Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (Budapest, 1939)

Második rész. Az 1914-1918. évi világháború - Támadóharcok - Nyáry Iván: Az 1916. évi nyári tiroli támádó hadművelet.

258 f mentesítő támadása a Pripjaty-tól délre eső terü­leten. Ez a támadás már június 6-án oly nagy ered­ménnyel járt, hogy a hadseregfőparancsnokságnak mielőbbi megerősítések odaszállításáról kellett gon­doskodnia. Jenő főherceg hadseregcsoportját ez a tény egyelőre csak annyiban érintette, hogy az éppen ebben az időben beérkező 130 menetszázadon kívül, más megerősítést nem kaphatott. A Wolhynia-i és keletgalicia-i események azonban nemsokára már szükségessé tették azt is, hogy a hadseregcsoportot is gyengítsék, támadásra szánt hadosztályokat tőle kivonjanak és azokat egymásután az orosz had­színtérre irányítsák. Csak természetes, hogy ezek után az offenzívát (június 17-én) be kellett szün­tetni. Az, hogy az orosz arcvonalat gyöngítve, Con­rad és Falkenhayn külön-külön kezdett támadást 1916 tavaszán, most nagyon megbosszulta magát. A kegyetlen sors parancsoló szava most akaratuk ellenére, a gondoltnál is hamarabb egyesítette őket Luck-nál, az orosz hadszíntéren . A magyar gyalogság, mely az egész támadási idő alatt ismét fényes példáját adta önfeláldozó hősiességének, csodálatraméltó bátorságának, hihe­tetlenül nagy teljesítőképességének, most már meg­állt. Az el nem szállított legyengült csapatok a parancs értelmében a Pasubio, az Assa-völgy, a Zebro, a Civaron vonalában foglaltak állást (lásd a 20. számú vázlatot) és bár friss ellenséges erők in­dultak óriási tűzfölénnyel újabb és újabb támadá­sokra, a magyar gyalogság által tartott vonalat megingatniuk sehol sem sikerült.

Next