Bölcseleti Közlemények 8. (1942)

Borbély István S. J.: A hittitok mivolta és Isten látásának természetes vágya

A HITTITOK MIVOLTA ÉS ISTEN LÁTÁSÁNAK TERMÉSZETES VÁGYA 3 azért fogadja el Isten közvetlen színelátását, mert egész belső lényege éppen nem mond ellent ennek a nagy emelkedésnek, nem utasítja el magától ezt az isteni világba való felszállást. Vagy pedig ott rejlik már a lélekben, mint teremtett szellemben az a felfelé törő lendület, mely Isten segítségével a színelátás színes és gazdag adományában bontakozik ki. Ezt a kérdést azon szemszög alatt tárgyaljuk, mely a természetes és természet­fölötti világ e szorosabb összefüggésének talán legerősebben áll útjában: a hittitok szemszögéből. Arra fog tehát irányulni egész vizsgálódásunk, hogy a kettőnek, a hittitoknak és az istenlátás természetes vágyának összefüggését megállapítsuk. 1. 1. Mi a hittitok? Ha jól meg akarjuk érteni, induljunk ki abból a sajátos helyzetből, melyet az ember a létezők világában elfoglal. Egyik részről az anyagi világ tehetetlensége és mozdulatlansága jellemzi őt, másik részről pedig osztozik a szellem korláttalanságában. Szelleme befogadja a létezők formáját, de az anyagi megkötöttség következtében ez a befogadás csak bizonyos dolgokra terjed és tökéletlen módon történ­hetik. Közvetlenül az ember csak azokkal a tárgyakkal találkozik, amelyek az anyagi világ kapcsolata szerint hathatnak rá. Szelleme itt pillantja meg az anyagi valóságban rejtőző örökkévaló igazságot és ezen igazságok segítségével emelkedik föl az anyagi tárgyak fölé. Lendülő ereje tehát csak annyira terjed ki, amennyire az anyagi tárgyakban­ megmutatkozó törvényszerűségek és összefüggések erre szárnyat adnak. Az ember megismerésének törvénye tehát az, hogy a szellem kötetlen­ségével képes mindent átölelni, de az anyagi rész csak a valóság egy szeletét tárja föl előtte s ezt is mindenkor az anyagi tárgyak hasonlósága szerint. P. Laporta : Les notions d’appétií natúréi et de la puissance obédien­­tielle chez saint Thomas. Eph. Theol. Lov. 1928. 262 sq. P. Roland—Gosselin : Béatitude et désir natúréi d’aprés Saint Thomas. Revue des Sciences Philosophiques et Théologiques. (1929) 193. Fr. Feister S. J.: Zur Frage nach der Möglichkeit einer «beatitudo natura­lis». Scholastik IV. (1929) 255—260. P. Charlier : Puissance passive et désir natúréi selon Saint Thomas. Ephemerides Theologicae Lovanienses. (1930) 5 sq. 639 sq. P. Fernandez : Naturale desiderium videndi divinam Essentiam. Divus Thomas. Placentiae 1930 5 sq. 503 sq. P. Motte: Bulletin Thomiste. (1932) 647—676. Ed. Brisbois S. J.: Le désir de voir Dieu et la metaphisique de vouloir selon Saint Thomas. Nouvelle Revue Théoíogique LXIII. (1936) 978. — 989; 1089 — 1113. P. G. de Broglie: Du caractere mystérietrx de notre élévation surnaturelle. Nouvelle Revue Théoíogique LX IV. (1937) 337—376. Dolgozatomhoz közvetlenül csak a dűlt betűkkel jelzett tanulmányokat használhattam fel. Segítségemre volt ezenfelül de Broglienak párisi előadásai­nak gépírásos jegyzete : «De fine ultimo vitae humanae».

Next