Vasi Szemle 1965 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1965 / 1. szám - Heckenast János: Szombathely város rendezési terve: városfejlesztési problémáink egyetemes és helyi XX. századi előzményei

ír VAS­I SZEMLE» 1)« HELYISMERETI FOLYÓIRAT­­. fm SZOMBATHELY VÁROS RENDEZÉSI TERVE HECKENAST JÁNOS: VÁROSFEJLESZTÉSI PROBLÉMÁINK EGYETEMES ÉS HELYI XX. SZÁZADI ELŐZMÉNYEI A történelem folyamán a városfejlesztési problémák hol burkoltan, hol éle­sebben jelentkeztek, de mindig egy előre mutató fejlődési folyamat mozaik­szemeiként. Az ókortól a XX. századig számos probléma nagy erővel tört fel­színre, többnyire mégsem sikerült a megoldásuk, mert az adott történelmi idő­szakok gazdasági, társadalmi és technikai fejlettségének korlátát nem tették lehetővé. A XX. század elején a fejlődés mozaikszemei hirtelen egyetlen nagy egésszé kezdenek összeállani, az előző korokéhoz képest gyors tempójú, XIX. századi haladás eredményeként. A napjainkig is fokozódó gyorsulás — elsősor­ban az igények és az azokat kielégítő törekvések terén — ellentétes a város­­szerkezet alapjainak lassú átalakulásával, ami komoly és állandó nehézséget jelent. Miben foglalható össze a XIX. századi fejlődés lényege, amely módot nyúj­tott a történelem folyamán felgyülemlett számos városfejlesztési probléma meg­oldására, illetve megoldásának megkísérelésére? Maga az építészet döntő át­alakuláson ment át, elsősorban az új építőanyagok és az ezek nyomán létrejött új szerkezetek eredményeképpen. Még a XVIII. század végén bevonul az építé­szet anyagai közé az öntöttvas, a XIX. század közepén a hengerelt acél, a század utolsó évtizedeiben pedig a vasbeton. Igaz, nem válnak általánossá, a formák alakításában döntően csak a XX. században kezdenek részt venni, de alkalma­zásukkal már a XIX. század folyamán a kapitalista fejlődés felvetette különféle, addig ismeretlen feladatokat és különleges funkcionális követelményeket saját­­szerűen oldanak meg (üzemi csarnokok, pályaudvarok, kiállítási építmények, növényházak, vásárcsarnokok). A szerkezet és a funkció tökéletességre törekvő állandó kölcsönhatásának segítségével alakultak ki azok az új anyagoknak meg­felelő szerkesztési elvek, melyek azoknak tulajdonságait végsőkig kiaknázták, és nem a régi építési módszereket erőszakolták rájuk, a téglára, kőre, fára jel­lemzőeket. Ez a fejlődés természetesen a formára is hatott. A XX. században

Next