Lyukasóra, 2016 (25. évfolyam, 1-9. szám)
2016-09-01 / 9. szám
32 tag lett. De nem az égben, hanem idelenn a városban. Egy olasz császári ezred fellázadt a magyar kormány ellen. Tisztjei bujtogatták fel. Megtagadták az engedelmességet a magyar hadügyminiszternek, aki őket másnap Verbász alá akarta küldeni a lázadó szerbek ellen. Az olasz katonákon kívül még volt egy magyar önkénytes zászlóalj is a Károlykaszárnyában, csakhogy ennek nem volt fegyvere. A fellángolt olaszok és magyarok között verekedés támadt, az olaszok bezárták a kapukat. Az utczákon riadót vertek a nemzetőröknek. Én is nemzetőr voltam, siettem haza a szuronyos puskámért. Petőfi otthon volt. Mikor tőlem meghallotta, hogy a katonaság fellázadt s a nemzetőrséget dobolják össze, azt mondta, hogy ő is velem jön s bement a szobájába a fegyvereiért. Volt egy kétcsövű vadászpuskája, meg egy tenyérnyi széles kardja, amit guillotinnak hívtunk. Én hamarább készen lettem a fegyverbeöltözéssel; mikor kiléptem a szobámból a közös ebédlőbe, ott találtam Júliát. Rémület kifejezése volt az arczán; megfogta a kezemet jéghideg reszkető kézzel s azt mondá: - Az égre kérem önt, siessen! ne várja meg Sándort. Zárja be a lépcsőajtót s vigye el magával a kulcsot. Csak egy kulcsunk volt a lépcsőhöz. Ezért az egy szóért örökké becsültem Petőimet. Ez volt az igazi képe. Tehát erősebb a szerelem, mint a dicsvágy. „Amor” a hím, „glória” a nő. Amazé a megmentő erő! Én sietve haladtam le a lépcsőn, annak a rácsajtaját bezártam s aztán ki a kapun. Mire kiértem az utczára, már akkor Petőfi a felnyitott ablakban állt. Rám kiabált dühösen, hogy eresszem ki, nyissam ki az ajtót s hogy rá sem hallgattam, szidott, németnek, pecsovicsnak, kamarillának nevezett, fenyegetett, hogy meglő! Szerencsére az utca görbül, én elosonhattam.”12 De térjünk vissza egy előző eseményhez, amelynek fejleményei a két barát kapcsolatát megrengette! 1848. március 15-én este a Nemzeti Színházban olyasvalami történt, ami felborította a köztük levő harmóniát. Jókai megismerkedett Laborfalvi Rózával, a nála nyolc évvel idősebb színésznővel, akinek volt már egy gyermeke Lendvay Mártontól. Egymásba szerettek, s Jókai Mór feleségül vette az asszonyt. Petőfi próbálta „védeni” kisöccsét, s eközben elítélendő dolgokat cselekedett. Értesítette Móric barátja édesanyját Komáromban, hátha meg tudja akadályozni a szerinte is rossz választást. Úgy gondolom, hogy akkor reprezentálható legjobban a történet, ha Petőfi levelét özvegy Jókay Józsefnéhez teljes egészében közlöm. „Tisztelt Asszonynéném!13 Pest, septemb. 6. 1848. A küldött egyetmást szíves köszönettel vettük. Laborfalvi Móricról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen ketté szakadt köztünk és örök időkre. Móric olly nemtelenűl, olly gyalázatosan viselte magát irányomban, hogy rá sem nézhetek többé soha. Midőn meghallottam, hogy megjött faluról már mint férj, oda mentem Emődihez14, s kihivattam őt (mint azelőtt szokásom volt, mert L. Rózához soha nem mentem be) de Móric, ahelyett hogy kijött volna, azt üzente ki nagy gorombán, hogy menjek be, ha dolgom van vele, s én erre boszankodva hazajöttem. Másnap legényemet küldtem oda, hogy jőjön hozzám, mert igen fontos végezni valóm van vele, s erre a tegnapi pimasz gorombasággal ismét azt üzente: én is csak annyira lakom tőle, mint ő én tőlem, ha dolgom van vele, sétáljak hozzá. Láttam, hányadán vagyunk, s egy levelet írtam neki, melly utósó levelem hozzá az életben 15, s mellyben keserűen szemére hánytam irántami silány magaviseletét s különösen bizalmatlanságát, hogy házassága ügyében soha egy őszinte szót nem hallottam tőle. D e levelemért s különösen azért, hogy akkor a városban és a hegyek között kerestem őt, hogy állott rajtam boszút? csufondárosan! hírem és tudtom nélkül egy komisz cikket írt ellenem az Életképek utósó számában, mellyben engemet többek közt Vörösmarti iránti háladatlansággal vádol stb. pedig Móric sokkal több hálával tartozik nekem, mint én Vörösmartinak. Isten neki, már mindennek vége van, s ő bánja meg a dolgot, nem én, mert nekem, azért hogy ő elhagyott, még maradtak barátim, de neki én voltam az egyetlen igazi barátja. Én Móricot gyönge embernek ismertem, de elnézéssel viseltettem iránta, mert ezen hibáját fiatalságának tulajdonítottam, s abban a hiszemben voltam, hogy majd megemberedik idővel; gyönge embernek ismertem őt, mondom, de azt nem tettem föl róla, hogy alávaló, pedig íme világosan kimutatta, hogy az. Ezentúl ne kérdezősködjék felőle Asszonynéném én nálam, mert én semmit, de semmit nem tudok, nem is akarok tűnni felőle. Nem érdemli meg, hogy figyelmemet csak egy pillanatig is rá fordítsam. A contractusunk december végén telik ki, addig már nem hagyhatom el az Életképek szerkeztését, de akkor tüstént el fogom hagyni. Szomorú ii- Szendrey Júlia Lábjegyzetek: 1 Jókai Mór Összes Művei. Nemzeti Díszkiadás XCVI. kötet. Életemből I. Az én kortársaim. Budapest, Révai testvérek, 1898. 172. 2 Jókai Mór: Petőfi emlékszobránál. Emlékbeszéd. 1882. okt. 15. In: Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. I. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1967, 359. 3 Többek közt lásd Jókai Mór: Petőfi Sándorról. Várdai Béla bevezetőjében. Budapest [1902]. 4 Az én kortársaim. 172—173. Továbbá Petőfi öltözködéséről, ízléséről lásd a Beszélő tárgyak című kötet egyik, általam irt bevezető tanulmányát. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1997,2006. 5 ARC poetica. Petőfi Sándor életében készült képmásai. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 2012,106. 6 Jókai: Életemből. Az én kortársaim. 171. 7 Jókai Mór: Petőfi mint színész. In: Petőfi eszmecsírái és egyéb feljegyzések. Szerkesztette: Baros Gyula. Révai kiadás, é. n. : MTA K 522. A jobb alsó sarokban - Petőfi kézírásával - a kettős jelige: „Improbe amor, quid non mortalia pectora cogis! Virg... Quid non mortalia pectora cogis, auri sacra fames! Virg. [Bűnös szerelem, mire nem viszed a lelkünk, kárhozatos kincsszomj! Vergilius] Lásd Jókai Összes Művei. Szerkeszti: Lengyel Dénes és Nagy Miklós. Drámák I. (1843—1860.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1971,737. 9 Jókai Mór: Az én színpadi életem. 85. 10 Jókai Mór: Petőfi eszmecsiái. 9. 11 Jókai Mór: Életemből 1. Az én kortársaim. 188. 12 Petőfi eszmecsírái. 17—18. 13 Petőfi Sándor Összes Művei. VII. Petőfi Sándor levelezése. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964.167—168. 14 Emődi Dániel, Petőfi és Jókai közös ismerőse, egy házban lakott Jókaiékkal a Hatvany utcában. Sajnos, ez a ház sincs már meg. 15 Petőfinek ez a levele nem őrződött meg. 16 A szöveget Hatvany Lajos könyvéből közlöm: így élt Petőfi 1911. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1967, II. köt. 691. 17 Lásd uo. 855. 18 Jókai valószínűleg Petőfi századosi kardjára gondolt, amely bekerült a Petőfi Ház ereklyéi közé, s így most a Petőfi Irodalmi Múzeum művészeti tárában van. Az utolsó csatában nem volt rajta egyenruha és nem volt nála fegyver. 19 Jókai Mór: Petőfi. Pfeifer Ferdinánd Budapest, 1879, 114. 20 Uo. 115.