Acta Hungarica 6. (1995)
IRODALOMTUDOMÁNY - Fedinec Csilla: A magyar irodalom tanítása a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolákban az 1940-60-as években
/A csehszlovák időszakban a régió gimnáziumai közül csak a beregszásziban nem szűnt meg a magyar nyelvű oktatás - F.Cs./ A hitelesség, továbbá az a tény, hogy az érettségin a művek kritikai irodalmának ismerete rendkívül nagybecsű, végül az a körülmény, hogy a kárpátaljai és a felvidéki diákok legnagyobb része nem rendelkezik forrásmunkákkal a magyar dolgozatok írásához, szinte kötelezővé tette számunkra, hogy közöljük egyes irodalmi szaktekintélyek értékes véleményét különböző szempontok szerint. Egyenesen célunk volt evégből a művek kritikai irodalmának ismertetése maguknak a műveknek szokott taglalása mellett, nem is szólva arról, hogy magasabb irodalmi műveltség nem is lehet a kritikai irodalom ismerete nélkül”. A részünkről kommentár nélküli hosszú felsorolás, a hosszú idézet a jelzett tankönyvből indokolt - mint ahogy indokolt lenne a turchányi györgyök, oláh miklósok és más tanáregyéniségek szerepének taglalása - abból a szempontból, hogy összevessük a magyar irodalom útjával az 1944 utáni kárpátaljai magyar iskolákban. Akik ezt az utat a 60-as évekig viszik, a régi gimnáziumokban felnőtt tanáremberek, s akiknek átadják az irodalmi műveltséget, illetve a kivitelezés szerepét, birkózniuk kell az irodalom újra felfedezésével, a kárpátaljaisággal, hiszen a megelőző évtizedek nemzedéke - szellemi értelemben - nem vált el a Felvidéktől. 1944 őszén Kárpátalján nem szűnt meg a magyar nyelvű oktatás, ami levéltári okmányokkal is igazolható. Az átmeneti 1944—1945. tanévben nem változott meg az iskolarendszer szerkezeti felépítése, továbbra is működtek a népiskolák, polgári iskolák és gimnáziumok. A lényegi változás azok tannyelvére vonatkozott, ami a megváltozó nemzetiségi viszonyokkal volt összefüggésben. A területen teljhatalomra jutó Néptanács tanügyben illetékes szerve, a közoktatási megbízotti hivatal első intézkedéseinek egyikeként zárolta az “idegen nyelven” íródott tankönyveket, helyettük a Szovjetunióból érkezett tankönyveket rendszeresített. Azokból azonban nem jutott minden iskolába, a kutatásaink szerint mintegy 40 magyar tannyelvű népiskolában pedig az orosz nyelv ismerete hiányában nem is tudták azokat használni. A magyar gyerekekkel kivétel nélkül osztályt ismételtettek a neglvtanulás miatt. A magyar tannyelvű oktatást a gimnáziumokban betiltották. A polgári iskolák tannyelvére vonatkozóan is egységes utasítás mondta ki, hogy azokban az oktatás nyelve az orosz vagy az ukrán, de egyetlen helyen, Beregszászon a központi utasítás ellenére a pedagógusok nyelvtudása dominált, amit bizonyít, hogy egyes források a beregszászi polgári iskolát az adott időszakban magyar tannyelvűként tüntetik fel. A tantervet és a tananyagot maguk a pedagógusok állították össze nyelvtudásuk függvényében, s ahová nem jutottak el az orosz nyelvű tankönyvek, olvasókönyvként az új nyelv gyakorlásához az időnként megjelenő újságokat használták10. A tanév végére számos pedagógus, főleg a felső végzettséggel rendelkezők külföldre távoztak11. A tanév folyamán, sőt még 1945 őszén is az iskolák lépéshátrányban voltak a központi irányítással szemben, mert a rendelkezésekről nem mindig értesültek idejében. A nemzetiségi iskolákban ez a helyzet még a következő évre is kitolódott a nyelvtudás hiánya miatt, 1947-től azonban már nem lehetett szó öntevékeny munkáról, az iskola, a tanítás, a pedagógus teljes ideje ellenőrzött tényezővé váltak. 1945 szeptemberében új iskolatípusokban kezdődött meg a tanítás 12. Elemi, hétosztályos és középiskolák kezdték meg működésüket, közte magyar tannyelvvel 82 elemi és 16 hétosztályos iskola13. Az első magyar középiskolák 1953-ban nyíltak Mezőváriban, Mezőkaszonyban, Nagyberegen és Nagydobronyban14. 1945-1947 között Ukrajna iskoláiban a tanítás a háború előtti tantervek szerint folyt, az aktuális párthatározatok alapján eszközölt kisebb módosításokkal. 1947-1951 között is csak a középiskolai osztályok tantervében történtek változásokr5, így azok a magyar iskolákat nem érintették. Sokkal inkább változtak ebben az időben az ukrán irodalmi tankönyvek, melyek “túlzottan idealizálták Ukrajna régmúltját”, “aránytalanul nagy hangsúlyt fektettek az ukrán