A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
H - hód - hóda - hodály
hód 127 hodály hoczi (Bársony I., Csend 44. NSz.); — hoci ide, hocc'ide, hoccaida, hoccasza, hocce, hocy ide, hoceg ide (MTsz.); hoce, hoceide (Szily-Eml. 24); hocasza, hocë, hocesz, irodczég, hodszi, Hozsze (VMTsz.). J: 1598: 'hozd (csak) ide!, add (csak) ide!, bringe her!, gib her!, gib's her! ide vele!, her damit!' (1. fent). Magyar fejlemény: a hoz ige felszólító módú hozd alakjának és a ~sza, -sze nyomósító szócskának a kapcsolatából jött létre; vö. addsza (vö. 1604: MA. Gédo a.). A hoc(c)iféle alakváltozatok végződésére a rákövetkező idő lehetett hatással. A hoc(c)asza alakban a nyomósítás megismétlődik. A hocég, hocég, hocesz alakban a g, sz nyomósító szerepű járulékhang. — Jobbára nyelvjárási szó. Szily: MNy. 14, 85; Klemm: Szily-Eml. 24, 25; Horger: Igerag. 243; Szós Sz.; Kelemen: Mondsz. 654. — Vö. hoz. hód 1138/1329. „In villa Hodus" sz. hn. (MNy. 32: 131); 1228 e./1228/1274/1323/ 1403: ? Hodus sz. hn. (Karácsonyi: Szt. István 81); 1231: Houd hn. (Györffy 1: 858); 1272: Hudaz sz. (OklSz.); 1308: Hoodus sz. hn. (Csánki 2: 246); 1395 k.: „cattor: hod [más olvasat szerint: had]" (BesztSzj. 1082.). 1: 1. 1138/1329: ? 'a vidrához hasonló, szárazon és vízben élő, kisebb kutya nagyságú rágcsáló állat; Biber' (1. fent), 1272: 'ua.' (OklSz. Hódász a.); 2. 1533: ? 'vidra; Fischotter' (Murm. 520.), 1604: 'ua.' (MA.); szakny. (közönséges) ~ 'Castor fiber'. Sz.ász 1272: 'hódfogó' (1. fent). Ősi örökség az ugor korból ; vö. vog. T. khontél (Ethn. 4: 293), AL. khuntél (uo.), É. küntél (uo.) 'hód'. A vogul -i denominalis névszóképző. Az osztj. É. gundil 'vakond' (NyK. 47: 449) vogul jövevényszó. Az ugor alapalak feltehetőleg *kurita lehetett. A szó valószínűleg ugor kori török jövevény; vö.: csag. qunduz; oszm. scunduz; tat. kondiz (TatRSl.) ; kaz. qundiz (Saur.); alt. kumdus; csuv. %dnDur (Sirotkin); 'hód(prem)'. Ősi uráli — török érintkezéssel vagy rokonsággal való magyarázata nem valószínű. — A magyar szó hosszú magánhangzós, illetőleg diftongusos formája hangsúly okozta nyúlás, majd diftongizálódás eredménye. Az állatfajta ritkulása folytán a szó jelentése bizonytalanná vált, ez magyarázza a nyelvjárásokban ma is élő 2. jelentés létrejöttét. A szaknyelvben csak jelzős kapcsolatai használatosak. Hunfalvy: Vog F. 285 ® ; Vámbéry: NyK. 8: 151; MEr. 219; Munkácsi: Ethn. 4: 293, 6: 137; Paasonen: FUF. 2: 101, 107; Németh: NyK. 47: 77; Zsirai: NyK. 47: 449¹; Kálmán: MNyTK. 43. sz. 24; Szór Sz.; Horger: MNyv. 2: 230; Ligeti: Magostört. 45, I. OK. 4: 344; Räsänen: StOr. 15: 231, 18/3, 15; Sz. Kispál: NyK. 53: 53, 57; Moór: MNy. 47: 269; N. Sebestyén: I. OK. 1: 365, 4: 367; Bárczi: I. OK. 2: 348; Lakó: I. OK. 2: 364; Benkő: NyK. 54: 52; Hajdú: A Lingu. 2: 267, 302; A. Kövesi: MNy. 64: 169; MSzFgr E. N. hóda 1800: „Fa, Hóda egy Madár Nem, Fulka, Wasserhuhn' (Márton). J: 1800: 'szárcsa, Wasserhuhn' (1. fent) ; szakny. 'Fulica atra'. Származékszó: a 'hold' jelentésű hó2 főnévből -ha kicsinyítő képzővel vagy a holdi főnévből -a kicsinyítő képzővel alakult. Azonos szemlélet alapján keletkezett, mint a hóka, mivel a szárcsa csőre és homlokának egy része fehér. A jelentés alakulására nézve vö. még, hogy egyes vidékeken a fehér foltos homlokú lónak szárcsa elnevezése is ismeretes. — A rom. hóda 'szárcsa' a magyarból való. — Erdélyi nyelvjárási szó. CzF.; Szinnyei: Nyr. 23: 6; Pais: MNy. 8: 306; Beke: NéNy. 11: 138, Nyr. 76: 466. Vö. hó 2, hóka, hold 1. hodály 1838. ,,Hodály: juhász-ház és juh-akol vagy is juh-tanya. Borsodban és a" Tisza mentében" (Tsz.); 1839: hodál (MTsz.); 1864: juhoda (CzF.); 1871: hodájok gr. (Orbán B.: Székelyföld. 5: 118, NSz.); 1891: hodajban gr. (Nyr. 20: 285 kecs.). J: 1. 1838: 'juhakol, esetleg juhászkunyhóval együtt; Schafstall, eventuell samt einer Schäferhütte kezdetleges pusztai istálló; einfacher Stall in der Pußta' (1. fent); 2. 1838—45: 'nagy marha- és juhlegelő; große Vieh- und Schafweide' (MNyTK. 107. sz. 22); 3. 1846: 'ormótlan épület; unförmiges, großes Gebäude' (Pálffy A.: Mill. 2: 17. NSz.); 4. 1871: 'magányosan álló ház, tanya; alleinstehendes Haus, Einzelgehöft | nyári szállás; Sommerquartier' (1. fent); 5. 1876: 'gazdasági épület; Wirtschaftsgebäude I cselédház; Gesindehaus' (NyK. 12: 101); 6. 1879: 'tágas helyiség, terem; geräumiges Zimmer, großer Saal' (Csáktornyai L.: Költ. 74. NSz.); 7. 1888 k.: 'dohánypajta; Tabaktrockenhaus fészer; Schauer, Schuppen' (VMTsz.). Vándorszó; vö.: rom. odáie, N. hodáie 'szoba; juhakol'; big. N. odaá 'szoba; R. (török falvakban) vendégszoba, ahol az utasok szállást és élelmet kaptak díjtalanul' ; (BKE. 2: 336); mac. R. odaja 'szoba' (RMJ. 2: 27); szb.-hv. odaja, N. hódaja 'ua.'; ukr. N. odán 'marhaakol a legelőn'. Mindezek forrása az oszm. oda 'szoba, kamara; R. janicsárkaszárnya', a végződések megfelelése azonban nem világos. Az újgör. avraç , albán odé: 'szoba' ugyancsak az oszmántörökből, a szik. N. hódaj 'major' (Kálal 173) viszont a magyarból származik. — A hodály eredetileg a juhpásztorkodás szókincse-