Darányi Gyula dr.: Közegészségtan 3. Fertőző- és népbetegségek - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 169. (Budapest, 1940)
II. Fejezet. A légutakon át terjedő betegségek
2. Emberi igazi himlő pustula tartalom előbb nyálra, azután nyálról tuberculin negatív borjúra vitelével. Esetleg vihető a variola virus mindjárt borjúra. Igazi variola virus oltásakor azonban mindig ajánlatos csak a 3—4-ik vaccina generatio felhasználása, hogy a gyengülés elegendő fokú legyen. 3. Emberi vaccina pustula tartalmával, illetve az egész pustulával a sejtes részekkel is — oltunk borjút. — Időről időre ajánlatos általában ilyen emberi oltási pustulát (humanizált borjúhimlőt ú. n. retrovaccinát) használni borjúoltásra, hogy így az oltóanyagot regenerálva, a hatás ne gyengüljön. Itt is közbeiktathatunk esetleg egy nyúlpassage-t. De az oltóanyag virulentiájának megtartására közben is átvihető nyúlra az oltóanyag, ami által kevésbé gyengül a borjúhimlő hatásossága. Angliában így járnak el. — A retrovaccina ma a legtöbb oltóintézet kiindulópontja az oltóanyagok nyerésére, vagyis emberi vaccina pustulával oltanak először borjút. Az állatról állatra oltáskor ugyanis bizonyos idő múlva többnyire gyengül a vaccinatiós hatásosság. Ha a pustulák már kevesbednek az oltott borjún, akkor a retrovakcináláshoz kell folyamodni, hogy az oltóanyagot felújítsák. A bovin vírus nagy előnye, hogy tetszés szerinti mennyiségben nyerhető és nincs meg a veszély egyéb betegségek átvitelére. A borjú negatív boncolási lelete után használható fel csak az oltóanyag. Tehenek helyett előnyösebben tuberculinnegatív, egészséges bikaborjúkat használunk. A borjú előnye, hogy jobban kezelhető, bőre puhább, az eruptio nagyobbfokú és a vaccina pulpa könnyebben eltávolítható. Az is előnye, hogy fiatal állatok táplálhatók többnyire jól tejjel, ami által a poros széna, szalma használata, ami az oltóanyag szennyezését, sőt fertőzését idézheti elő, elkerülhető. Ita ilyen takarmányféléket használnak, ajánlatos ezeket előbb autoclavban sterilizálni. A beoltásra kerülő állatokat előbb 7 napig tartjuk megfigyelés alatt lázra, hasmenésre, bőrbajokra, tuberkulózisra (tuberculin próbával), száj- és körömfájásra stb. A megfigyelési idő kedvező lefolyása esetén az egész hasbőr, sőt a combok belső felülete is szőrtelenítendő vagy leberetválandó, jól lemosandó szappannal és vízzel, de desintectios szerek nélkül, hogy ezzel a vírus erejét ne gyengítsék. Azután 1 cm távolságban az egész tisztított bőrterületen erre a célra szolgáló scarificáló késsel hosszú felületes incisiókat végeznek úgy, hogy csak a felhámot vágják át, de a papillákat nem sértik meg. A vágásokba azután bedörzsölik az oltóanyagot. A beoltás után a borjúkat szigorúan izolálják különleges por- és légymentes helyiségekben. Ajánlják közben az ú. n. tegmin kötéseket, melyek a sebet jól védik a szennyeződéstől. Az állatokat gyakran figyelik, hőmérsékletüket mérik, feljegyzik a vaccina előhaladását. A vaccinát újabban már a 4—5-ik napon veszik le (régebben 6—8 nap múlva). Egy hét múlva már a vessculák túlságosan érettek, az ilyen vaccina kevésbé megbízható, de erős gyuladást okozhat. A 4—5 napos levétellel sokkal hatásosabb anyagot nyernek, aminek oka talán az, hogy a vér virusioid anyagokat még nem tartalmaz vagy pedig a gennyedés beállta előtt általában több a vírus. Ez az anyag emellett nem is annyira fertőzött. A vaccina levétele úgy történik, hogy az állatot megölik vagy pedig chloroformmal narkotizálják, majd pedig a hasfelületet ismételt mosással gondosan megtisztítják. Azután a »vaccinapulpát« a vesiculát és sejtes környékét az egész hasfelületről éles kanáriurettetel eltávolítják. Mindig szem előtt tartandó az anyag levételekor, hogy a virus predilectiós helye az epithelialis sejtek, nem pedig a hólyag tartama. Az oltóanyag le