Vasi Szemle 1969 (23. évfolyam, 1-4. szám)

1969 / 1. szám - Ötven éve történt

megragadását, a polgári forradalom továbbfejlesztését szocialista forradalommá. A magyar munkásosztály harcba is szállt a munkáshatalomért. 1919. március 21-én győzött Magyarországon a proletárforradalom, kikiál­tották a Tanácsköztársaságot. Hazánk a szocialista forradalom élvonalába ke­rült. A munkásosztály vált a nemzet vezető osztályává. A magyarországi proletárforradalom győzelmének sajátossága abban állt,­­hogy a hatalom kemény osztály harcban, de fegyveres felkelés nélkül került a munkásosztály kezébe. Ez azért volt lehetséges, mert egyrészt a proletariátus készen állt arra, hogy szükség esetén fegyvert fogjon, másrészt, mert egyedül a munkásosztály kezében összpontosult ekkor jelentős szervezett osztályerő. Közrejátszott a békés győzelemben a szociáldemokrata baloldal radikalizálódása és előtörése a szociáldemokrata párton belül. A baloldal elfogadta a KMP prog­ramját, s így a KMP-vel együtt elszigetelte a szociáldemokrata párt jobboldali elemeit. A kommunista párt beleegyezett az egyesülésbe, mivel a szociáldemok­rata párt elfogadta a marxizmus—leninizmus platformját az egyesülés elvi alapjául. A munkásosztály egy pártba tömörítése lehetővé tette a hatalom béké­s átvételét. A pártegyesítés végrehajtásában ugyanakkor hibák is történtek, ame­lyek következményei rendkívül súlyos hatással voltak a Tanácsköztársaság sor­sára. A proletáriátus győzelme nagy fegyverténye volt az alig néhány hónapos kommunista pártnak. A kivívott győzelem a marxista ideológia diadalát is je­lentette a reformista nézetek felett. Bebizonyosodott, hogy a proletárdiktatúra­ nem „orosz specialitás”. A Magyar Tanácsköztársaság azt igazolta, hogy a pro­letárforradalomról, a proletárdiktatúráról szóló marxi-lenini tanítás egyetemes érvényű, törvénye a társadalom fejlődésének. Az 1919-es magyarországi ese­mények azt a lenini tanítást is igazolták, hogy a proletárdiktatúra kivívásának útjai rendkívül változatosak lehetnek. A magyar proletárforradalom nemzetkö­zi értékét növelte, hogy jelentős imperialista erőket kötött le, s ezzel részben tehermentesítette Szovjet-Oroszországot. A Magyar Tanácsiköztársaság — annak ellenére, hogy mindössze 133 alapon át tudta fenntartani magát — mégis nagyon sokat tett, és jelentőset alkotott. Gyökeresen megváltoztatta a termelési viszonyokat. A nagybirtokok megváltás nélküli kisajátításával felszámolta a feudális maradványokat. Néhány terület­től eltekintve lényegében felszámolta a tőkés kizsákmányolást. A győzelem eredményeként új típusú államhatalom jött létre Magyarorszá­gon. Biztosította a dolgozó tömegek szólás-, sajtó-, gyülekezési és vallásszabad­ságát, a magyar nép történetében először bevezette az általános, titkos nőkre is kiterjedő választójogot. A szétzüllött régi burzsoá hadsereg helyébe lét­rehozta a proletariátus forradalmi hadseregét, a Vörös Hadsereget. A Tanácsköztársaság életképességét mutatta, hogy rövid időn belül alkoto­mányos rendet teremtett. Hozzáfogott a szétzüllesztett gazdasági élet normali­zálásához. A lehetőséghez képest gondoskodott a tömegek legégetőbb anyagi szükségleteinek kielégítéséről. Biztosította a munkához való jogot, bevezette a minden dolgozóra érvényes társadalombiztosítást, a fizetett szabadságot, leszál­lította a lakbéreket. Az első magyar proletárdiktatúra szocialista művelődéspolitikájával meg­törte a burzsoázia kulturális monopóliumát. Elválasztotta az egyházat az állam­tól. Az ingyenes oktatás bevezetésével megnyitotta a dolgozó emberek gyerme­kei előtt az iskolák kapuit. Nagy megbecsülésben részesítette az értelmiséget. 2

Next