Délibáb - Nemzeti Szinházi Lap, 1853 (1. félév 1-26. szám, 2. félév 1-26. szám)
Második félévi folyam - 1853-07-24 / 4. szám
(AZOKNAK , KIK MÉG NEM KÖHÖGNEK.) VÉCSEY SÁNDORTÓL I. Anczia , savóval. Senki sem vádolhat bennünket arrogantiával, miután rovatunknak már magunk megadtuk az illetékes czimet. — A mi ilyen a koszt, ollyan a munka. Borjúhús és ismét borjúhús, — legyébb semmi, — tartunk tőle, hogy utóbb még magunk is valami metamorphosison találunk keresztül menni. — Ki a manó is tudna viz és savó mellett valami okosat írni, itt kivált, hol még a vizet is unézia számra mérik. Mondana is erre valamit sok egészséges zsirosszáju magyar ember, ki otthon itcze számra s ezt is czinkotaisan mérve, szokta azt a jó vöröset a garatra öntögetni, úgy egyszer kétszer aligha el nem kerítené ennek a víznek az ő minéműségét. Hanem mivel már benne vagyunk, izeljük meg.... sokkal erősebb mint gondolná az ember, ahonnan az orvosok nem is emlékeznek rá, hogy a „Constantinsquelle14 valaha illyen erős lett volna, úgy hogy mi a közelebbi években már nem is divatozott, jelenleg kénytelenek betegeiket egyelőre a sokkal gyengébb „Carlsquelle“-re szorítani, s csak képekbb. A HÁROM UNCZ1A VIZ GLEICHENBERGBÖL. JULIUS 24. IV. sz.