Alkalmazott Nyelvtudomány 12. (2012)
2012 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - VÉKONY VALÉRIA: Írott nyelvi kétnyelvűség németországi magyar migráns gyerekek körében
2. Terminológia: anyanyelv - idegen nyelv versus származási nyelv - második nyelv A kétnyelvűek identitástudatának fejlődése és ezzel a nyelveikhez való viszonya gyakran tárgyalt téma a bilingvizmussal foglalkozó szakirodalomban (vö. Szabó, 1993; Bartha, 1999; Navracsics, 2000, 2004, 2010; Csiszár, 2004; Göncz, 2004; Rauch, 2007; Krumm, 2009.). A nyelvi és a kulturális hovatartozás a nemzeti identitástudat alapvető tartópillére, amely az egyénre vetítve elsősorban az anyanyelvben manifesztálódik. A nemzetet alkotó egyedek számára ez evidens alapadottság. [...] Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor identitásunk szükségszerűen válik tudati reflexió tárgyává, amikor el kell gondolkodnunk azon, kik is vagyunk valójában. Nyilvánvalóan ilyen élethelyzet a kényszerű vagy önkéntes országváltás [...]. (Szabó, 1993:235). A migránsok első generációja számára általában nem okoz gondot a nyelvi és nemzeti identifikáció. Egyrészt magától értetődik az anyanyelv és a számukra idegen nyelv meghatározása, másrészt az etnikai hovatartozásuk is nyilvánvaló. A befogadó országban született vagy korán, a szüleivel kivándorolt második generáció esetében azonban felvetődik néhány kérdés, amelyek tisztázásához elengedhetetlen a kapcsolódó fogalmi rendszer rendezése. 2.1. Anyanyelv - idegen nyelv Az anyanyelvi definíciók szűkebb értelemben rendszerint a hangzó nyelvre vonatkoznak és az elsajátítás során monolingvis környezetet feltételeznek. A legtöbbször idézett definíció Skutnabb-Kangastól (1997: 13-14) származik, aki négy tényezőt vesz figyelembe az anyanyelv meghatározásánál: azt a nyelvet tartja az anyanyelvnek, amelyet (1) először sajátít el az egyén vagy (2) amellyel mint anyanyelvével azonosulni tud, illetve a környezete anyanyelvi beszélőként azonosítja vele, vagy (3) az általa legjobban ismert nyelv, vagy (4) az általa legtöbbet használt nyelv. Következésképpen az egyén életében akár többször is változhat az anyanyelv, illetve több nyelv is annak tekinthető párhuzamosan. Gray (1998: 19) az idegen nyelvvel állítja szembe az anyanyelvet. Az anyanyelv (az első nyelv) tanulása egy egész életen át tart, s a megtanultak felhasználása korlátlan. Az idegen nyelvek tanulása azonban általában egy életszakaszra korlátozódik, az ismeretek megszerzése, felhasználása többnyire nem folyamatos és nem korlátlan, hanem az elsajátított lexikai, grammatikai ismeretektől függ. A természetes úton kétnyelvűvé vált másodgenerációs migránsok esetében egyik definíció sem fejezi ki valósághűen az egyén nyelvekhez való viszonyát.