Vasi Szemle 1965 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1965 / 1. szám - Heckenast János: Szombathely város rendezési terve: városfejlesztési problémáink egyetemes és helyi XX. századi előzményei
ír VASI SZEMLE» 1)« HELYISMERETI FOLYÓIRAT. fm SZOMBATHELY VÁROS RENDEZÉSI TERVE HECKENAST JÁNOS: VÁROSFEJLESZTÉSI PROBLÉMÁINK EGYETEMES ÉS HELYI XX. SZÁZADI ELŐZMÉNYEI A történelem folyamán a városfejlesztési problémák hol burkoltan, hol élesebben jelentkeztek, de mindig egy előre mutató fejlődési folyamat mozaikszemeiként. Az ókortól a XX. századig számos probléma nagy erővel tört felszínre, többnyire mégsem sikerült a megoldásuk, mert az adott történelmi időszakok gazdasági, társadalmi és technikai fejlettségének korlátát nem tették lehetővé. A XX. század elején a fejlődés mozaikszemei hirtelen egyetlen nagy egésszé kezdenek összeállani, az előző korokéhoz képest gyors tempójú, XIX. századi haladás eredményeként. A napjainkig is fokozódó gyorsulás — elsősorban az igények és az azokat kielégítő törekvések terén — ellentétes a városszerkezet alapjainak lassú átalakulásával, ami komoly és állandó nehézséget jelent. Miben foglalható össze a XIX. századi fejlődés lényege, amely módot nyújtott a történelem folyamán felgyülemlett számos városfejlesztési probléma megoldására, illetve megoldásának megkísérelésére? Maga az építészet döntő átalakuláson ment át, elsősorban az új építőanyagok és az ezek nyomán létrejött új szerkezetek eredményeképpen. Még a XVIII. század végén bevonul az építészet anyagai közé az öntöttvas, a XIX. század közepén a hengerelt acél, a század utolsó évtizedeiben pedig a vasbeton. Igaz, nem válnak általánossá, a formák alakításában döntően csak a XX. században kezdenek részt venni, de alkalmazásukkal már a XIX. század folyamán a kapitalista fejlődés felvetette különféle, addig ismeretlen feladatokat és különleges funkcionális követelményeket sajátszerűen oldanak meg (üzemi csarnokok, pályaudvarok, kiállítási építmények, növényházak, vásárcsarnokok). A szerkezet és a funkció tökéletességre törekvő állandó kölcsönhatásának segítségével alakultak ki azok az új anyagoknak megfelelő szerkesztési elvek, melyek azoknak tulajdonságait végsőkig kiaknázták, és nem a régi építési módszereket erőszakolták rájuk, a téglára, kőre, fára jellemzőeket. Ez a fejlődés természetesen a formára is hatott. A XX. században