Antik Tanulmanyok 14. (1967)
2. szám - TANULMÁNYOK - Fülep Ferenc: Ókeresztény üvegedények a Magyar Nemzeti Múzeumban
FÜLEP FERENC ÓKERESZTÉNY ÜVEGEDÉNYEK A MAGYAR NEMZETI MÚZEUMBAN 1963-ban a Duna—Tisza között fekvő Szalkszentmárton községből Majsai Károly tanító behozott a Magyar Nemzeti Múzeumba egy arannyal díszített üvegedény talptöredéket. Az értékes leletet — állítása szerint — iskolás gyermekek találták a szalkszentmártoni határban. A bejelentés a lelet különleges értéke mellett azért is keltett nagy érdeklődést, mert beszolgáltatója szerint a szalkszentmártoni határnak abban a részében került elő, amely közvetlenül Dunapentelével (ma Dunaújváros, Intercisa) szemben a Duna balpartján, a parttól kb. 500 m távolságra fekszik. A leletet a Magyar Nemzeti Múzeum azonnal megvásárolta, és a lelőhely tisztázása céljából — többek között — e sorok írója is kiszállt Szalkszentmártonba. A telep bejárása során azonban semmiféle olyan jel a területen nem került elő, ami a legcsekélyebb útbaigazítást adhatta volna a tárgy lelőhelyére, vagy esetleges római nyomok meglétére vonatkozóan. Egy véletlen azonban a lelet előkerülésnek körülményeit csakhamar teljesen más megvilágításba helyezte. 1964. szeptember 16-án a dunaújvárosi Múzeumban az alábbi jegyzőkönyvet vették fel:2 .Bóna Istvánná (a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója) kérdésére G. Horváth Bálint a következőket adja elő: 1963 őszén, közelebbről meg nem határozható időpontban a Dunaújvárosi Gorkij téri gimnázium melletti tereprendezés során a humuszból előkerült egy üvegdarab, amelyiken két gyermek és egy ember ábrázolása volt. G. Horváth Bálint a leletet lakására hazavitte. Utána bevitte a szalkszentmártoni múzeumba és megmutatta Majsai Károly helybeli tanítónak, azért, mert véleménye szerint a leleten «írás» is volt. Majsai Károly kijelentette neki, hogy a leletet megmutatja a Nemzeti Múzeumban. E célból a tárgyat G. Horváth Bálint átadta Majsai Károlynak. Ezt követően a leletet nem látta.» A fenti jegyzőkönyvből tehát kiderül, hogy a nevezetes lelet — Majsai Károly tanító bejelentésével szemben — nem Szalkszentmártonban, tehát a Duna balpartján, hanem a Duna jobb partján, a római kultúra egyik fontos magyarországi lelőhelyén, a pannoniai Intercisában került elő, amelynek tábora, telepe és temetője ismeretes és már eddig is bővelkedik az ókereszténység emlékeiben.3 Az aranylemezzel díszített üvegedény töredéke tulajdonképpen egy nagy lapos tál vagy tányér fenéktöredéke. (I. t. 1. és 1. kép.) Legnagyobb átmérője 1 Ltsz: Magyar Nemzeti Múzeum 63.5.1. 2 MNM Adattár: XVI/293/1964. 3 Intercisa (Dunapentele-Sztálinváros) története a római korban. I. Bp. 1954. AH XXXIII. — Intercisa II. (Dunapentele) Geschichte der Stadt in der Römerzeit. Bp. 1957. AH XXXVI.