Vasi Szemle 1988 (42. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 2. szám - "CSAK LÁNG GYÚJTHAT LÁNGOT LÁNGRA" - Krizsán László: Magyar László Afrika-kutató (1818-1864)

„Csak láng gyújthat lángot lángra” 1818. november 13-ika jeltelen hét­köznap volt Szombathelyen. Ezen a napon nem pusztított sem tűz, sem vihar, nem ülésezett a városi tanács, senkit sem állítottak bíróság elé. Egyszóval: nem volt feljegyezni való. Azt akkor még senki nem sejthet­te, hogy e szürke hétköznap, nem­csak Szombathely, hanem nemzeti tudományunk számára is jeles ün­neppé rangosodik majd az idők fo­lyamában. Annál is kevésbé gondol­hattak volna ilyesmire, mert e kró­nikákból kitaszított naphoz egyelőre csak szégyent lehetett társítani. A szégyenletes esemény a Taljánországból betelepült szatócs, Zanelli Ferenc házát tette ki az utca nyelvének, ahol a megesett cselédlány gyermeket szült. Szégyellte nyilván a fűszeres, hogy ilyesmi megtörténhetett házában, és hogy az ismerősök hiányában el­vállalt keresztapaságot pletykára éhes környezete esetleg félremagyarázza. Elsősorban azonban a leányanya, Horváth Anna szégyenkezett annyira, hogy szégyenében, de leg­valószínűbben a gyermekágyi láztól, három héttel fia világrajötte után, elbújdosott a föld alá. Az árvát nagyanyja vette gondjaiba, s mivel az apa személye sokáig ismeretlen volt, a fűszeres segítette, újabb pletykákra is okot szolgáltató, kisebb adományokkal a koldus sorban tengődő, unokáját nevelő öregasszonyt. Amikor kitudódott, hogy a gyermek apja Magyar Imre, a Festetics grófok Csáktornyai birtokának volt jószág­kormányzója, a kényszerűségből csordogáló keresztapai segélyek hirtelen elapadtak. Magyar László Afrika-kutató (1818-1864) (­Elhagyatva: tündöklő életmű, sötét háttérrel)

Next