Délibáb - Nemzeti Szinházi Lap, 1853 (1. félév 1-26. szám, 2. félév 1-26. szám)

Második félévi folyam - 1853-12-04 / 23. szám

DELIBAB TÓTH KÁLMÁNTÓL. Az utolsó kapa föld 13 Lehullott a keskeny sírra — Megsiratta­k sok ezeren, Ki ezrekn­él többet síra. Azt gondolták , hogy lemossák A nemzetről azt a szennyet, Hogy költője, mint egy koldus, Olly nyomom halált szenvedt. Sötét az éj .... s én egyedül Itt állok a temetőben, Csak a lelkem világit most.... Ám megnyilt a menny előttem. És látom, hogy nagy ünneppel Fogadják a költő lelkét.... Száll a szellő .... mintha az ő Szent dalait énekelnék. Láttam őt az Árpádok közt Szent hősöktől körülfogva, Mint fog vele László kezet, Hogy öleli vitéz K­ont­ja. GARAI SÍRJÁNÁL. DECEMBER 4. XXIII. sz. sz.

Next