Vasi Szemle 1985 (39. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 3. szám - EMLÉKEZÉS - Beck Zoltán: A pedagógus Bakó József

Aki Békéscsaba felől Orosházára utazik, vagy ellenkező irányban elhagyja a várost, a 47-es főútvonal mentén, a műemléki monori betyá­rcsárda tőszomszédságában málla­dozó vakolaté, elhagyott tanyai iskolát lát, melynek falán kis márványtáblán ez olvas­ható: „A város alapításának 225-ik évfordulóján hálás emlékezéssel az iskola volt taní­tóira az iskola volt tanulói. Monor, 1969. május hó.” Minthogy a tanító nem az a szerzet, akinek lépten-nyomon márványba vésnék az emlékét, úgy hiszem, érdemes megállítunk ez előtt az emléktábla előtt, és érdemes fel­tárnunk azokat az okokat, melyek az orosháziakat ennek az emléktáblának az elkészít­tetésére indították. Írásomban Bakó Józsefre emlékezem, róla azonban általánosíthatunk tanító-elő­deire vonatkozóan is azt illetően, hogy a monoriak hálájának milyen gyökerei vannak.­ Mielőtt azonban róla szólanék, vessünk egy pillantást a korabeli Orosházára! Mi jellemzi Orosházát Bakó tanítóskodásának idején, 1931-37 között? Kettős ar­cot mutat a település képe. A környékre jellemző amerikai utas agrárfejlődés eredmé­nye az a viszonylagos jólét, amelyet megteremtett magának a korszerű gazdálkodás iránt fogékony birtokos parasztság. Ennek az életmódnak és életformának klasszikus jellem­zését adja Féja Géza a „Viharsarok” című könyvében, melyben Orosházát mint a vi­ruló­z­isibirtok hazáját mutatja be.2 ír a páratlanul gazdag piacról, a kisbirtok export­képes termeléséről, a helyi parasztság szorgalmáról, tanulni vágyásáról, melyeknek ter­mészetszerű eredménye a polgárosult paraszttípus magas életszínvonala. Antipólusként ugyanakkor észreveszi - és megrajzolja - azt a mérhetetlen nyomort - ő „legijesztőbb”-nek nevezi­­, amely jellemzi a két háború közt élő agrárproletár tö­megek életét. Az általa megrajzolt társadalmi képet egészíti ki azoknak a rétege, akiknek a leg­­küzdelmesebb, legkeservesebb, legkegyetlenebb élet jutott: az ellenforradalom és a fa­­sizálódás ellen küzdő, illegalitásban dolgozó kommunisták és szocialista érzelműek cso­portja. Az alapításától kezdve sok vihart megért település osztályharcos múltja és jelene olyan talaj volt Bakó József számára, amelyen természetszerűen és törvényszerűen ér­lelődtek és teljesedtek ki a magával hozott forradalmár eszmék. 2. Bakó József azelőtt sohasem járt az Alföldön, teljesen új világ volt ez a számára. Münstermann Ernő címzetes tanfelügyelőt kereste fel, hogy útbaigazítást kérjen. Az Balassa János tanítóra bízta az újonnan érkezett et, mert ő - mint Bakó elődje - 12 évig tanított a monori iskolában, s alaposan ismerte Orosházának ezt a külterületét, és köz­vetlen, jó kapcsolata volt a monoriakkal. Erdős Tóth Sándor monori gazda, a költő-tanító emlékének hűséges őrzője Bakó Monorral való ismerkedésének egy érdekes epizódját mondta el. Azt, hogy Balassa ta­nító úr megtréfálta az egyik családot az új tanító bemutatásával. Előre megmondta Ba­kónak, hogy úgy mutatja majd be, mint biztosítóügynököt, figyelje, hogyan fogadják. Beköszönt Balassa tanító úr: - Jónapot, Deák bácsi, Deák néni! Na kérem, hoztam egy biztosítóügynököt, hogy biztosítsa magukat. A család nagyon meg volt rémülve.­­ Tanító úr kérem, megmondtuk magának, hogy hát ide ne hozzon biztosítóügy­nököt. 421

Next