Vasi Szemle 1959 (13. évfolyam, 1-2. szám)

1959 / 1. szám - A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG EMLÉKEZETE - Horváth Ferenc: Az első proletárdiktatúra Vas megyében

ratizálódás és nemzeti függetlenségi gondolat ellen, mely üzletmenete, külföldi kapcsolatai szempontjából végzetessé válhatott volna. Legtöbbje osztrák és cseh tőkeérdekeltség volt még. A magyar feudálkapitalizmus — a szociáldemokráciát meglovagolva — 1919 februárjában döntő csapást akart mérni az éledő kommunizmusra, amelyet joggal tartott legveszélyesebb ellenfelének. De egy külpolitikai tény, a Vyx­­jegyzék, mely Magyarország feldarabolását közölte, s mely a magyar burzsoázia számára az adott körülmények között a teljes gazdasági csőd és kiszolgál­tatottság helyzetét teremtette meg, elsöpörte a magyarországi burzsoá álmokat, s át kellett engednie a helyet a munkásosztály vezette szocialista forradalmi átalakulásnak, a Magyar Szocialista Párt által vezetett tanácskormánynak, a proletárdiktatúrának. Az általános politikai helyzet jellemezte Vas megyét is. 1918 októberétől itt egyre jobban kettévált a Széchenyi Rezső gróf által vezetett Nemzeti Tanács s az Ostffy főispán által irányított megyei közigazgatás útja a megyei szociál­demokrata vezetők által képviselt mozgalomtól, s a mozgalomból kinőtt megyei munkástanácstól. Míg az előbbi a feudálkapitalista érdekek megmentésén dol­gozott megyeszerte, a tömegek forradalmi hangulatának hatása alatt a mér­sékeltnek induló szociáldemokraták mindinkább balra tolódtak, s az általános politikai helyzet s a tömegek hangulatának hatása alatt 1919 februárjában a szocialista forradalmi eszmék képviselőivé váltak. Segítették őket ebben az állásfoglalásban azok a kommunista sejtek, amelyek a megye szombathelyi és jelentősebb vidéki üzemeiben már megkezdték működésüket. A HATALOM­ ÁTVÉTELE: A KÁDERKÉRDÉS 1919. március 21-én éjjel Vas megyében a szociáldemokrata vezetőkből három tagú direktórium alakult, átvette a megyében a legfőbb államhatalmat, s két nap múlva a Vas megyei munkás-, katona- és földművestanács meg­bízásából megkezdte a nagy átszervezési munkát, elsősorban a burzsoá érdekű államigazgatás átszervezését. Bár a megyei munkástanács szocialista, forradalmi szándékú volt, elméleti képzettségénél és érzelmi beállítottságánál fogva a gyakorlatban több kérdésben nem jutott túl a polgári forradalmi eszmék képviseletén. Ez mindenekelőtt a káderkérdésben jelentkezett. A hatalomnak egyik napról a másikra való átvételével több száz fontos pozícióra, vezetésre hivatott kádert kellett előteremteni mind az állami köz­­igazgatás, mind az ipari és mezőgazdasági szakigazgatás területén. A megyei munkástanácsot a káderek kiválasztásánál két lényeges elv vezette: 1. csak olyan régi, kipróbált szocialistáknak adni vezető szerepet, akikkel a baráti kapcso­latot évek óta fenntartják, s akik a helyi mozgalmi munkának évek óta tapasz­talt részesei; 2. mellettük minden vonalon, feltétlen meghagyni azokat a régi szakembereket, akik nem szocialisták ugyan, de akiknek kicserélésével akár igazgatási, akár termelési nehézségek állhatnának elő; ez utóbbi csak gyen­gítené a proletárhatalmat. Az első szempont kétségtelenül hasznos volt abban a tekintetben, hogy a szükséges egyetértés és együttműködés a különböző szervek között zavar nélkül folyhasson. Ez egyrészt az intézkedések gyorsaságát befolyásolta oly módon, hogy az új államhatalmi és államigazgatási vezetőknek még a polgárság körében is nagy tekintélyt és becsületet szerzett. E hasznosság mellett viszont hiba volt, hogy sem a megyei, sem a járási munkástanácsok nem támaszkodtak bátran azokra az új forradalmi káderekre, főleg ifjúmunkásokra, akik éppen ezekben a napokban kerültek felszínre bátor, határozott fellépésükkel és cselekedeteikkel, s ha elméletileg nem is voltak fejlettek, de érzelmeikben legközelebb álltak a forradalmi, szocialista eszmékhez. 2

Next