Hadifogoly magyarok története 1. kötet (Budapest, 1930)
A VILÁGHÁBORÚBAN - ANGOL SZURONYOK KÖZÖTT
híres „Emden" és a „Königsberg" hajók tisztjei és legénysége. Volt közöttük egy Hohenzollern herceg. De más előkelőségek is megfordultak itt a háború folyamán : így Zaglul pasa, Egyiptom miniszterelnöke, továbbá Simon von Sanders tábornagy, a török hadsereg német újjászervezője, a Dardanellák védelmezője és a palesztinai török hadsereg utolsó fővezére. A foglyok között igen kevés volt a magyar. Javarészüket németek, törökök, osztrákok és néhány bolgár alkotta. Dr. Kieselbach Gyula volt tartalékos hadnagy, székesfővárosi vegyész közlése szerint csupán ő, Debreczeni Gyula volt tartalékos hadnagy, jelenleg debreceni gazdálkodó és részvénytársasági igazgató, valamint egy hadapród volt Máltán két magyar tisztiszolgával. A foglyokat nem egy tömegben, hanem több csoportban helyezték el és pedig : a new-ver dalai (tiszti), a polverista-i, a st. clement-i (polgári), a verdala-i (vegyes) és a rock-gate-i (büntető) táborokban. Az előkelő látogatók között ott találjuk az egyik angol Rothschildot, Murray angol tábornokot, Palesztina meghódítóját, azonkívül látogatást tett a máltai foglyok között a svájci, a hollandi és a máltai amerikai konzul. A hadifoglyok és az internáltak az erődítmények altiszti lakóházaiban és kőépületeiben laktak. Egyegy szobára csak néhány tiszt jutott és minden szobának volt egy német küldönce, aki a takarítást is elvégezte. Ezek a szolgák a fogoly tisztektől kaptak fizetést. A helyiségek berendezése kifogástalan volt. Villanyvilágítást találunk mindenütt. Fűtésre nem volt szükség. A tisztaságra az angolok itt is nagy gondot fordítottak. A ruházattal kapcsolatban sem merültek fel bajok, mert a kedvező időjárási viszonyok folytán sok ruhára nem volt szükség. A tisztek elkopott ruházatukat fizetésükből pótolták. A legénység az angoloktól kapott ruhát és cipőt. Ezenkívül a svájci, a holland és a svéd vöröskereszt is támogatta ruhával és könyvekkel a foglyokat. Az étkezésre nem volt panasz. A tisztek fizetésük felét (naponta 2 shillinget) beszolgáltatták az angoloknak ellátás fejében. A legénység az angol katonáknak járó élelmiszer-adagokat kapta. Az átvett élelmi cikkeket hadifogoly szakácsok készítették el a táborkonyhán. Kantin is volt a táborokban, ahol dohányneműt, élelmiszert és egyéb közszükségleti cikkeket vásárolhattak a hadifoglyok. A tisztek illetéke naponta 4 shillinget, tehát havi 6 angol fontot tett ki. Az egészségügyi viszonyokra nem lehetett panasz. Kórház és fürdő állott a foglyok rendelkezésére. A kórházban a kezelés kifogástalannak bizonyult és a hivatalos jelentések tanúsága szerint a rossz kórházi kezelés miatt csak 1917-ben emeltek panaszt a st. clementi táborban. A spanyoljárvány azonban többször is fellépett s különösen a németek, törökök és arabok közül számos áldozatot követelt. Voltak a foglyok között olyanok, akik négy-öt éven át ették a rabság kenyerét. Ezek közül néhánynak idegei felőrlődtek és megtébolyodtak. A tábor szellemi élete előadások tartásában, nyelvtanulásban és hangversenyekben merült ki. Különösen élénk volt a zenei élet. A hangszereket és a kottákat az angolok a kantinok útján beengedték a táborba. Német könyvekhez csak a Kelet-Afrikából idekerült német foglyok útján jutottak, akik sok olvasnivalót hoztak magukkal. Ezenkívül angol- és francia nyelvű hírlapok is jártak a táborba. A magyar nyelven írt levelek meglehetős kerülővel jutottak el Máltába. Előbb Angliába küldték őket cenzúrázás végett. A nyugati nyelveken írt leveleket helyben cenzúrázták. Ugyanezt a kerülő utat teték meg a Máltából magyar nyelven írt levelek is, mielőtt Magyarországba jutottak volna. A sportélet javarésze a labdarúgásban összpontosult. A foglyokat hetenként kétszer egy-egy órai sétára engedték ki a környék lakatlan vidékeire. Ilyenkor becsületszavukat vették, hogy nem szöknek meg és semmit sem követnek el az angolok érdekei ellen. E sétákra a foglyok mellé angol kísérőket adtak. A nagy elővigyázatra főleg azért volt szükség, mert a bennszülött lakosság meglehetős rokonszenvet árult el a hadifoglyokkal szemben és a parancsnokság valószínűleg attól tartott, hogy a foglyok esetleg összejátszva a lakossággal, megszöknek a táborból. Bármennyire elővigyázatosak voltak is az angolok, azért mégis történt néhány szökési kísérlet, de eredményre egyik sem vezetett. Az ilyen szökések után motozásokat tartottak. A foglyokat sorbaállították az udvaron és ezalatt a sátrakat, meg a szobákat átkutatták. A táborokat 1919-ben oszlatták fel. A hazaszállításnál az a különös eset történt, hogy a németeket, az osztrákokat, a lengyeleket, a bolgárokat, a cseheket és minden más nemzetiségű foglyot saját kormányuk szállíttatott haza állami költségen, csak éppen a magyaroknak kellett a sajátjukból fedezni hazaszállításuk kiadásait. Meg kell örökítenünk ebben a könyvben Debreczeni Gyula volt cs. és kir. 39. magyar gyalogezredbeli tartalékos hadnagy odisszeáját, aki hosszú, fáradalmakkal és nélkülözésekkel teli kalandos út után jutott el Máltába. Éppen Kelet-Afrikában járt, amikor kitört a háború. Mivel hazatérnie nem lehetett, a helyszínen, Lettow-Vorbecknél, a néhány ezer főből álló német védőcsapat parancsnokánál jelent-