet adnék, de az ille­tékeseknek. Kellene egy nagy, fekete harisnya, melyet — mint ahogy azt a krimikben a banditák a fejükre húzzák — az útjelző táblákra húzzák, és ezzel érvénytelenítik arra az időre - két órára, vagy két napra - amíg az úttesten kézművesek dolgoznak. Például­­ az én egyirányú utcám túlsó oldalán lefedik a behajtani tilos táblát, és mindjárt nem kell szabálytalankodni. Még túlságosan nagy adminisztráció sem kellene hozzá. A közlekedést ellenőrző és a körzeti rendőreink­­maguk is el tudják bírálni az éppen aznap kialakult helyzetet és saját maguk intéz­kedhetnének egy-egy tábla letakarásáról, ha a felszerelésükben lenne egy-egy tábla-takaró műanyag kapucni. Ilyen módon keve­sebb munkájuk lenne a rendőröknek a büntetéssel és megelőzhet­nék a kénytelen-kelletlen-szabálytalankodókat ésszerű, helyszíni intézkedésükkel. Mert a mindkét oldaláról behajtani tilos utca nem igazán jól sikerült utca ... Somogyi Pál djuk a magunkét - mondjuk a magunkét - mondjuk nkét - mondjuk a magunkét - mondjuk a magunké traeSICJ/ V Be szépek, szemet-lelket gyönyörködte­­tők a Hortobágyi Lovasnapok ! Különö­sen az a bemutató látványos, ahol a derék szál, elegánsan kirittyentett lovasok a különféle akadályok fölött, illetve kö­zött manővereznek. Gyorsaság, erő, ész, lendület stb. — hiába, no, a pompás magyar lovasok igazán urai a lónak) De hopp, várjunk csoki Mintha ilyesfajta gyakorlatokat már másutt, máskor is láttam volna. Hát persze! Az olimpiá­kon! Csak akkor ezt a micsodát nem hortobágyi lovasbemu­tatónak hívták, hanem díjugratásnak. És nem tudom, más is észrevette-e, hogy az olimpiai díjugratás mezőnyében még véletlenül sem látni magyar lovasokat. Akik pedig (gyorsa­ság, erő, ész lendület stb.) igazán urai a lónak, ügyi. A Hortobágyon. Lehet, hogy kicsiny hazánk már rogyadozik a számolat­­lan olimpiai aranyak-ezüstök terhe alatt. Az is lehetséges, hogy a hortobágyi izo­mizé több aranyat hoz a hazai ven­dégforgalomnak, mint az az esetleges egy, amelyet az olim­pián a magyar díjlovas nyakába akasztanának. De hát mit kockáztatnánk egy olimpiai nevezéssel? Vagy lehet, hogy aki lovas egyszer már bemutatót ugratott a Hortobágyon, az már profi, s mint ilyen, nem mehet olimpiára? Tévedés, kérem. A magyar lovasok azért nem neveztet­nek, mert úgysem tudnának tisztességesen fölkészülni. Olva­som, hogy az egész országban mindössze — írd és mondd — két (kettő, zwei, dvá) ugratónyereg található. Valami itt - úgy érzem - nincs rendjén. Itt, úgy látszik, valami ugratás folyik, feleim. Nem díjugratás, hanem a mi ugratásunk. És ezt aligha tudjuk — díjazni... Timár György — ux yuuu.jx cl v­s 3 fii u uu. j urv cl arcig)

Next