A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. H-Ó (1970)
K - karthauzi - kártol
karthauzi 392 '(írásos) egyezség, egyezmény (ellenfelek között); (schriftliche) Vereinbarung, Übereinkunft (zwischen Gegnern)' (Kultsár: Hazai Tud. 1: 307. NSz.); 3. 1865: 'hadifoglyok, szökevények, menekültek stb. kiadására, kicserélésére vonatkozó szerződés, egyezmény; Vertrag, Übereinkunft zur Auslieferung, Auswechslung von Kriegsgefangenen, Ausreißern, Flüchtlingen usw.' (1. fent); 4. 1891: "(a tőkés monopóliumok egyik formájaként:) valamely iparág vállalkozóinak közös érdekeik biztosítására alakított, szerződésben rögzített szövetsége az egyes vállalatok önállóságának megmaradásával; (als eine Form der kapitalistischen Monopole) vertraglich festgesetzter Zusammenschluß zwischen Unternehmungen desselben Industriezweiges zur Sicherung ihrer Interessen mit Beibehaltung ihrer Selbständigkeit" (AkErt. 2: 175). — De vö. 1705: „A német császár velünk cartellát ineált" (Nyr. 46: 151). Német eredetű, vö. ném. Kartell 'kartell (a kapitalista közgazdaságban); pártszövetség, választási blokk; egyezmény, egyezség; R. lovagkatorna rendjét szabályozó, írott egyezmény ; párbajra hívó levél ; hadifoglyok, szökevények stb. kicserélésére vonatkozó megállapodás'; vö. még h. ném. R. cartel(l) 'párbajra hívó levél; hadifoglyok, szökevények kiváltására vonatkozó szerződés' (Forstinger). Végső forrása az ol. cartello 'feliratos tábla, boltcégér ; nyilvános hirdetmény, plakát; politikai szövetség; kartella kapitalista közgazdaságban) [az utóbbi két jelentés alkalmasint visszakölcsönzés a franciából vagy a németből]; R. párbajra hívó jegy' (l: pl. carta 'papír; alapokmány stb.' ‚ lat. charta 'papír; írás, irat, levél; könyv; stb.'; 1. a kártya, a karton és a kártya1 szócikkét is). Az olasz szó közvetlenül vagy közvetett úton számos európai nyelvbe átkerülve vándorszóvá lett. A németbe feltehetőleg francia közvetítéssel került ; vö. fr. cartel 'kartell ,a kapitalista közgazdaságban); párbajra való kihívás; stb.; R. lovagi tornára való hívás; fogolycserére vonatkozó megegyezés'. — A magyar szó valamennyi jelentése a németből származik, valószínűleg megannyiszoros külön átvétellel. A R. kartella 'egyezmény, megállapodás' (1705: 1. fent) a hazai latinból való, vö. h. lat. cartella 'fogolycsere-egyezmény ; párbajra való kihívás'. — A kartell 1 — 3. jelentése elavult. (OxfEnglDict. Cartel a.; Battisti—Alessio: DizEth. 1 785 cartello1 és cartello 2 a.; Dauzat—Dubois—Mitterand : DictEtHFr. 139.) — Vö. kártya, kartács1, karton2, kartoték, kártya1. karthauzi 1839. ,,A' Garthausi [Új sorban:] Irta Báró Eötvös József." (Budapesti Árvízkönyv 1: 177); 1845: karthauzi (Hierolexicon Gartusiani a.). J. A)fn. 1839: 'egy szigorú katolikus szerzetesrend tagja, néma barát; Kartäuser' (1. fent). Bunn. 1844. r'a karthauzi szerzetesekkel kapcsolatos; Kartäuser»' (Jósika M.: Élet utjai 186. ISz.). — De vö. 1816: ,,Karthause, Karthusian kiastr. így neveztetik Carthusia vidéktől, hol ezen kemény törvényű Szerzet Sz. Bruno által 1086. fundáltatott' (Hübner: Lex. 3: 99). Származékszó: a 'karthauzi kolostor' jelentésű R. karthauze (l. fent) főnévből keletkezett -i képzővel. A karthauze német eredetű; vö. ném. Kartause 'karthauzi kolostor' ; vö. még ném. Kartauser 'karthauzi szerzetes'. A ném. Kartause végső soron etimológiailag azonos a franciaországi Mészkő-Alpoknak Grenoble-tól északra levő csoportját jelölő fr. Chartreuse földrajzi névvel. Vö. még fr. la Grande Chartreuse 'a karthauzi rend anyaháza, amelyet Szent Brúnó reimsi kanonok alapított 1084-ben'. A k. lat. Gartusia, pl. certosa; szb.-hv. kártuzija; szín. kartuzija: 'karthausi kolostor' ugyancsak a Chartreuse hegycsoport nevére megy vissza. — A régi magyarban a karthauziak neve a k. lat. Gartusia-ból alakult: 1527: „Imaran lezen emlekezeth az Nagy zenth Carthwsiay zerzethnet [o. zerzethnek] eredetyről" (Érdy K. 572). Simonyi: Nyr. 42: 439; Balanyi: Szerz. 36; ÜjMagyLex. 1: 438, 4: 56. (OxfEngl-Dict. Carthusian, Charterhouse a.; Wartburg: FEW. 2/1: 631; Kluge: EtWb.19 354.) kartol 1635: ,,Egy a dolmány fordításától annak kartolásától s nyirésétől 20 d." sz. (Okl Sz.). 1803:,,Kártolni (gerebezni, fusülni) a' gyapjat, gyapottat" sz. (Baróti Szabó: Toldalék 6. NSz.). J: 1. 1635: "A gyapjúvagy gyapotkelmét, belőle készült ruhadarabot) gerebenezéssel felbolyhosít, felújít;(ein Tuch, ein wollenes Kleidungsstück) mit Karde aufkratzen und dadurch erneuern, auffrischen' (1. fent); 2. 1803: 'szálas szövőipari alapanyagot szálakra bont, fellazít, kifésül; kardieren, krempeln' (1. fent II kárt 1803: „Kárt. v. gyapjú-fasu" (Baróti Szabó: Toldalék 6. NSz.); J: 1. 1803: 'szögekkel ellátott falap, mellyel a gyapjút kifésülik, gereben ; Wollkamm, Krempel' (1. fent). 2. 1906: 'lókefe; Pferdebürste, Kardätsche' (VMTsz.) || kártó 1803: „Pelzkamm, der: szőrfésű, kártó" (Márton Pelz* kamm a.). 1. 1803: 'szőrmelésű; Pelzkamm' (1. fent). Felnémet eredetű szócsalád. A kárt főnévre vö. m. R. karte (Grimm: DtWb. 5: 209), ném. T. Jcgrte (Schatz: WbThM. 1: 325), ir. ném. Karde 'mácsonya; ennek vacokpelyvái mint kártoló eszköz; pamutkártoló gép'. A kártolra vö. baj.-osztr. karten, ir. ném. kardén 'kártol'. Ez denomina- kártol