A Békésvármegyei Régészeti és Mivelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 3. 1876-1877
I. Irodalmi dolgozatok - Zsilinszky Mihály: Székács József emlékezete
Székács József emlékezete. — Olvastatott Orosházán márc. 18-kán. — I. Aki azon hatáskört, melybe az isteni gondviselés helyezte, becsülettel betöltötte; aki munkálkodásával mindazon viszonyok között, melybe az életnek mély titkú hullámai sodorták, áldást képes terjeszteni maga körül, aki termékenyítő hatást gyakorol életútjában — miként a folyóvíz a partjain diszlő növényzetre — az megérdemli, hogy a kortársak és utódok tisztelettel említsék nevét, s kell, hogy mindannyiszor felfrissülve emlékezeténél új erővel, új lelkesedéssel teljesítsék kötelességeiket a család, a társadalom és a haza iránt. Az ilyen férfiak, hatásuk ébresztő voltánál fogva, még holtuk után is működnek. Nem halnak meg tulajdonképen soha. A derék nem fél az idők mohától — mondja a költő . » A koporsóból kitör és eget kér, S tetteit a jók, nemesek, s jövendő Századok áldják. A férfiú, kinek emlékezetét néhány gyenge szóval ez alkalommal felújítani kivánom, egyike volt azoknak, kik az élet külömböző viszontagságai között fáradhatatlan munkásságukkal maradandó nyomokat hagynak magok után; egyike azon jeleseknek, kik a család szűk körén kivül is éreztették tevékenységök jótékony hatásait. És nekem nagy örömömre szolgál a tudat, hogy e férfiú a miénk volt. — Békésmegyének, Orosházának szülötte, — ennek a mi szerény társaságunknak kezdettől fogva egyik leglelkesebb tagja és pártfogója, aki