Vasi Szemle 2001 (55. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám - A MÚLTNAK KÚTJA - Brenner Vilmos: Koronás urának hű szolgája volt csupán. Lehár Antal ezredes élete és szombathelyi működése 1918-1921 között

BRENNER VILMOS: KORONÁS URÁNAK HŰ SZOLGÁJA VOLT CSUPÁN volna már eleve rendíthetetlen monarchista, úgy a Burgenland-kérdés ezzé tette volna. Lehár főként ott tévedett, hogy feltételezte az osztrák közvélemény jelentős monarchista beállítottságát, és hogy túlbecsülte az exuralkodó politikai tekintélyét Magyarországon és Ausztriában egyaránt. Lehár ezredes - személyes tapasztalatai révén - a Burgenland-kérdés talán leg­jobb ismerője volt. A később Burgenlandnak nevezett nyugat-magyar terület zömmel né­met nyelvű lakossága körében Lehár nemcsak népszerű volt, hanem adtak is a szavára. Lehár nimbusza mint a vasi 83. gyalogezred volt vitéz tisztjéé, a vasi-soproni 106. gya­logezred volt kiváló parancsnokáé, a háborút közvetlenül követő­ években töretlen volt. Ehhez jött még az, hogy Lehár nemcsak tökéletesen beszélt németül, hanem az itteni lakosság tájszólását, a hiéné beszédet hibátlanul bírta, s ezért rögvest bizalmas légkört tudott maga körül teremteni. Lehár nimbuszát növelte továbbá az is, hogy a vezetése alatt álló csapatoknál 1919 őszén teljes fegyelem uralkodott, semmiféle kilengésre sem került sor, sem a polgári lakosság, sem a volt vörösök ellen, nagyon is ellentétben a különböző „különítmények” magatartásával. A hivatalos Magyarország Lehár nimbuszát igénybe is vette, annak ellenére, hogy ismerte az ezredes monarchista politikai beállítottságát, így Lehárt többször felkérték, hogy járja be a mai burgenlandi területet, és mozgósítsa a német nyelvű lakosság ma­gyar érzelmeit. Lehár ezt örömmel meg is tette, annál is inkább, mert bízott egy széles körű nyugat-magyarországi autonómiában, mely autonómia legalábbis a nyelvi és kultu­rális önrendelkezést biztosította volna az itteni német és horvát lakosság részére. Ennek kapcsán 1921 őszén egy alig ismert esemény adódott. Lehár éppen bátyja, a híres zeneszerző Bad Ischl-i villájában tartózkodott, mikor Bethlen István akkori miniszterelnök táviratban kérte, hogy térjen azonnal vissza Ma­gyarországra. Lehár ezredes ekkor már hivatalosan nyugállományban volt, és a kormány szemében persona non grata-nak számított az azévi húsvéti királypárti magatartása mi­att.12 Lehár feladata volt, hogy tájékozódjék a lakosság hangulatáról, minthogy a burgen­landi terület átadásának időpontja a küszöbön állott. Bethlen természetesen mindent megkísérelt, hogy ezt megakadályozza, elodázza vagy legalábbis egy részkompromisszu­mot érjen el területi szempontból. A burgenlandi terület ekkor, 1921 szeptemberében jó­részt magyar szabadcsapatoktól volt megszállva. Lehár ezredes a pinkafői születésű Os­wald főhadnaggyal, volt segédtisztjével indult autón Nyugat-Magyarországra szeptember 14-én. Lehár Antal útja nem sokáig tartott, tervezett jószolgálati útját erővel megakadá­lyozták. Lehár éppen a németújvári és a felsőőri járás népét látogatta, mikor szeptember 17-én Prónay „felkelő”-vezér, a hírhedt fehérterrorista, a maga által kreált „Lajta-bán­­ság” vezére, Felsőőrön letartóztatta, s avval az alaptalan váddal illette, hogy az osztrá­koknak „kémkedik”. Bethlen erre megfenyegette Prónayt, hogy orgyilkosként i­ fogja bíróság elé állítani, ha Lehárnak baja esik. Sigray gróf ezután szeptember 20-án kiszaba­dította Lehárt a „felkelők” fogságából, s mindketten Szombathelyre utaztak. Lehárd Antalnak, ki bárói címét ritkán használta, Szombathellyel nagyon reális kapcsolata volt. A Feldbachból történt, 1919. évi hazatérése után a szombathelyi katonai körlet parancsnoka lett. Ebbe a beosztásba tért vissza 1920 júniusában a kelet-magyaror­szági katonai akció, a románok kivonulása utáni magyar berendezkedés befejeztével. Szombathelyen a Székely Ferenc utcában lakott. Beosztása megfelelt egy hadtestpn-

Next