A világháború története az összeomlás kezdetétől a békekötésig 1. kötet
A nyugati döntő harcok
4 .A világháború története Kitűnő terv! Méltó a kiváló német vezérekhez, Hindenburg és Ludendorff tábornokokhoz! Azonban a háborúban sohasem lehet teljes bizonyossággal semmit sem tudni, legkevésbé az ellenségről... A német hadvezetőség a megtévesztő és az ellenség figyelmét Flandriáról elterelni szándékolt nagy támadás helyéül Soissons környékét, a Chemin des Dames-t választotta, mert azt vélte, hogy ez a francia harcvonal leggyengébb, legkönnyebben megsebezhető, sőt áttörhető része. Terve szerint a támadást Noyon és Reims városok között a 7. és az 1. hadseregnek kellett végrehajtania. Ha aztán ez a két hadsereg már sikereket ér el, akkor csatlakozik hozzájuk a 18. hadsereg balszárnya is. Természetes, hogy ilyen hatalmas művelet előkészítése hosszú időt követelt. A tavaszi küzdelmek a nyugati fronton 1918 március 21-től április végéig tartottak. Akkor az entente több mint harmincezer foglyot és négyszázötven löveget veszített, hősi halottainak, sebesültjeinek és hadifogságba került hőseinek összes száma meghaladta a háromszázezret. Azonban — a németek is súlyos veszteséget szenvedtek és — ami különösen fontos, az új küzdelmekhez rengeteg új hadianyagot kellett a frontra és e mögé szállítani. De ahhoz is sok idő volt szükséges, hogy a tervezett megtévesztő, valamint a főtámadás helyére is a csapatokat, titokban, idejében, de kellő számban odaállítsák. Nem csoda tehát, ha a német hadvezetőség a támadás megkezdését csak május 20-ára tűzte ki. Majdnem három héttel a lezajlott súlyos, de diadalmas küzdelmek után. Ezalatt az ellenség sem pihent. Neki is ideje volt a rendezkedésre, a pótlások beiktatására, a lőszer, élelmezés és egyéb hadianyag kiegészítésére. A németek úgy tervezték, hogy a megtévesztő támadást az említett három hadsereg összesen huszonhat hadosztállyal végzi, amelyek mögött mint tartalék még hét hadosztály állott volna ugrásra készen. Flandriában június közepén kellett a főtámadásnak megindulnia. Ezt Rupprecht herceg haderőcsoportja készítette volna elő. Hogy pedig az ellenség ne is sejtse az élethalál-küzdelemre való készülődést, a flandriai offenzívának a „Hagen" rejtő nevet adták. A németek lelkes harci kedvvel néztek a bekövetkező események elé, hiszen tavasszal egyik győzelem a másik után követte derék seregeik működését. Tudták, hogy ha a nyári küzdelmek sikerülnek, akkor az ellenség, még az amerikai segítség megérkezése előtt anynyira megtörik, hogy fizikai és lelki teljesítőképessége már nem bírja