Kiss István et al. (szerk.): VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2009. november 12-13. (Budapest, 2009)
Botanika - Kerényi-Nagy Viktor - Nagy Veronika Anna: Budapest és környékének kultúr-reliktum rózsái
VI. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium, Magyar Biológiai Társaság, 2009. nov. 12-13 használva a nemes pusztulása után terebélyes bokorrá nő (Budapest, Újpest, Munkácsi út 60.), így ezt sem tekintjük kultúrreliktumnak (a termesztés nem szűnt meg). Egyetlen kivadulása (Budapest, Budafok, Háros-sziget - Facsar 1993) ismert. A R. rugosa-t szintén telepítik, elvadulása nem ismert (Facsar 1993). Történelmi Magyarország területéről általában konkrét lelőhely adatok nélkül köztik a fajokat és taxonokat (ma elfogadott néven: pl. R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. foetida ’Bicolor’, R. majális - „csak tenyésztve fordulnak elő Erdélyben” Simonkai 1886; R. x centifolia - Pozsony Endlicher 1830; R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. foetida ’Bicolor’, R. majális - „hujus sectionis colitur; non admittenda” Fuss 1866; R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. foetida ’Bicolor’, R. majális -Diószegi-Fazekas 1807, R. x alba Wagner-Mágoczy-Dietz 1903, R. foetida „Közfaja” - Cserey 1907, R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. foetida ’Bicolor’, R. majális - Degen 1924), Csonka-Magyarország rhodológiai irodalmában bizonytalan, vagy általános lelőhelyadatokkal vannak jellemezve (R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. majális - Soó-Jávorka 1951; R. x centifolia — Hortobágyi 1952; R. x alba, R. x centifolia, R. foetida, R. majális — Soó-Kárpáti 1968; R. x alba, R. x centifolia „archaikusabb szőlőhegyekben, temetőkben, kertekben” - Facsar 1993), pontosabb helymeghatározást csak elvétve találunk (R. foetida „Sopron mellett Csalánkert felé”, R. majális „elvadulva a kirchschlagi út mellett (Wolosz.)” - Gombocz 1906; R. x centifolia „In Gärten kultiviert. Bei Senj (Mih., Dob.), Seline, Obrovac, Gospič (D.” Degen 1936-38). A bizonytalan és általános élőhely adatok „megszüntetése” végett kezdtük el több éve gyűjteni a konkrét előfordulási pontokat. Az érdekesebb típusokat saját élőgyűjteményünkben helyeztük el. A könnyebb felismerhetőség végett részletesebb leírást és rajzot is adnánk közre. Anyag és módszer A taxonok előfordulási pontjairól herbáriumot gyűjtöttünk, illetve az érdekesebb típusokat saját élőgyűjteményünkben helyeztük el. A taxonok Csonka-Magyarországra vonatkozó lelőhely adatait a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában ellenőriztük. Eredmények Jelen publikációban 5 városból (Budapest, Budakalász, Fót, Gödöllő, Keresztúr), 44 lelőhelyet (R. x centifolia 32, R. x alba 6, R. foetida 5, R. majális 1) találtunk (1.,2.,3.,4. táblázat). Botanikus kerti és arborétumi adataikat nem soroljuk fel. A felismerés megkönnyítésére az 1., 2., 3., 4. ábrák szolgálnak. Mindegyik kultúrreliktum rózsa jól újul tősarjról, évente egyszer virágoznak. A kultúrreliktum rózsafajok reginális indikátor (tájtörténeti, néprajzi) szerepét Facsar (1993) ismeri fel. Véleményünk szerint így helyi védelemre javasolhatóak, lelőhelyeiket fenn kell tartani, tilos lenne beépíteni. Rosa x centifolia L. (Sect. Gallicanae DC. ex Sect. Caninae DC.) (basion.: R. centifolia L.) (1. táblázat, 1. ábra) Igen változatos taxon. Mind méretében, mind virág színében és virágátmérőben sok típusa elterjedt. A cserje mérete igen alacsonytól az igen magasig terjed (0,4-3,5 m). Az alacsony típusok sűrűn, a magasabb típusok ritkásan tarackolnak. Vesszőin a tüskék mindig kevertek, horgas tüskéken felül mindig található ritkásan fejlődő mirigyserte és sertetüske is. Pálhalevelei lehetnek épek (csak mirigyesen fogazottak) vagy fűrészesek (és mirigyesen fogazottak). Levélkéinek a száma 5-7, általában a levélkék kerekdedek és egymást részben át is fedik (de vannak keskenylándzsás levéltípusok is). Levélkéik fénytelenek, kissé bőrszerűek, halványzöldek, ráncosak, az ezüstös fonákuk erein mindig, színükön csak ritkán szőrösek.